„Amikor megláttam őt, kihűlt szívemre nap sütött, azt hittem értem jött, pedig épp csak erre járt. Itt volt pár napot, pár jó szót rám hagyott, nem ígért, nem áltatott, most mégis sírni lát…”

„Hiú ábránd volt csupán az első kedves szó után azt hinni, hogy ő meg én egy pár leszünk talán…”

„A hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.”

„Soha ne tégy pontot, ha szíved vesszőt szeretne.”

„Minden lány megérdemel egy srácot, aki eléri, hogy az exe megőrüljön, amiért elengedte őt.”

„A földön a legszebb virág a szerelem, csak kár, hogy a szakadék szélén terem.”

„Azonnal eltávolodott tőlem, ha kimutattam, mit érzek iránta, mintha nem mert volna hinni benne, hogy joga van a boldogsághoz. Emlékszem, néha úgy tűnt, jobban szeret, ha elhanyagolom, ilyenkor szerelmesebbnek látszott. De amint viszontszerettem, elhúzódott.”

„Különlegesnek lenni egy dolog, míg fontosnak lenni már egészen más. Különleges az a valaki, akit sosem fogsz elfelejteni az életed során. Fontos pedig az, akire egész életedben szükséged lesz. Az élet pont attól olyan nehéz, hogy az esetek többségében ez a két személy nem ugyanaz… viszont arra, hogy ki különleges, és ki fontos, sokszor csak túl későn döbbenünk rá.”

„A boldogságunk vagy boldogtalanságunk nagyrészt nem a körülményeinken áll vagy bukik, hanem a hozzáállásunkon.”

„Ha bátor vagy azt mondani, hogy viszlát, az élet megjutalmaz egy új hellóval.”

„Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, és többé nem engedlek el.”

„Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, s itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult, s valahol egyszer lemaradt…”

„Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítasz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod… nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem… s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökéletes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked...”

„Vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.”

„Nem baj, hogy túl nehéz út, nem baj, hogy harcolni kell. Ami öledbe hullt, csak ott van, de még sincs közel.”

„Néha, hogy tovább tudj lépni, vissza kell pillantanod. Mindig csábító, ami biztonságos, és ami kényelmes. De a szerelem nem biztonságos. Bízunk benne, hogy ugyanolyan marad. Annyit tehetünk, hogy kitartunk, még ha gyengének és meztelennek is érezzük magunkat. Talán soha nem érzed, hogy kész lennél ki- vagy beköltözni. De meg kell tenned, mert így tudunk fejlődni és ez az egész a fejlődésről szól.”

„Nem tudom, mi fáj majd jobban… ami itt örökre elveszett, vagy ami él a múltban, s onnan kivenni többé nem lehet?”

„Talán, amikor elfogynak a válaszok, megérkezel oda, ahol lenned kell. Mert néha, amíg beszélsz, nem kezdődnek el a dolgok.”

„Minden választás egyben elutasítás is.”

„A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit… az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit… és tudd, hogy semmi sem lehetetlen! De az igazán értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni…”

„Én nálam egy boldog óra nagyon ritka vendég, mintha minden földi jóból kitagadott lennék…”

Nem az az erős, aki még soha nem aludt el sírva

Hanem ki könnyes szemekkel a nehéz napokat kibírja

Nem az az erős, aki még egyszer sem bukott el

Hanem ki ezredjére is feláll, tudja, hogy küzdeni kell

Nem az az erős, ki még nem kapott egyetlen pofont sem

Hanem ki az ütések ellenére is boldogul az Életben

Eleshetünk százszor, de mindig meg kell találni a kiutat

Még akkor is, ha a sors nehéz és rögös utakat mutat

Nem az az erős, ki mindig bátor, és nincs benne félelem

Hanem ki kiálltja: minden rossz ellenére boldog az Életem!

„Lehet gyáva vagyok, de én is játszok egy szerepet. Átverem azt, akit utálok, átverem azt, akit szeretek…”

„Egy érzés suttog… de száz másik üvöltözik!”