„Éveket töltöttem el azt gondolva, hogy boldog
vagyok, de nem igazán tudtam, mit jelent a boldogság. Sokkal több van ennél az
életnél. Van második lehetőség és van megbocsátás. Azt hiszem, erre ebben a
pillanatban jöttem rá.”
2013. július 8., hétfő
„Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz
fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen
kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy
érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy
ennyire nagyon szeressem… maga a boldogság.”
„Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a
halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is
elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól
fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem
érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a
szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni,
mint a halál. És ugyanúgy fáj.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)