„Hogy mit súg a szívem? Nem tudom… Örömöt vagy bánatot? Passzolom. Magam sem tudom, mit akar mondani. De remélem, egyszer megfogom hallani.”

„Holdfényes éjszakán a szerelem rád talál, új lángra gyújtja a szívedet, égni hagyja talán. Ne félj, hogyha átölel, többé nem enged el, a szép herceg eljön a lován, hófehér paripán…”

„Valaki összetörte az álmaidat, gyere és bontsd ki újra a szárnyaidat! Repülj tovább, valahol várnak rád…”

„Figyelj, drága kicsi lélek, elmondom, hogy mi az élet! A semmiből nagyra nőni, sírva a világra jönni, lassan lépni, óvakodva Anya kézbe kapaszkodva. Az ábécés könyvet bújni, tudás harsonáját fújni, a nagy gondok után menni, hamis csókot megízlelni, majd feledni nagyon gyorsan, és szeretni halálosan. De az ember mégsem boldog, mert gyötrik őt 'ezer gondok'. Lassan járni óvakodva, de már botra támaszkodva. Csipkés szemfedelet varrni, s egy őszi estén meghalni. Hidd el, drága kicsi lélek, ennyiből áll ez az élet!”

„Az élet túl rövid. Ezért ne pazarold felesleges emberekre az idődet, mert ők úgyis cserben hagynak.”

„Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkozni kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, te úgyis érzed! Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van, és te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit, valahol egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve. Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod. A legfontosabb, hogy nyitott légy. Nem lehet rosszkor, rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van, és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed. És ennél sem szebb, sem jobb, sem izgalmasabb nem történhet veled!”

„Elhiszed a hazugságokat, így végül megtanulod, hogy magadon kívül senkiben se bízz.”

„Ha bármit is megtanultam, az az, hogy hagyni kell az embereknek, hogy szeressenek, amíg lehet.”

„Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. Csak érezni, hogy nem vagy egyedül.”

„Érzéseim is vannak. Még ember vagyok. Minden, amit szeretnék, az az, hogy szeressenek.”

„Ne haragudj. Te már magadra csuktál minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál, tépelődni kár ezen. Én tudom, a veszteség mekkora. Nem értetted meg, ki voltál nekem. Ne is értsd meg soha.”

„Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad.”

„Ne add föl a reményt! Az legyen a legutolsó, amiről lemondasz. Ha a reményt elveszíted, mindent elveszítesz. Amikor már úgy érzed, hogy minden elveszett, amikor minden sötét és kilátástalan, a remény még akkor is megmarad.”

„Nincs két életem, értsd meg végre már, én nem nézhetem tétlen, hogy elszáll. Nincs két életem, csak egy, és ez kell, én nem nézhetem, hogy gyorsan múlik el.”

„Nagyon szeretnék szerelmes lenni, méghozzá úgy, hogy azt mondhassam, ez egy egész életre szól. Még ha aztán nem is, az sem baj.”

„Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom, hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.”

„Ezekkel a szemekkel bármire rá tudsz venni, most éppen arra vettél rá, hogy hogyan sétáljak ki az ajtódon fájdalmak nélkül.”

„A világvége az emberiség által generált folyamat, nem pedig egy dátum.”

„Az életet kellett volna megkeresnem, mert csak sebeket kaptam, nem reményt.”

„Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál.”

„Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék.”

„Egy napon majd mi is igazi felnőttekké válunk, és talán ha ránk néznek, el se hiszik majd, hogy mi is gyerekek voltunk egyszer.”

– Kérdezhetek valamit? Mi lesz a hóból, ha elolvad?
– Természetesen víz.
– Nem nyert. Tavasz lesz belőle.

„Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.”

„Még jó, hogy nem szerettem, ahogy néha hitte, még jó, hogy nem bíztam benne vakon, még szerencse, hogy kételkedtem, hogy nem vettem komolyan túl nagyon, még jó, hogy éltem, míg ott volt messze távol, még szerencse, hogy nem úgy vártam, ahogyan hitte, hogy várom, mert ha így lett volna, talán nem is sikerülne ilyen könnyedén átsiklanom afelett, hogy már nem szeret... hogy már nem engem szeret.”

„Bármerre nézel, undorító látkép, lesz ez jobb is, csak egy picit várj még! Egy árnyék követ, de előjön a szivárvány, boldog leszel, mikor melletted egy királylány. Minden más lesz… vagy csak másnak látod, de jön egy érzés, és soha meg nem bánod.”

„Egy újabb esély az első lépéssel kezdődik.”

„Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire. Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.”

„Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni. Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni.”

„A gyávák sosem engedik, hogy lángra lobbantsa szívüket a tűz, mert ők csak arra vágynak, hogy az új helyzet a lehető leggyorsabban visszaváltozzék olyanná, amilyen volt, és ők továbbra is a szokásos módon gondolkodhassanak. A bátrak azonban tűzre vetik, ami régi, és akár óriási belső szenvedés árán is, mindent maguk mögött hagynak, és haladnak tovább, előre.”

„Egész életünkben növekszünk azzal, hogy feladunk dolgokat, és veszítünk, és továbblépünk. Nagy dolgok vagy kicsik, az, hogy hogyan kezeljük, az határoz meg minket.”

„Néha az emlékek láncra verik az ember érzelmeit. De aztán a szív megismer valakit, aki felszabadítja, és aztán szárnyra kelhet a jövő felé.”

„Sohasem könnyű, ha összetörik a szívedet. Egy kis darabja mindig törött marad. De ezt próbálod átvészelni, ahogy tudod. És egy nap ráébredsz, hogy csak egy kis része tört össze, és még nagyon sok van épen.”

„Néha ott találsz reményre, ahol a legkevésbé várod.”

„Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele.”

„Az élet olyan, mint a hajótörés. De soha ne felejtsünk el énekelni a mentőcsónakban.”

„Vagy tanulsz a múltból, vagy újra átéled.”

„Megkérdezted már valaha magadtól, hogy boldog vagy-e?”

„Behunyom a szemem helyet adva a jónak, és bízva bízok benne, hogy másról szól a holnap.”

„Imádok a véletlenre gondolni… arra, ahogy egy elejtett szó, egy kavics a cipőben az egész világegyetemet megváltoztatja.”

„A lányok gyorsan felnőnek. Észre sem veszed, máris ragyognak, és a szemed láttára válnak gyönyörű nővé.”

„A távollét olykor többet árul el, mint a jelenlét.”

„Ha valaki egyedül van, és azt mondja, hogy nem szeretne egyedül lenni, az nem mond igazat. Az ember azért van egyedül, mert nem akarja, hogy valaki kihasználja.”

„Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, de nem tudom miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. Kívánom, maradj meghitt viszonyban a csodával! Légy boldog, itatódj át szerelemmel, és részegülj tőle! Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. Tőled, általad is szebb a tömérdek-arcú világ. Te az a lány vagy, azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz.”

„Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni.”

„Az egyetlen jó dolog a viszlátokban, hogy ez azt jelenti, hogy közelebb vagy egy új hellóhoz.”

„Mindvégig abban reménykedtem, hogy találok csak egyetlen egy embert, aki egy picit is úgy érzi, elég vagyok számára, és talán nem hagy el hetek múlva, mert rám un, vagy mert talált egy jobbat. De rájöttem, én annál sokkal jobbat érdemlek, hogy beérjem olyannal, aki velem is csak beéri. Elfelejtettem, milyen az Igazit keresni… De azt hiszem, megint készen állok.”

„Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart. Az úgynevezett 'birkatürelem' azonban már nem erény, hanem önleépítés. A mérték - ez a kulcsa mindennek.”

„Én adok nektek egy jó tanácsot. Hallgass a szívedre, hogy képes legyél másokat szeretni. Hallgass az eszedre, hogy képes legyél döntéseket hozni. Hallgass a barátaidra, mikor azt mondják: 'hagyd ezt a srácot, nem való hozzád', mert ők azok, akik az összetöréstől akarnak téged megvédeni.”

„A legrosszabb dolog, amit tehetsz velem, hogy elhiteted, hogy történni fog valami, amikor te is tudod, hogy nem fog.”