„Engem nem zavar, ha megint eltalál Cupido nyila... De ha még egyszer rossz embert talál mellém... biztos feldugom a tollas kis repülő seggébe az íját.”

„Ha valami nem jön össze, az azt jelenti, hogy valami jobb vár rád.”

„Soha ne add fel, mert nem tudhatod, milyen közel is van a cél.”

„Néha azt szeretném, ha 'vigyázat törékeny' felirat lenne a homlokomra ragasztva…”

„Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel…”

„Túl vagyok régen már rajtad, ha kell, majd én ezt hazudom magamnak…”

„Néha kedves vagy velem, néha meg kerülsz engem. Mondd, miért vagy néha közel, néha meg idegen?”

„Az én hercegem nem lóval jön, hanem gyalog. Valószínűleg azért ér ide ilyen lassan.”

„Leszarom, ha nem szeretsz, nem vagy te már senki sem. Hidd el, én olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy minket összehozott, és megmutatta a lényeget: vannak még igazi seggfejek.”

„Bízom benne, hogy egyszer majd rájössz, mekkora hibát követtél el.”

„Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak így továbblépni. Ha egy viszony vagy egy házasság véget ér, szakítanak és elfelejtik egymást, úgy válnak meg egymástól, mint egy pár elnyűtt cipőtől. Senkit nem tudok elfelejteni, akihez valaha közöm volt. Minden egyes ember különleges, és feledhetetlen, senkit nem lehet pótolni, ami elveszett. Mindig megvisel, ha egy kapcsolatom véget ér, nehezen heverem ki. Sokkal óvatosabb lettem, mert egyszerűen túl fájdalmas még egy futó kaland is, inkább bele sem megyek, akkor is nehezen szakadok el a másiktól, elveszek az apró dolgokban. Apró részleteikben látom őket, és mindenkiben van valami, ami megindít és hiányozni fog nekem, ezek az apró, gyönyörű részletek teszik pótolhatatlanná a másikat.”

„Legyen hosszú élete az ellenségeidnek, hogy láthassák sikereidet, mert az sokkal fájdalmasabb, mintha megölnéd őket.”

„Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém. Most lopva nézlek, és látom, hogy nincsen mit sajnálnom.”

Egyszer majd elfelejtelek téged

És nem fog fájni fejem

De most még téged látlak

Utcákon és tereken

Reggel a májkrémes kenyeren

Boltban a mosószereken

A hazug tekinteteken, biztonsági felvételeken

Minden ordító gyereken

Mozikban a sírós részeken

Könnybe lábadt szemeken…

„A tündérmesékben a hercegnő megcsókolja a rút varangyot, és az daliás herceggé változik. A való életben viszont a herceget csókolja meg, aki pedig rút varanggyá változik.”

„Úgy megváltoztál... nem tudom, hogy anno kit szerettem.”

„Ha tiltják, megteszem. Tanítják? Nem hiszem. Nem adják? Elveszem. Mert csak így élvezem!”

„Azt hiszem magamnak is hazudtam, mikor azt mondtam, hogy egyáltalán nem vagy fontos nekem.”

„Nem a búcsúzás fáj, hanem az emlékek, amik hátramaradtak.”

„Nincs szőke herceg fehér lovon, max egy csöves egy traktoron. Hagyjad már, hogy egy csóktól felébredsz a halálból, elegem van már ebből a sok hülye dumából. Ez a sok mese is csak annyira szociál, minthogy az alpesi lejtőkön egy milka boci áll. Nincsenek se tündérek, se törpök, főleg nem sárkányőrök. Itt nincs happy end, ez a valóság, nem pedig disneyland…”

„Ha érdeklem, úgyis keres… ha nem, akkor miről beszélünk?”

„A párkapcsolat olyan, mint a lottó: vagy bejön és örök boldogságot nyertél, vagy kitöltesz egy másikat.”

„Nem mindig szép, de nem mindig fáj.”

„Voltál már úgy, hogy tudtad, hogy felesleges, mégis vártál valakire?”

„Nem tudsz aludni… Lehet, hogy azért, mert késő éjjel, mikor minden zaj elhall és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül, úrrá lesz rajtad a félelem… azért, mert hirtelen minden annyira… üres.”

„Lehetne eggyel jobb. Nem kegyetlenül kurva rossz, hanem aránylag szar.”

„Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.”

„Bejövő (1). Amikor meglátod reméled, hogy az írt, akitől vártad, hogy írjon, vagy hogy válaszoljon. …de valahogy sohasem ő ír…”

„Nem akarok nagyon reménykedni, mert minden sziának vége lesz egy viszláttal.”

„Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom...”

„Bár a seb begyógyult, ahogy borogattam, már bánom, hogy többet adtam, mint kaptam. Kemény ez a világ, mindenhol csak szemét. Miért nem lehet olyan, hogy megfogjuk egymás kezét?”

„Hagyjatok békén, dolgom van: élni akarok!”

– Az ellentétek vonzzák egymást.

– Az a mágnes. Mi emberek vagyunk.

„Hazugság. Nem az a baj, ha az ember a nagy dolgokban hazudik, hanem az, ha már a kicsikben is!”

„A barát olyan ellenség, aki még nem támadott meg.”

„Elhagyott? Ne sírj miatta! Azt sem érdemelte meg, hogy szóba állj vele…”

„Az igazság akkor is fontos, ha nincs értelme…”

„Holnap rám új nap virrad, holnaptól minden más lesz

Vagy ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent

Hogy rám egy új nap virrad és rólam bárhogy döntesz

Én csak nézlek majd és tényleg köszönök mindent!”

„Sokszor valaki megbánt, te tanuld meg leköpni. Gyakran sebet ejtenek, te tanuld meg bekötni!”

„Néha csak azért utálunk unatkozni, mert az időt ad nekünk arra, hogy egy emberre gondoljunk, aki hiányzik nekünk…”

„Ne építsél várat, ne vonulj toronyba, ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.”

„Állok a sötétben a tükör előtt. A másik oldalról egy beképzelt, önző, gonosz ribanc néz vissza rám. Én nem vagyok az a lány, de az a lány én… Csak három szó jut eszembe… mikor? hogy? miért?”

„Bizonyos emberek nem véletlen lépnek be az életünkbe. Az sem véletlen, hogy távoznak.”

„Az árulót mindig a barátaid között keresd!”

„Attól mert pöcsöd van, nem kell fasznak lenned!”

„Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legnagyobb idióta a vidéken? Ő, mert becsapott, vagy én, mert hittem neki?”

„Régen majdnem mindennap órákat beszéltünk, most pedig meglepődök, ha kapok egy hellot…”

– Szeretsz?

– Nem tudom.

– Mért nem?

–Nem vagyok biztos.

– Kételyek?

– Azok.

– Akkor mit érzel?

– Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova... csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, olyat tettél, amiért másnak már nem jutna bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult.

– Akkor szeretsz?

– Azt hiszem… 

– Mi a baj? 

– Semmi. Mi baj lenne?

– Ismerlek. Látom, hogy fáj.

– Ismersz? Manapság mindenki ezt mondja, mégsem látják, mi fáj igazából.

„Szívesebben bánom, amit tettem, mint azt, amihez gyáva voltam.”