„Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” 

„Létezik egy olyan ember, akit régen nagyon szerettél, és most azt mondod, hogy nem érzel iránta semmit. Egy olyan ember, aki ott csücsül a szíved trónján és mindig rá gondolsz, amikor továbblépsz az élet bizonyos szakaszain. Egy olyan ember, akinek naponta legalább egyszer megnézed a profilját, csak azért, hogy meglásd, mi történik vele. Egy olyan ember, akihez dolgok fűznek, és ha találkozol egy ilyen dologgal, legyen az egy fénykép, egy zene, egy helyszín, bármi, te elmosolyodsz, beugranak a régi emlékek, hogy milyen jó is volt vele, és azon kapod magad, hogy az örömöd sírásba megy át, mert már tudod, nem lesztek többé együtt. Vagy meglátsz valamit, amit nem szeretnél, és egész nap csak arra tudsz gondolni, és érzed azt a könyörtelen fájdalmat ott legbelül. Egy olyan ember, akit ha meglátsz, érzel valamit, ki tudja mennyi idő után még mindig. És ekkor azt mondod, hogy te nem szereted, és igazából ezt is gondolod… de a szív tudja az igazságot.”

„Tegnap láttam Őt. Nem beszélt. Csendben jött. Felém se nézett. Csak ment.”

„Azért, mert nem tartott örökké, nem jelenti azt, hogy nem érte meg.”

„Megismertelek, kiismertelek, félreismertelek!”

„Csak várd ki, amíg rájön, hogy rád van szüksége, nem a ribancokra, nem az olyanokra, akik átverik, hanem aki szívből szereti… Rá fog jönni. Csak idő kérdése…”

„Neked tényleg ez a szerelem? A szeretlek és a hiányzol szó sokkal többet ér annál, hogy csak így dobáld minden csajnak. Mindenkit behülyítesz, aztán egy hét múlva pofára ejted… Ezek után ki higgye el neked, hogy most igazán szeretsz-e valakit, vagy csak megint hülyíted?”

– Megtanultam mosolyogni!

– Őszintén?

– Az lényegtelen…

„Hogy lehet az, hogy valakit nem szerettél, amíg együtt voltatok, de mégsem tudod feledni őt évek múltán sem? Hogy lehet az, hogy még mindig utána vágyódsz? Hogy szeretnéd vele újrakezdeni? Hogy jóvátenni azt, hogy nem szeretted őt, ahogy megérdemelte volna? És aztán rájössz… azért nem tudod lezárni a múltat, mert ő sem szeretett téged… és ebbe képtelen vagy beletörődni.”

„Tudtam, hogy rossz vége lesz, de nem tudtam megállni, hogy bele ne szeressek.”

„Kibírhatatlan – mondjuk. És kibírjuk…”

„Abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni. Hidd el, tudom.”

„Nem tudom hová mész, és nem tudom miért… Arra kértelek, hogy hallgass a szívedre, mielőtt azt mondanád, viszlát. De rájöttem, hogy talán mégis a szívedre hallgattál…”

„Mit meg nem adnék azért, hogy tudjam, gondol-e rám elalvás előtt, és hogy mit…”

„Az a fajta lány vagyok, akinek több fiú haverja van, mint lány, és szarok rá, ha ez valakinek nem tetszik!”

„Sokan nem azért szenvednek, mert nem tudnak felejteni, hanem mert legbelül nem is akarnak.”

„Lehet azt mondani: 'majd lesz másik', de ha mind a ketten szeretjük még egymást, miért ne lehetnénk együtt továbbra is, és harcolni az apró problémák ellen együtt?”

„Akkor meg fogod tudni, ha már nincs veled, hogy mi lehetett volna, ha szebben szereted.”

„Aki nem keres, annak nem hiányzol. Vagy azt várja, hogy te keresd, vagy éppen elutazott, vagy nem csak te létezel számára, és most éppen mással lóg, vagy nem akar állandóan rajtad lógni. Annyiféle magyarázat lehet arra, hogy nem keres. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni!”

„Bárhogy is alakul, én csak azt kívánom, hogy te nagyon boldog légy.”

„Egyszer mindennek vége… A kérdés az, hogy elengeded és megmarad, mint egy jó emlék vagy ragaszkodsz hozzá, és egész életedben azt akarod visszaszerezni…”

„Éreztél már olyat, hogy van valaki az életedben, aki érezteti veled, hogy különleges vagy, de úgy, hogy közben ezt nem adja a tudtodra? Hát gondolj bele. Néhány hónapja még össze voltál törve, és aztán ez a valaki eljött. Talán közelebb voltál, mint valaha, egész nap beszélgettetek, még éjjel is fent maradtatok. Leveleztetek, és úgy érezted, van valami különleges kettőtök között. Valami, amit szavakkal nem lehet megmagyarázni. És úgy érzed, készen állsz újra kockáztatni a szíved. Szóval ez azt jelenti, hogy a szíved megint készen áll szeretni?”

„És aztán a lelkem meglátott téged, és odament hozzád: Oh, hát itt vagy? Már kerestelek...”

„Ha a szíved működik, az agyadnak esélye sincsen!”

„A legnehezebb dolog az életben azt eldönteni, melyik hídon menj át és melyiket égesd fel.”

„Ha az élet padlóra küld: állj fel, mosolyogj, és mondd szépen: úgy ütsz, mint egy kislány!”

„Engedd el, amikor már nagyon fájdalmas. Add fel, amikor a szerelem már nem elég, és lépj tovább, amikor a dolgok már nem olyanok, mint korábban. Mert ilyenkor biztos, hogy van valaki, aki sokkal jobban fog szeretni.”

„Minél tovább vársz valamire, annál jobban fogod értékelni, amikor már végre megkapod.”

„Lehet, hogy kitöröltem az üzeneteidet, de sosem fogom elfelejteni, amiket írtál. Lehet, hogy már nem beszélünk, de sosem fogom elfelejteni a hangodat. Lehet, hogy már nem szoktál megölelni, de sosem fogom elfelejteni az illatodat. Mindent, amit együtt csináltunk, megőrzöm a szívemben.”

„Emlékszel még? Az emlékekre, a viccekre, az ígéretekre. Emlékszel még valamelyikre?”

„Amikor valaki folyamatosan megbánt, te vagy a hibás. Te vagy a hibás amiért nem hagytad még el őt. Az egyetlen indok amiért még mindig megbánt, az az, hogy te hagyod neki.”

„Az élet nem azt a személyt adja meg neked, akit akarsz. Hanem azt, akire szükséged van, akinek segíthetsz, aki megbánt, aki szeret, aki elhagy, hogy olyan emberré válj, akinek lenned kell.”

„Nem kell kényszerítened magad a tovább lépésre. Ha szomorú vagy, legyél az. Ha ideges vagy, legyél az. Ha sírni akarsz, sírj. Add ki magadból. Nem kell úgy tenned, mintha minden oké lenne. Emberek vagyunk, nem? Túlságosan megbántódunk. Ez nem baj. Ez nem fog örökké tartani. Csak hinned kell önmagadban, légy erős, és össze tudod szedni magad. Úgy értem, ettől még nincs világvége, nem? Jól leszel. Meg fogsz gyógyulni. És hidd el, jobbat érdemelsz nála!”

„Vannak pillanatok az életben, amikre mindig emlékezni fogok, nem azért, mert annyira fontosak lennének, hanem mert… te ott voltál.”

„Volt már olyan, hogy azt kívántad, bár ne hagytál volna el?”

„A boldogság lényege nem az állandóság. Futó pillanatokat kapsz belőle, és aztán egész életedben ezekért a pillanatokért fogsz küzdeni.”

„Tudod miért vagyunk ilyen sokan szinglik? Mert sosem küldjük tovább a körleveleket.”

„A szíved az enyémmel nem kompatibilis, az agyhullámaidnak nincs antennája bennem.”

„Valóban annyira fontos vagyok neked, hogy nem bírsz nélkülem élni? Nehéz elhinni úgy, amikor napokig nem is keresel!”

„Remélem, lesz valaki, aki mosolyogva gondol vissza rám, még akkor is, ha már szétváltak az útjaink.”

„Ha semmi mást nem adsz a gyermekednek, csak példát, akkor már sokat adtál.”

„Nem tudom, hogy mit csináljak. Azon gondolkodom, hogy írok egy sms-t, felhívlak, vagy írok facebookon egy üzenetet, hogy mondjak valamit. De a gondolat, hogy elijesztelek, hülyének nézel, vagy csak nem válaszolsz, rohadtul megrémít… és végül nem csinálok semmit.”

„Ha szeretsz, akkor bizonyítsd be, ha nem kellek, akkor menj el és ne foglalkozz velem… nem olyan ember vagyok, akivel lehet játszani.”

„Mindig így fogsz szeretni? Mindig… Csak nem mindig téged.”

„Ne hidd, hogy elfelejtelek! Azért, mert türelmes vagyok, még bosszút állok!”

„Mindenkinek jár egy esély a szerelemben, mindenkinek jár egy igazi szőke herceg, de itt nem a szőkén és nem a lovon van a hangsúly, hanem az igazin.”

„Voltaképp nem is a haláltól félünk, hanem attól, hogy a hiányunk senkinek sem tűnik majd fel.”

„Belém rúghatsz… de hidd el, ha én rúgok beléd, megdöglesz!”

„Nem ülhetsz csak, és várhatod az életben a lehetőségeket. Eléjük kell menned.”

„Látta, amit írtam, de nem ír vissza… nem kellett volna ez a chatre! Legalább becsaphattuk volna magunkat azzal, hogy biztos csak elment a géptől és valószínűleg azért nem válaszol...”