„Görcsösen erőlködünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat: mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy jobbá teszi az életünket. Hajszoljuk a pénzt, a népszerűséget, a hírnevet, közben elveszítünk mindent, ami igazán fontos: az egyszerű dolgokat, a társaságot, a családot, a szeretetet. Mindazt, amit valószínűleg már megszereztünk.”

„Ebben az életben nem véletlen semmi, neked nem kell így járnod, ha nem tudsz így menni!”

„Talán a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe, vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi. Talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell.”

„Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögé bújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy a gondjaik hamarosan megszűnnek.”

„Vannak párok, akiknek előbb nemet kell mondani, hogy utóbb ki merjék mondani az igent.”

„Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.”

„Az ember nem azért tapintatos, mert az olyan jó dolog, hanem egyszerűen azért, mert van benne némi alázat. Mert jól tudják, hogy követnek el hibát, és tudják, hogy a tetteiknek következményei vannak.”

„Te az életem voltál, de én csak egy fejezet a tiédben. Lesznek továbbiak, ígérem. És a legfontosabb, a lényeg: ne félj újra szerelmes lenni. Figyeld a jelet, azt, amitől véget ér az addigi életed. Utóirat: mindig szeretni foglak!”

„Ha szeretsz valakit, nyitottá válsz a szenvedésre. Ez a szomorú igazság. Talán összetörik a szívedet. Talán te töröd össze a szívüket, és sosem tudsz már úgy tekinteni magadra, mint azelőtt. Ez a kockázat.”

„Örülök, hogy van miért szomorkodni, mert ettől élhetek igazán, tudod? Ettől lehetek ember, hiszen csak úgy lehetek igazán szomorú, ha előtte igazán boldog voltam. A jó és rossz együtt jár.”

„Nem tudom, miért halogatjuk ennyire a dolgokat, de ha tippelnem kéne, azt mondanám, a félelem az oka. Félelem a kudarctól, a fájdalomtól, a visszautasítástól. Néha pusztán a döntéshozataltól félünk. Mert, mi van, ha tévedünk? Mi van, ha helyrehozhatatlan hibát vétünk? Akármitől is félünk, egy dolog tuti biztos. Hogy idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit, nagyobb, mint a félelem, hogy megtegyük.”

„Az élethez kell is némi őrültség, máskülönben csupa szürke hétköznap lenne az egész.”

„A való életben nem mindig alakulnak jól a dolgok, de ez így működik. Ami a legfontosabb: azt kapod, amit te is adsz. Mi a rosszabb? Nem elérni mindazt, amire mindig is vágytál, vagy csak elérni, de kitalálni, hogy nem elég? Életed hátralévő része itt dől el, az álmokkal, amiket üldözöl, a döntésekkel, amelyeket hozol és a személy, aki… lenni szeretnél. Életed hátralévő része hosszú idő. És életed hátralévő része épp most kezdődik.”

„Miért kell folyton trükköznünk? Talán azért, mert gyávák vagyunk? Félünk a másik szemébe mondani a rettegett, de nyilvánvaló igazságot?”

„Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerű. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.”

„Soha senkinek ne hidd el, hogy nem érdemled meg, akit akarsz!”

„Ha nem fognám fel tréfásan az életet, most sírnék.”

„De a múlt mindig velünk marad. Arra várva, hogy összekuszálja a jelent.”

– Szikra nélkül nem megy, én ezt megértem.
– Á, ez a szikra dolog baromság. A szikrát a férfiak találták ki, hogy linkelhessenek. Hazudhassanak, eltűnhessenek. És a végén meggyőzzenek benneteket, hogy a paranoiátok, a hisztitek oka az a kis szikra. És simán beveszitek. Élvezitek ezt az izgalmat. Ez tart benneteket életben. Éltek-haltok a drámáért.

„Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.”

„Tudja, mi a legfélelmetesebb az életben? Ha nem találja a helyét a világban. Ha fogalma sincs, hogy miért is él… ez valami irtózatos érzés.”

„Néha a sors összehoz két szerelmest, csupán azért, hogy elszakítsa őket egymástól. Néha a főhős végül helyesen választ, de az időzítés mindig rossz. És ahogy a mondás tartja, az időzítésen múlik minden.”

„Ismerem a bekattant állapotot. És te be vagy kattanva. Történelmi pillanat. Nem tudsz koncentrálni, igaz? Rögtön ugrasz, ha csöng a telefon. Naponta több százszor megnézed az emailjeidet. Szerelmes dalokat akarsz írni. Nem, legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót. Mindenkivel megtörténik. És most veled is megtörtént, barátom.”

„Nem hiszek a megbánásban, mert minden, amit tettem vagy nem tettem, még ha nem is úgy alakult, ahogyan terveztem, visszavonhatatlan része lett az életemnek.”

„Mindenkire vár valaki. Valaki, aki arra rendeltetett, hogy vele éld le az életed, de néha csak elég nyitottnak kell lenned, hogy meglásd.”

„Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes! Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte!”

„Megtapasztalni a kedvességet annyi rosszindulat után, átélni, hogy egy kislánynak, aki bátrabb volt, mint hitte, az imái végül meghallgatásra leltek... Nem nevezhető ez boldogságnak?”

„Igazán boldog csak akkor vagyok, ha nincs senkim. Az egyedüllét sokkal jobb annál, mint magányosan vergődni egy kapcsolatban. Sajnos nincsenek már illúzióim ezzel kapcsolatban.”

„Bármikor, ha engedek az érzelmeimnek, fájdalom ér. Mindig ez van. Megismerek egy fickót, azt hiszem, remek a helyzet. Bárkinek az járna a fejében, milyen jó irányban halad, én meg azt várom, mikor ér csalódás.”

„A naplódba azt írod, ami a szívedben történik.”

„Megtanultam, hogy csak azzal foglalkozom, aki velem is, és mindent illik viszonozni… a rosszat is!”

„Lehet, hogy az utunk elválik egymástól, de előfordul, hogy idővel újra egyesül majd.”

„Egyet tanulj meg! Soha ne fuss olyan után, aki nem tesz érte, hogy utolérd!”

„Túl sokat képzelek megint, lelkem őrültebb, mint az átlag, elég egy édes tekintet, és én a szívembe zárlak.”

„Aki szívből harcol valamiért, azt nem érdekli, hogy ha megsérül közben…”

„Hol volt vagy hol nem, a mesének vége, kialudt csillag nem kell az égre…”

„Nem kell nekem a pasid. Senkinek sem kell, ezért van veled…”

„És akkor megláttam Őt. Különös érzés áradt szét a testemben. Mintha egész életemben csakis rá vártam volna. Ott állt, mosolygott és közben ellopta a szívemet.”

„A lelkesedés általában automatikusan jön, amikor valaki megtalálja a hozzá leginkább illő munkát, s azt teszi, amit legjobban szeret.”

„Annak ellenére, hogy melegséget és biztonságot éreztem, tudtam, hogy ennek vége. Sosem jó túl sokáig a múltban élni. Ami a jövőt illeti, már nem is tűnt olyan ijesztőnek, hanem olyannak, amilyennek csak akarom. És ki meri azt állítani, hogy ez nem így lesz? Ki mondja, hogy a fantáziálásaim nem válnak valóra? Legalább… most az egyszer.”

„Kevés választja el a véletlent és a sorsot.”

„Már egyszer elmentél, miért jössz vissza újra? Gyönyörű dolgot adsz újra meg újra, egy álmot, mely úgysem válik valóra.”

„Csak azért vagyok féltékeny, mert tudom, hogy nálam jobbat is kaphatnál…”

„A fényképek, amiken jól látszik, hogy tényleg csak egy dolog volt, ami számít.”

„Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.”

„Amit elveszíthetünk, azt nem is érdemes megtartani.”

„Visszatekerném az időt, mert változtatni szeretnék. Megismertem pár embert, akik mellett ma elmennék…”

„Mindenki az örök optimistát látja, pedig csak nem másokat fárasztok a saját problémáimmal.”

„Vágy. Egy érzés, amelynek célja, hogy rossz útra vezessen. A szeretetre éhezőket ostoba döntésekbe hajszolja.”

„A tetteink azok, amik a dolgokat mozgásba hozzák. Ezekkel kell élnünk.”