„Bár
a tervünk szép, mégis összedől, mint egy könnyű kártyavár, színesre
festett kép, megfakul és nincs tovább.”
2012. június 15., péntek
„Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ
törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami
nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor
felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük,
játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend
és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb,
csak amikor megértek e találkozásra. Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy
hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény
szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi
pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok
és a tér végtelenségei között.”
2012. június 12., kedd
Kértem erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek
erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet… és kaptam problémákat,
hogy megoldjam őket.
Kértem jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy
dolgozzak.
Kértem bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy
legyőzzem azokat.
Kértem szerelmet… és kaptam bajban lévő
embereket, hogy segítsek.
Kértem jóindulatot… és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam, de mindent
megkaptam, amire szükségem volt!
„Eljön az a pillanat, amikor mindez már nem csak egy
játék lesz. Amikor még takarítás közben is te jársz a fejemben. Amikor azon kapom magam,
hogy fülig érő mosollyal hallgatom a hangzavart. Amikor minden embernek csak
rólad mesélnék. Amikor minden beszélgetésben csak téged kereslek. Amikor
szeretlek... és amikor ez lesz a legőszintébb szó, amit valaha is kimondtam.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)