„Az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza.”

„Ne azon sírj, hogy valahol nem jó, hanem indulj el oda, ahol jó lehet.”

„Ha éppen vihar van, az még nem azt jelenti, hogy nem a napfény felé tartasz.”

„A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.”

„Egy életem van, engedd, hogy éljem!”

„Néha azt keressük, aminek a megtalálására nem állunk készen.”

„Boldoggá tesz, amit csinálsz? Ha nem, akkor csinálj valami mást! Boldog vagy ott, ahol vagy? Ha nem, akkor menj máshová. Ha itt sem vagy boldog és máshol sem voltál az, akkor nem a helyet kell megváltoztatnod, hanem a hozzáállásodat.”

„Soha nem leszel az enyém, és ezért mindig az enyém leszel...”

„A változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.”

„Ha a döntést indulati tényezők befolyásolják, abból mindig rossz döntés lesz. Tekintet nélkü arra, hogy gyorsan vagy lassan hozza meg valaki.”

„Igen, a szerelemmel kapcsolatban az a legijesztőbb, hogy véletlenszerű...”

„Egy seggfej volt... de szerettem. Az ember néha beleszeret seggfejekbe is.”

„Bármit is teszel, abba azért gondolj bele, hogy ugyanazt a másik is megteheti veled ugyanúgy...”

„Néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett...”

„Soha ne vegyük készpénznek, hogy vagyunk egymásnak.”

„Azok számára, akik örökké csak várnak, minden túl későn jön...”

„Amikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel, és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et, megtalálod azt, akit mindig is kerestél, de az érzések gyorsan változnak, és 20 évesen újra kezdenél mindent. De legbelül tudod, hogy valaki csak rád vár.”

„Tudod, az a nagy helyzet, hogy rájöttem arra, hogy borzasztóan kevés vagy.”

„Mindig legyen két jó könyv kezedügyében: ezt írod, azt olvasod.”

„Az otthon ott van, ahol ellát vaksötétben két szemünk.”

„Ha azt akarod, hogy álmod valósággá váljon, ne aludj tovább!”

„A sors azoknak a bástyája, akik nem mernek gondoskodni magukról.”

„Vasalhatsz bár ezer bilincsbe szorosan: szabad vagyok, szabad szárnyalni magasan!”

„Minden új életet kezdő kimondja a maga csöndes vagy hangos kritikáját elfolyt élete fölött.”

„Az élet nem más, mint úton lenni hazafelé...”

„Haszontalan dolgoktól megszabadulni nem feladás, hanem maga a felnőtté válás.”

„A napot agyon kell ütni, percről percre, óráról órára, különben fáraszt és idegesít a céltalan idő.”

„Csak az elviselhetetlen, ami céltalan.”

„Ha lehangolt vagy, akkor a múltban élsz, ha aggódsz, akkor a jövőben, mikor semmi mást nem érzel, csak a békét, akkor vagy jelen!”

„Soha nem fogod megtalálni az Igazit, ha nem vagy képes elengedni azt, aki nem igazi!”

„A legnagyobb ára annak van, ami sosem lehet a tiéd…”

„És bocsika így mindenért, mert van kábé még huszon nemtudomhány oldal a szerelemből hátra, s csak ha elolvastam, jöhetek rá az összes kis hibámra.”

„Az idő nem változtat meg bennünket, csupán kibontakoztat.”

„Az út akkor kezdődik el, amikor valaki kész arra, hogy belássa, mennyire nem tud semmit.”

„Élheted úgy az életed, hogy a férfiak uralkodjanak rajtad, vagy megtanulhatod irányítani őket.”

„A magára hagyott templomot óhatatlanul birtokba veszi az ördög, de ezért sem a templomot, sem a sátánt nem okolhatjuk. A bűnösök azok, akik magára hagyták a templomot...”

„Minden kis elszállott percet bánok, amelyben nem fogtalak átkarolva.”

„Megtaláltam a mennyországot és megragadtam, olyan erősen, ahogy csak tudtam, de szertefoszlott, akár egy testetlen fonal, és kicsúszott az ujjaim közül. Túl vékony volt, hogy megtarthassam...”

„Ma már azt is tudom, hogy bármi volt és bárhogy is volt, s akármit vettek el, minden hiánnyal én lettem gazdagabb...”

„A pazarlónak nem hiszik el, hogy tisztában van annak az értékével, amit elpazarol.”

„Azért sírtunk, mert elvesztettünk valamit, és kaptunk valamit cserébe. És azért, mert elveszíteni és kapni valamit egyformán fájdalmas. És mert tudtuk, mit vesztettünk el, de még nem tudtuk szavakba önteni, mi az, amit kaptunk...”

„A tragédia csak fényt gyújtott, és meglátták a repedéseket, amelyek mindig is ott voltak. Talán mindnyájan sötétségben élünk, elvakítanak a mosolyok meg a jóság álarca. Talán a tragédia csak annyit tesz, hogy leveszi rólunk a szemellenzőt.”

„Senki se tudja, mit veszített, de a sétatéren, a híd alatt, az ágyban, a csókban, a zsebében valamit mindenki kutat...”

„Milyen csodálatos életem volt! Bárcsak előbb észrevettem volna...”

„Gyakrabban gondolok rá, mint beismerem, de sose beszélek se róla, se a történtekről. Visszahozza az összes megválaszolatlan kérdést. Visszahozza a 'mi lett volna, ha' kezdetű mondatokat, amelyeknél fájóbban kevés dolog marcangolja a lelket...”

„Amiatt bánkódsz, ami odalett? Vagy egyik, vagy a másik. Persze, ha már megláttad, ha megmutatta magát, szeretnéd megtartani. Hisz mi minden csobog át észrevétlenül rajtad, s mily kevés, amiről azt hiszed, hogy a tiéd volt, vagy a tiéd lehetett volna...”

„Úgy élünk, hogy tudjuk, nem nyújthatjuk ki a kezünket valami után úgy, hogy közben nem eresztjük el azt, ami benne van...”

„Visszanézni mindig lehet, de a múltat megváltoztatni nem. Az segíthet előrelépni az életben, ha mindig a mára koncentrálsz. Megvan az oka, hogy így lett...”

„Sokszor nehéz eldönteni, mi a legjobb, amit tehetünk, elmondani, mit akarunk, mit érzünk őszintén, vagy leplezni, játszani, hogy minden olyan, mint volt!”

„Közeleg a tél, a hűvös tél, így múlik el bennünk a szenvedély, a színes virág is megfakul, ez történt kimondatlanul...”