„Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt. Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?”

„Tudod van az az érzés, a kísértés, hogy odamennél, megtépnéd a haját és ordítanád:

Visíts, kurva, visíts!”

„Van olyan üresség, amit már soha nem lehet kitölteni…”

„Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz…”

„Azt mondtad, ez most más lesz… és valóban. Más volt. Sokkal rosszabb, mint az előző csalódások.”

„Mosolyogj! Ne add meg azoknak a ribancoknak azt az örömöt, hogy szomorúnak lássanak!”

„Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.”

„Most már csak azt hiszem el, amit látok, ők azt mondták, hogy jó barátok… mikor szarban voltam, mind leléptek, hazugság volt minden ígéret…”

„De akkor te is fogd fel: ha most elmész, a búcsúnk örökre szól…”

„Baby, én nemcsak, hogy hagylak menni, én kérlek, hogy takarodj el, és ennyi!”

„Nem kívánok neked semmi rosszat… de levegőt se!”

„Kiskoromban Hamupipőke akartam lenni, de sajnos manapság már nincsenek hercegek…”

„Ha fáj, majd túl leszek rajta… Legyen! Ha ő így akarja…”

„Apukám mindig azt mondta, ha nem vigyázol valamire, nem érdemled meg, hogy a tiéd legyen…”

„Mit teszel majd holnap? Ha nincsenek melletted, akik melletted voltak.”

„Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.”

„Tudod mi az, szeretni valakit, s letagadni, hogyha kérdezik? S ha jön közömbös arcot vágni, bele foglalni, hogy sosem gondolsz rá. Lekicsinyíteni, elítélni szavakban, s tisztelni, becsülni gondolatban? Más szemében talán semmiség, de tanuld meg: ez a női büszkeség!”

„Tudod, még mindig várok a hívásodra. Még nem adtam fel a hitem abban, hogy visszajössz hozzám. Éjjel-nappal erre gondolok, még az álmaimban is.”

„Lehet, hogy okom lenne félni, de legalább én még tükörbe tudok nézni.”

„Amikor ezt olvasom: Bejövő (1), akkor mindig  felcsillan a remény, hátha ő írt.”

„Miért van, hogy sosem tudunk időben gondolkozni, és később mindent megbánunk, amit korábban tettünk?”

„Ne beszélj a szépségről, ha a sminked több kg-ot nyom, mint az agyad!”

„Hol volt, hol nem - nincs tovább. Könnyen jött és ment, nem talált.”

„Szelíd pillák, félmosoly, kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly.”

„Te döntesz. Most mi legyen? Harcolni akarsz? Jó, de akkor nincsen kegyelem!”

„A valóság más, de az nem lenne izgi… csak próbálj meg néha nem mindent elhinni…”

„Elég egy kép, hogy eszedbe jusson minden…”

„Bár az élet megtréfál, szétestél, de fel kell állj!”

„Egy újabb szál cigi, egy újabb gondolat, egy jelentéktelen dolog, de mégis fojtogat…”

„Elég jó ember vagyok ahhoz, hogy megbocsájtsak, de nem vagyok elég hülye ahhoz, hogy bízzak is benned.”

„Mondhatod, hogy túl vagy rajta édes, de bármilyen idézetet olvasol, ő jut róla eszedbe.”

„Kussolj! Fogd be! Legyen már csend végre. Még te pofázol nekem? Borulj inkább térdre!”

„Lehet, hogy szerettél volna, ha ismertél volna. Ha ismerted volna a gondolataimat. Ha végig sétáltál volna az álmaimon és az emlékeimen. Igen. Lehet, hogy szerettél volna. Ha csak rászántad volna az időt.”

„Szeretnék valakit, aki olyan, mint én, aki nem nevet egy 'kislány' szerelmén. Aki nem csupán két hétre akar engem, s nem csak kétségeket hagy bennem…”

„Voltak tündérmesék, és benne hercegek, de ma már csak rémálmok, s elmebetegek.”

„Szeretlek. Még akkor is, ha néha legszívesebben a vizes vödröt húznám a fejedre.”

– Nem, tényleg nincs semmi bajom.

– Aha, persze kislány. Látom a szemedben a könnycseppeket!

– Áh, az csak azért van, mert nagyon fúj a szél…

– Igen fúj… Az elmúlt szerelem szele...

„Láttál már tiszta szívből nevetni? Na és sírni, zokogni? Hülyeséget csinálni, és valamit nagyon megbánni? Dühöngeni, ordítani, vagy csendben egy könyvet olvasni? Erősnek mutatkozni, vagy összetörni? Hallottad már, ahogy elmesélem az életem, és érezted, hogy levettem az álarcom? Ha nem, akkor nem ítélhetsz el, hiszen nem ismersz!”

„Valami véget ér, valami fáj. Megdobban a szívem, de hiába már. Nincs bennem boldogság, csak fájó gyötrelem, magányos a szívem, boldogtalan az életem.”

„Én rendben leszek, csak nem ma.”

„Te vagy az egyetlen ember a Földön, akiért képes lennék elolvasni még a felhasználási feltételeket is.”

„Ha ma elvesztem, holnap újrakezdem, ha egymagamban is kell összeesnem. Talán jobban is lehetne élni… hisz egy halálraítélt is tud még remélni.”

„Tudod, miért a Shrek a legjobb tündérmese? Mert sok mesében a hercegek és a hercegnők tökéletesek. De a Shrek megtanít minket arra, hogy a nem tökéletes embereknek is lehet saját happy endjük!”

„Az emberek könnyen dobálóznak szavakkal… 'Szeretlek' meg 'Fontos vagy' és 'Szükségem van rád', aztán fogják magukat és eltűnnek egyik napról a másikra…”

„Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó! - ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel! Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.”

„Soha ne a ‎'szeretlek‎' szóval, hanem a cselekedeteiddel bizonyíts!”

„Engedd, hogy az álmaid nagyobbak legyenek, mint a félelmeid, s tetteid is legyenek hangosabbak, mint a szavaid.”

„Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.”

„Néha jobb nem tudni az igazat arról, akit szeretsz.”

„Háromféleképpen mehetnek a dolgok: jól, rosszul, és ahogy én akarom!”