„Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz, de azért sem kérsz.”

„Tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van...”

„És rájössz, hogy az egyetlen hely, ahol a legjobban érzed magad, az ott van, amikor mellette fekszel, és csak hallgatod, ahogy lélegzik...”

„Tudnod kell, mikor van vége - és elfogadni sem árt.”

„Semmi sem távozik el életünkből addig, míg meg nem tanítja nekünk azt, amit tudnunk kell.”

„A nő a világ legerőszakosabb férfijával is azt csinálhatja, amit akar, ha nagyon okos, elég szép, és kevéssé szerelmes...”

„Azért nagy rizikó a szex! Valakivel csodás, mással kínszenvedés. Mondjuk megszeretsz valakit, és nem jó vele a szex, így a kapcsolat halálra van ítélve. Egy életen át nem lehet megalkudni. Vagy a másik eset: isteni az ágyban, de azon kívül semmi sem működik...”

„Ha egy nő, akinek sok a mondanivalója, nem szól semmit, annak fülsüketítő a hallgatása.”

„Olyan a nő, akár a szél s a vihar: hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.”

„Amit nem tudsz megoldani, azt ki kell bírni.”

„Ha bírálnak téged, akkor valamit jól csinálsz. Hiszen csak azt bírálják, akinél a labda van.”

„Az életben a legnehezebb döntéseket akkor hozzuk, amikor a szívünk és az agyunk egymás ellen dolgozik...”

„Ez a baj a férfiakkal! Addig vacakolnak, amíg lekésnek mindent. Ott hagyott, mint egy izzó kandallót, amire nem raknak több fahasábot. S mire visszatért, észrevette, hogy a kandallóban már csak hamu maradt, mert nem volt, ami a lángot éltesse. Bizony így van ez. Akkor kellene megtenni, amire vágyunk, amikor minden együtt van hozzá, mert ha tétovázunk, lassan megcsonkul a dolgok tökéletes egybeesése, s akkor már késő.”

„Érdekes, hogy az ember agya tudja azt, amit a szíve nem hajlandó elfogadni.”

„Bekeveselltem: nem csupán végig-, hanem átélni akarom az életem!”

„A nagy szerelmeknél van második esély.”

„Minden, amit Isten mondott a jövendölésekben, meg fog történni. Néhány ember jobban tudatában van ennek. Ők azok, akik inkább az élet spirituális oldalához vannak kötve.”

„Megtagadjuk azt, hogy azok legyünk, amik szeretnéd, ha lennénk. Azok vagyunk, akik vagyunk, és mindig így lesz, nem tudsz megnevelni bennünket.”

„A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig azért, amik vagyunk...”

„A félelmet csak úgy lehet legyőzni, ha bele merek ugrani valamibe úgy, hogy tudom: fájni fog és ezt elfogadom...”

„Az érzések nem sétálnak el. Az emberek igen.”

„A végén már csak azokat a lehetőségeket fogjuk sajnálni, amiket kihagytunk, a kapcsolatokat, amikbe féltünk belevágni és a döntéseket, amikkel túl sokáig vártunk, hogy meghozzuk.”

„Ha még soha nem veszítetted el az eszed, akkor még soha nem hallgattál a szívedre.”

„Olyan közel voltam hozzád, hogy fázom, amikor máshoz közel vagyok.”

„Néha magadra kell, hogy maradj, hogy megmutasd, egyedül is megállod a helyed.”

„Nem kell, hogy mindent elmondj nekem, csak ne hazudj.”

„Ne gondold a kedvességemet gyengeségnek. Én mindenkivel kedves vagyok, de ha valaki nem kedves velem, akkor nem a gyengeség lesz az a szó, amire emlékezni fog velem kapcsolatban...”

„A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással...”

„Ne hagyj el egy lányt, akire szükséged van egy olyanért, akit csak kívánsz!”

„Ha valaki nem képes arra, hogy elengedje a múltat, akkor az a jelenben sem tud rendesen élni...”

„Ha azt szeretnéd, hogy egy fiú akarjon valamit, csak arról kell gondoskodnod, hogy az a valami nehezen elérhető legyen.”

„A dolgok megtörténnek. Soha nem egyetlen pillanat műve, tudom jól, de mindig van egy pont, ahol átfordulnak. Nap mint nap megbántják az embert, a kis fájdalmak felhalmozódnak, összeadódnak, és ezt észre sem vesszük egészen addig, amíg egy napon aztán arra ébredünk, hogy a szívünk szétreped a nyomástól.”

„Nappal hazudhatsz a világnak, de éjszaka kettesben maradsz a lelkeddel!”

„Hová figyelsz? Merre tartasz? Mi fontos neked? Miért nem tudod elengedni mindazt, ami silány az életedben?”

„Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni: tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.”

„A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!”

„Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyílnak az ujjaid...”

„Őrült vagyok – valaki ezt mondja rám, de a világ tesz ilyenné, nem az én hibám. Ölj meg, hajóm süllyeszd el az előítéletek tengerén, és ne tudd meg azt, hogy nem vagy más, csak ugyanolyan, mint én.”

„Megszoktam, hogy régóta vagyok úgy veled, hogy nélküled…”

„Aztán valahogy, amikor a legrosszabb volt, akkor lett a legjobb…”