„Szeretném, ha még egyszer látna, hogy lássa, boldog vagyok s már érettebb, nem az a kislány, kit mikor elhagyott, semmit sem veszített.”

„Elég egy szó, ami hirtelen szíven talál, elég, hogy némán összetörve félreállj…”

„De van egy pont, amikor vissza kell ütnöd!”

„Nekem sokkal könnyebb a fájdalom, mint a felejtés.”

„Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.”

„Úgy foglak szeretni, mintha soha nem törtek volna össze.”

„Bárcsak… az álmaimban se léteznél már.”

„Mikor szomorú vagyok, ne kérdezgesd, mi a baj. Csak gyere ide, ölelj meg, súgd a fülembe: ne félj, itt vagyok, nem lesz baj.”

„Nem vagyunk barátok. Idegenek vagyunk, akiknek vannak emlékeik.”

„Nem foglak keresni! Megvárom, míg neked is olyan fontos leszek, mint te nekem… még akkor is, ha tudom, ez sohasem fog bekövetkezni.”

„Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, azaz az akarást hozod létre a valóságodban. A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája. Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét - gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna. Úgyhogy soha ne könyörögj. Határozz, hogy úgy legyen!”

„Ha egy nő feltesz egy kérdést, jobb, ha az igazat mondod, mert az esetek 90%-ában tudja a választ!”

„Egyszer, ha észreveszik, hogy jobban csinálod nélkülük, akkor jönnek rá, hogy vissza akarnak szerezni téged.”

„Hűséges vagyok, mint a döglött kutya, aki nem szerelmes, félrebaszik, mindenki tudja!”

„Hidd el, ha nem ismered a mosolyt, csak a könnyet, hamar kiejted a kezedből te is az imakönyvet.”

„Ez több mint pár sor, nem az vagy kinek látszol, nem a parkett számít, hanem hogy ki kivel táncol…”

„Gondolatok, melyek teljesen összezavarnak, azt hiszem szeretlek, de már nem annyira akarlak.”

„Tudod egy nap majd feldobod a talpad, a kezed kell fogja valaki, nem a farkad.”

„Mindenkinek többet adtam, mint amit elvettem, ezért állnak még most is sokan mellettem.”

„Éjjeleket fent vagyok, várok valakire, nem tudom kire, de még nem talált ide!”

„Nagy volt az ára, hogy soha ne tudjuk feledni, hogy akik látták már a poklot, csak ők tudnak szeretni.”

„De te vagy az, kiért mindent feladnék baszki, mióta megláttalak meg akarlak baszni!”

„Ez vagyok én, az vagyok, ami te lettél, azért fogsz utálni, amiért régen szerettél.”

„Attól még, hogy megsebez, nem biztos, hogy állat…”

„Néha depi van, néha elegem is mindenből, de tudom, hogy a kiút bennem van, távol mindentől.”

„Mai napig nem értem, egyszer megkérdem egy lánytól, hogy a magánytól félnek-e jobban, vagy a faszhiánytól?”

„Ez az életem apró képekben. Sok mindent kihagytam, sok mindent megtettem. Barátokat szereztem, elvesztettem, de az igaziak kiálltak mellettem.”

„Ha valakitől azt hallod, amire vágysz, akkor a körülményektől eltekintve elhiszed, amit mond.”

„Nem akarom, de remélem… hogy miattam nem tudtál aludni egy éjjelen!”

„Sose voltam olyan boldog, hogy hozzászóljak, de legalább régen részegen volt kire gondoljak.”

„Látni a szíveddel, a szemeddel lesni, ha becsukod vágyak, ha kinyitod semmi.”

„A plüssmacim tanított meg a szeretet lényegére: ott lenni, amikor szükség van rád.”

„Minden ember, aki nagy dolgokat valósított meg, nagy álmodozó volt!”

– Te mindig mosolyogsz?

– Igen.

– Akkor is, ha fáj?

– Akkor a legszebben!

„Jönnek-mennek a kamubarátok, egyet elvesztek, egyet találok…”

„Mindazok közül, amiket valaha elvesztettem, az eszemet hiányolom a legjobban.”

„Sokat gondolkodtam, hogy vajon miért vagyok olyan kevés másoknak, és arra jutottam, hogy mindig kevés leszek annak, aki keveset ismer belőlem…”

„Csak várj...várd ki, míg rájön, hogy rád van szüksége. Mert rá fog jönni.”

„Tudja az agyam… de a szívem még naiv.”

„Én soha nem voltam semmiben második. Vagy első voltam, vagy utolsó… Vagy szerettek engem mindennél jobban, vagy ki nem állhattak. És most jöttél Te és ő. Életemben először éreztem, hogy én mostantól csak a 'B' terv vagyok…”

„A sors szánt szándékkal nem adja nekünk azt az embert, akit annyira akarunk. Helyette megajándékoz minket másokkal; kapunk cserébe valakit, aki folyton megment, valakit, aki minden titkunk őrzője, valakit, aki tiszta szívből, fenntartások nélkül szeret minket - mert lehet, hogy akire titkon annyira vágyunk, csak elhagyna, bántana, és szenvedést okozna.”

„Ne adj fel valami fontosat azért, hogy megtarts valakit, aki azt sem képes kimondani, hogy szeret!”

„Mindig így kezdődik egy történet: volt egy kislány, aki beleszeretett egy kisfiúba. Majd ez lesz a vége: és lett egy nő, akinek összetörték a szívét.”

„Elvárásaid azok vannak, csak épp te nem érdemelsz jobbat!”

„Hiányzik, de mégis szúró szemekkel gondolsz rá, imádod, de mégis gyűlölet fakad ki belőled, övé akarsz lenni, de mégis meghátrálsz, felejteni szeretnéd, de mégis mindig ő jár az eszedben, összetört mindened, mégis stabilnak mutatod magad, sírni szeretnél, de mégse vagy rá képes…”

„A szívemben nagy hely van, tudom, te is elférsz majd.”

„A szív nem sokáig tudja játszani az ész szerepét.”

„Tudod, néha az emberek azért játsszák az elérhetetlent, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a másik fél érzelmei valódiak. Én is ezért tettem… csak azt akartam, hogy harcolj értem. Hallani akartam, hogy inkább lennél egyedül, mint valaki mással.”

„Nem kergetni, hanem megtalálni akarom a boldogságot…”

„Ha tegnap nem lett volna az a fájdalom, akkor nem az lennék, aki ma.”