„Olyasvalakit szorítottam magamhoz egész idő alatt, aki már rég, vagy talán sosem volt az enyém. Kegyetlen érzés rájönni, hogy annak a valakinek nem kellesz. De egy valamit megígérhetek: úgy fogok tenni, mintha életemben nem ismertelek volna, és mintha sosem léteztél volna. Majd rá fogsz te is jönni, mit tettél. Látni akarom azt, amikor fáj odabent és nem tudod mit tegyél, hogy ezt az egészet elfelejtsd. Akkor majd én nevetek... Mindig én nevetek a végén, még akkor is, ha közben könnyes a szemem.”