„Az agyamra tudnak menni azok a fiúk, akik nem tudják tudomásul venni, hogy nem kellenek nekem.”

„Felőlem lehetsz vagány, nem érdekel! Felőlem lehet nagy az arcod, hidegen hagy! Annyi barátnőd lehet, amennyit csak akarsz, és engem az sem fog érdekelni! Menj annyiszor buliba, ahányszor csak akarsz, és vigyél haza minél több lányt, mert az sem érdekel többé! Csak mikor mindezt majd megunod, eleged lesz a ribancokból, és valami igazit akarsz, ami nem múlik el reggelre, akkor emlékezz, hogy én itt voltam, vártam rád, és te mégis elrontottál mindent!”

„Miért nem hagyod abba, és lépsz végre tovább? Nem az számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben. Az ég szerelmére, maga az út a fontos. Nincs értelme végigcsinálni ezt a sok szarságot, ha nem élvezed az utat. És tudod mit? Mikor a legkevésbé várod, jön valami remek dolog, jobb, mint amiről valaha álmodtál.”

„És ha nem változott meg miattad, akkor nem te vagy neki az Igazi.”

„Játsszuk most el, próbáljuk meg: sodródjunk egymástól egyre és egyre távolabb! És akkor, ha elég távol vagyunk a régitől, és elég közel az újhoz, elfelejtjük őt, és elkezdődhet valami egészen más.”

„Te voltál a fiú, akire esküdtem volna, hogy különleges. De rájöttem, te is ugyanolyan vagy, mint a többi. Csak a hazugságoktól látszottál különlegesnek.”

„Voltak itt szép szavak, de nem hiszek a mesékbe, ne is taglaljuk már, rég szarok az egészbe!”

„Egyszer így gondolom, máskor pedig úgy, de végül mindig arra jutok, hogy már nincs rád szükségem, akármilyen bizonytalan is vagyok néha!”

„De én még reménykedek abban, hogy előbb-utóbb a fiúk rájönnek arra, hogy minél nehezebb megszerezni egy lányt, annál értékesebb. Ha meg nem? Akkor ne is lepődjenek meg, ha a könnyen jött leányzó könnyen is távozik!”

„Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád… De túléltem. Itt vagyok. És már nem kellesz!”

„Amikor az emlék itt marad, de a szív megszakad…”

„És ha szükséged van rá, sírj! Sírj, amennyit csak tudsz! De mindannyiszor bizonyosodj meg róla, hogy amikor abbahagyod, soha többé nem fogsz még egyszer ugyanazon dolog miatt sírni. Hagyd ott, engedd el és koncentrálj minden erőddel a megmaradt jó dolgokra az életedben.”

„A múlt arra való, hogy elengedd, a jövő arra, hogy várd, a jelen arra, hogy éld!”

„Bármit veszítesz el, az biztos megduplázza az értékét a közeljövőben.”

„A világon a legjobb érzés, amiért küzdöttél nehézségek árán, végre a tiéd lehet.”

„Engedd, hogy felfrissítsem a memóriád. Én voltam az egyetlen, aki meghallgatta a problémáid. Én voltam az egyetlen, aki figyelt rád. Csak én álltam melletted, amikor mindenki mondta, hogy hagyjalak. Én álltam ki érted. Én voltam az egyetlen, aki szeretett annak ellenére, hogy semmi okot nem adtál erre. Én voltam az egyetlen, aki várt rád, és az egyetlen, aki ott volt neked, amikor senki más…”

„Asszem jól vagyok. A testem virul, a lelkem kicsit halott.”

„Mi ott leszünk egymás múltjában, és csak nézzük majd azt az ajtót, amit olyan erővel vágunk be, hogy a szíved is beleremeg majd, de nem fogjuk újra kinyitni, mert nincs miért, mert ebből nem lesz heppiendes történet, még csak szerelem sem, ebből nem lesz semmi, csak te, meg én vagyunk, egy teljesen véletlen érintésben, mert nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél…”

„Valahol azt a butaságot hallottam, hogy a befejezetlen szerelmek egyszer elmúlnak. Hatvankét éves vagyok. Talán ha eddig nem múlt el, majd ezután. Biztos elmúlik. Velem együtt…”

„Egyszer egy teljesen átlagos élet közepén, a szerelem elmesél nekünk egy tündérmesét.”

„A Nap rám ragyog, egyedül vagyok, de nézd, mégis milyen boldog vagyok!”

„Múló szép emlék, kezemben tartom még. Hiszed vagy sem, nem adnám semmiért!”

„Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén…”

„Azt mondtad, minden rendben lesz. Reményt ébresztettél bennem… Rájöttem így utólag, hogy minden múlandó, s mint mindennek, ennek is egyszer vége lesz. Hazudtál... Nem hagyom magam többé átverni, erősebb leszek, mint gondolnád! Hisz te is csak egy vagy a sok közül… Egy, aki valaha mindent jelentett.”

„Úgy hiányzol, szerelem…”

„Nem mindig könnyű az út, amin járnunk kell, de minden akadály megtanít valami újra. Így ha legközelebb találkozunk azzal az akadállyal, észre sem vesszük, csak egyszerűen továbblépünk…”

„Ami, ha nem működik, szállj ki belőle minél hamarabb! Nem érdemes időt pazarolni senki olyanra, aki másokat többre tart nálad, miközben más a fél karját odaadná, hogy csak egy percet is eltölts vele!”

„Vannak dolgok, amikért bármit megtennél… de egy idő után belefáradsz, aztán inkább beletörődsz, hogy nem érheted el.”

„Hogy miért esnek az emberek bele ugyanabba a hibába? Mert él bennük egy baromság, amit reménynek hívnak.”

„Soha ne próbálkozz olyan embereknél, akik egy csepp időt sem szánnak rád!”

„Kell, akivel játszhatsz, nem értem, hogy miért én?”

„Ha nem beszélsz azzal, akivel pedig szót lehetne érteni, veszni hagytál egy embert. Ha pedig beszélsz azzal, akivel nem lehet szót érteni, elvesztegetted a szavaidat.”

„A tanács az egy olyan dolog, amit akkor kérünk, amikor igazából már tudjuk a választ, de azt kívánjuk, bár ne tudnánk.”

„Igen, jól vagyok, ne aggódj miattam, csak akkor fáj, ha lélegzem.”

„Másokban tudjuk legjobban gyűlölni saját hibáinkat.”

„Adj még egy percet, hogy megértsd, mit érzek. Adj még egy percet, kérlek, várj. Adj még egy percet, hogy elmondhassam, mennyire fáj.”

„Persze… minden lánynak az a sorsa, hogy egyszer valakié legyen. De neked sem lesz mindegy, hogy ki az a valaki.”

„Nézd, a felhő esőt rejt, de a föld még mit sem sejt - ugyanez a helyzet velünk. Én már régen indulnék, te nem is érzed még, de készül a vihar ellenünk…”

„Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.”

„Nézd el majd, ha néha bántalak, nem számít, csak múló hangulat.”

„Nem fogadom el, hogy minden véget ér, hogy egyszer csak eltűnik és vissza sosem tér…”

„Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.”

„A szív az szív, légy 18 vagy 81. Ez a játék fájdalomra, nem pedig pontra megy…”

„Látod, az történt velem réges-régen, hogy életem legnagyobb szerelme elhagyott. Iszonyúan fájt. Majdnem utánahaltam. Fájt a hiánya, szüntelenül fájt, mint egy gyógyulatlan seb, de azt mondtam magamnak: ha Ő az, akkor visszajön. Ha nem, akkor felejtsd el, nem kár érte!”

„El lehet szúrni. Neki sikerült. És most már késő. A lány elment. Nincs mit tenni. Vannak megbocsáthatatlan dolgok.”

„A fiúk nem igazán ismerik a 'hisztinyelvet'. Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg.”

„A szerelem nem halt meg, csak itt hagyott bennünket, és mi ebbe halunk bele.”

„Ha mással látlak, már vissza nem nézek, mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek.”

„Van, amit a szülők jobban tudnak. Van, amikor a legjobb barát sem tudja elérni, amit egy anya igen. És van, amikor úgy érezzük, a helyzet, amibe kerültünk, meghaladja a tudásunkat, és csak egy felnőtt adhat rá elfogadható tanácsot.”

„Aki gyűlöl, az nem közömbös. Az még szeret.”