„Tudod, én venni szeretnék egy nagy levegőt, szerelmet szeretnék, nem szeretőt!”

„Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabb közülük az egyik a „mi lesz, ha?”, a másik pedig a „bárcsak”gondolatokkal függ össze. A „mi lesz, ha?” a jövőve néz, és aggódik. A „bárcsak” a múltba tekint vissza, és panaszkodik amiatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.”

„A szép műveket a tehetség kezdi meg, de a munka fejezi be.”

„Az ember csak akkor mondhatja magát boldognak, ha az élet olyakor hasonlít az életről álmodott álmokhoz…”

„Csillagokban én már nem hiszek, az éjre fényt vetít a hajnal.”

„Várj, ha várni kell. De habozni ne habozz soha!”

„Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.”

„Csak körvonal, pár elmosódott kontúr, nem gyújt bennem lámpát az érzelem. Hájas homály dereng a ráción túl. Mi bánt s miért? Nem látom élesen…”

„Végleg lemorzsolódok, minden perc egy szálka, már nincs velem a dolgok régi viszkozitása!”

„Egyszerre nem értették, mi közük volt hát egymáshoz, ha most többé nincs közük? Nem értették, mi az, ami az élet zavarában egymáshoz hajtotta őket, s még sokkal kevésbé értették, miért kellett végül szakítani, miért is éltek tovább, magányosan, új szeretők társaságában is magányosan, több milliárd ember és a végtelen idő áramlásában is magányosan – miért kellett szakítani?”

„A szerelem nagy és egyetlen eredetisége, hogy a szerelmes nem tudja megkülönböztetni a boldogságot a boldogtalansággal.”

„Nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik…”

„Az olyanoknak mint te, szinte mindig csak a szája jár, nem illettünk egymáshoz, beláttam ezt mára már!”

„Zárd le szeretettel a múltad fejezeteit, és írd meg szeretettel a jelened új történetét…”

„De remélem tudod, nekem az örök szerelem maradsz, aki a leghidegebb teleken hozott nekem tavaszt.”

„Ha szerelmes vagy, akkor tökre infantilis leszel, és az intim pillanatok gügyögős meg haddzabáljammegaztahülyefejedesek lesznek. Szeretünk gyerekekké lenni olyankor, mert akkor olyan szabadon nevetős meg olyan felelőtlen minden, mert a másik nem vár el semmit, és megbocsát. Utána persze minden megkomolyodik meg megromlik, mert a felnőttek olyan okosak, hogy az csak na, de addig olyan de olyan jó, csak odabújni a másikhoz, várni a szeretleket, és a másik haját csavargatva elaludni kora délután.”

„Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod, hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit ezelőtt okoztak neked. Nem büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz!”

„Már többé nem ellenőrizgetjük, hogy van-e szörny az ágyunk alatt, amikor rájövünk, hogy a szörny bennünk lakozik.”

„Ki üres, részed nem lehet. Semmim nincs, de velem van az, hogy elengedtelek.”

„Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedni kell! Ne keverd terveid érzelmek vezérelt elvekkel. Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak, gondold végig, neked hány hiányzik, és te hánynak…”