„Azt hiszed, ha te mondod ki a végszót és elsétálsz, megúszod a fájdalmat. Hát tévedsz. Lesz még nap, mikor a rosszat is szebbnek látod, a szépet pedig értékesnek, és ez űrt hagy majd a szívedben. Hidd el, tudom, miről beszélek, s mikor eljön ez a nap és hiányozni kezdek, emlékezz, hogy te döntöttél, s nem rajtam múlt.”

„Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel az enyémet is.”

„A sors olykor kíméletlen akadályok elé állít minket, mintha azt mérné fel, elég ügyesek és erősek vagyunk-e az életben maradáshoz.”

„A karma egyik legfőbb tanítása: oldd meg most a problémáidat, máskülönben később újra szenvedni fogsz miattuk, amikor megint elcseszed ugyanazt a dolgot.”

„Szánalmas, ha egy kapcsolatnak facebookon vetsz véget… annyit mondok csicska vagy, de hát ahogy érzed.”

„Utálom azt, amikor beleesel valakibe, aki tőled több ezer mérföldre van.”

Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem

És néha rád gondolok, álmodozom ébren

Hogy milyen jó is volt egykor, szorít a szívem

Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem…

„Már nem szeretlek, de még mindig veled küszködöm.”

„Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.”

„Menj és feledj! Szívem beéri azzal, hogy megsirat és sohasem feled.”

„Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam… nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani.”

„Amikor a múlt végre elszakad tőled, engedd, hadd menjen. Aztán mássz le a toronyból, és kezdd el élni az életed hátralevő részét. Méghozzá boldogan.”

„Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz...”

„Fényképek a falamon, emlékek a fejemben, fájdalom a szívemben, és könnycseppek a szememben… De semmiség, jól vagyok. Csak elmúlt egy szerelem…”

„Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.”

„Ez az igazi tragédia: sírunk, ha nem kapjuk meg, amit akarunk, és még jobban sírunk, ha végül mégis a miénk lesz.”

„Egy szakítás után mindenki azt gondolja, hogy jól van, de néha a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat.”

„Amikor egy párkapcsolat nem működik és vége lesz, akkor nagyon sok ember ahelyett, hogy elkezdene önmagában vizsgálódni, hogy mi az, ami nem stimmel, inkább villámgyorsan keres egy akármilyen másikat, csak hogy elfelejtse, hogy mi az, amiből éppen kijött. Vagyis ott van az illető ember, belerokkanva valamibe, bizonytalanul, és mégsem önmagával kezd foglalkozni, hogy miért nem jött össze… Ez persze nem azt jelenti, hogy ilyenkor el kellene kezdeni sírdogálni, és sajnálni kéne magát, mint azt sokan teszik ilyenkor, hanem őszintén szembe kell nézni mindazzal, ami fáj.”

„Engem egy érzelmeken vagy kötődésen alapuló kapcsolat teljesen tönkretenne. Ezért is akarok gyereket szülni, és nem ábrándozom arról, hogy valaha is szerelmi házasságot kötök. A tiszta haszonban hiszek, nem a szerelemben.”

„Amikor szakítunk valakivel vagy megbántanak, mindig azt hisszük, hogy reménytelenül szerelmesek vagyunk. Ha két lélek, csak rövid időre is, de eggyé vált, mindig fájdalmas, ha újra szétszakadnak. Csakhogy a legtöbb esetben nem szerelem az, amit a szakítás után érzünk. Hanem a fájdalmainkat, sérelmeinket hisszük szerelemnek.”

„Ne nézz hátra, mert valaki könnyen visszahúz…”

„Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj.” 

„Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.”

„Ez csak egy levél tőlem neked, egyébként hogy vagy, mi van veled? Egy pár sor, hogy nehogy elfeledj, hogy gondolj rám, küldök egy életjelet.”

„Ha álom volt, mit tőled kaptam, ébrednem kell, azt hiszem.”

„S azon töprengsz napról napra, hogy miért nem beszélünk már. Hidd el nekem, én igazán szeretnék… de azokat a dolgokat, amiket hallani akarsz tőlem, már nem mondhatom ki. A szívem nem engedi.”

„Úgy nyiss ki egy új könyvet, hogy az előzőt már bezártad.”

„Álmatlan éj ma újra magam vagyok, még egyszer érzem, kicsit belehalok. Nem számít, bárki tiltja nekem, majd ha megszakad a szívem, holnap újra álmodok…”

„Láttam embereket sikerekre mozdulni

Láttam embereket önmagukba fordulni

Láttam embereket hibátlanul hazudni...”

„Ha tovább lépsz tőlem, én is elmegyek, eltávozom, hajt a bosszúvágy, de úgyis elmúlik, hiszen én is változom, az évek magukkal húznak, igaz, hogy közben zúznak, sebet ejtenek, de a hegek rengeteg emléket rejtenek.”

„Lehet, a szív összetört, de akkor is tovább ver.”

„Amit először kell megölni, az a kibaszott remény.”

„Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni, de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz…”

„Ha az ember hosszú ideig ragaszkodik egy elhatározáshoz, és hirtelen be kell látnia, hogy nem tudja keresztülvinni, akkor ez a legrosszabb esetben megrázkódtatás, de minden esetben legalább csalódás.”

„A gyémántot csak a gyémánt vágja, erős legyél, ki az ütést is állja és eljön majd, mert jönnie kell, az ítéletnap és szabad leszel…”

Egy kis pillagót kergetek, mióta csak élek

S soha nem figyelek, mikor hova lépek

Ő pedig csak csendben messze elrepül

S néha-néha a távolban újra előkerül

Tudom, úgyse lesz az enyém, mégis szaladok

De az évek során egyre lassabban haladok

A körülvevő emberek, csak néznek rám bután

Én pedig csak futok… futok az álmaim után.

„Oda leszel értem, mert értékellek, megnevettetlek és boldoggá teszlek, mert érzed, rajongom érted. Biztos pont leszek, akire támaszkodhatsz és a végén, mikor több vagyok neked, mint csak egy pont, akkor fogom összetörni a szíved…”

„Elrontottad? Megoldható! Rosszat tettél? Vezekelj érte! Bűnhődtél már? Kérj bocsánatot! Nem mersz? Gyáva vagy!”

„Én is ember vagyok, haver, van szívem, csak az élet megtanított arra, hogy takard el, ne mutasd, mit érzel, ne lássák, ha vérzel…”

„Én-én vagyok. Se több, se kevesebb… Őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős. Nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert te te vagy. Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. Téged is. Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. Engem kevesen értenek, de aki igen, az talán már érti, mit jelent szeretni…”

„Kell néha más szívével láss, ne engedd túl közel hozzád.

Egy néma perc, egy pillantás, legyen ennyi, semmi más…”

„Mi egykor fontos volt, mára már lényegtelen.”

„Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben, tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem.”

„Akit megkaphatsz, nem kell! Csak az, akit fáradságos úton sem kaphatsz meg…”

„Néma szellő száll az égbe fel, többé nem érlek el, de már nem érdekel!”

„Néha jó egyedül lenni… végiggondolni, megbánni azt az elpazarolt időt, amit olyan emberekkel töltöttem, akik nem érdemlik meg.”

„Nem kell több, hogy tovább álljak

Nem kell több, hogy tisztán lássak…”

„Megbántottak, igaz? Hazudtak neked, igaz? Rosszul bántak veled, aztán elhagytak, mintha nem érnél semmit se, millió ígéret után összetörtek, mintha sosem gondolták volna komolyan azt, amit mondtak. De tudod mit? Ez szívás… de az élet rövid. De tényleg arra akarod pazarolni az idődet, hogy ilyen idióták miatt sírsz állandóan? Akiknek sosem kellett volna adnod második esélyt, vagy még elsőt sem. Tényleg egy olyan hívásra akarsz várni, amit sosem fogsz megkapni? Nem. Úgyhogy lépj tovább. Ne pazarold arra az idődet, hogy a múltban élsz. Ne gondolkodj azon, hogy vajon mit csinálhat, és hogy hiányzol-e neki. Kit érdekel? Biztos vagyok benne, hogy őt nem. Nem érdemel meg téged. Ha azzal töltöd az idődet, hogy leragadsz annál a fiúnál, aki hűtlen volt hozzád, akkor lehet, hogy kihagyod a lehetőséget, hogy azzal legyél boldog, akivel tényleg az lehetsz…”

– Ha túl vagy rajta, miért igazítod meg a hajad, amikor találkozol vele? Miért akarsz tetszeni neki? Még mindig szereted, mi?

– Nem. Az, hogy azt akarom, hogy szépnek lásson, nem azt jelenti, hogy vissza akarom kapni. Nem akarok tetszeni neki. Soha többé nem járnék vele. Azt akarom, hogy lássa, mit veszített. Meg akarom mutatni, hogy több vagyok, mint aminek gondol… hogy nincs szükségem rá… meg akarom mutatni neki, hogy nélküle is minden rendben.”

„Miért volt más a cél már az első kérdésnél?”