„Pár üveg sörtől majd mindenki elfelejti, hogy az lett, ami pont nem akart lenni.”

„Azt hiszi az ember, hogy csak a szerelemtől törhet össze a szíve. Az egyetlen, ami éltet és felvidíthat, vagy elpusztíthat. Aztán… anyává válunk.”

„És minden keserű napnak azt fogom mondani, holnap leszek szomorú, ma nem!”

„Nem azt terveztem jövőnek a múltban, ami most a jelenem.”

„Így marad, ami régen messze szállt már, és hiszem a mesét, hogy el sem hagytál…”

„Túl rövid az élet, és néha attól félek, hogy elszalad előttem, és hiába kérek csak még egy percet a világtól, mert talán nem láttam a szépet a hibáktól.”

„Sohasem tapasztalnánk meg a bátorságot és a türelmet, ha az élet csak örömökből állna.”

„A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő.”

„Amit átéltem, azzal hosszan lehetne magyarázni azt, ami ma vagyok.”

„Kell. Ma még kell. Holnap is. Egy hét múlva is. Egy hónap után is talán, de ha egy reggel úgy ébredek, hogy már nem kell... Akkor mihez kezdjek? Akkor hogyan szabaduljak meg tőle? Amikor már én kellek neki jobban, mint ő énnekem! Most, amikor ő bizonytalan, most kell határozottnak lennem. Most, magammal szemben. Mert egy hónap múlva már ővele szemben kellene erősnek lennem. Megbántani, megalázni, vérig sérteni, hogy elmenjen.”

„Az első bűn, amit elkövetsz, olyan, mint a hű szerelmes: várja, hogy visszatérj hozzá.”

„Az erőmből csak annyira tellett, hogy kicsit csendesítsem a zokogásomat - de csak visszatartani bírtam, abbahagyni nem…”

„Ha két embernek együtt kell lennie, végül úgyis egymásra találnak.”

„Vannak emberek, akik a velejükig romlottak, akik egész életükben gonoszak és kegyetlenek voltak másokkal. És vannak olyanok, akik egyszerűen csak elcseszték.”

„Mindig lesznek olyan emberek, akikről egyszerűen nem tudod elhinni, hogy valaha is barátok voltatok… olyan pasik, akikről azt, hogy valaha is csókolóztatok… és emberek, akikről azt, hogy valaha tudtál nélkülük élni!”

„De miért van, hogy tényleg itt vagy, és mégis érzem, hogy hiányzik a szikra? Volt már, hogy jobban fáztam, ha átöleltél... másra vágytam.”

„Az első csók kíváncsiság. A második csak úgy jön. Azt utolsó pedig félelem, hogy soha nem leszel már kíváncsi.”

„Hozzád mindig visszatérek, te vagy az egyetlen, veled jackpot az élet, és én asszem megnyertem.”

„Mindig csak egy a vége, nem baj, ha jól kezdődik el, szólj rám, ha itt a vége, ne félj, hogy nehezen múlik el.”

„Tudom, mi kell nekem, de vajon tudom-e, hogy én mire kellek?”

„Utálom. Utálom ezt az érzést. Mikor próbálok valakit elfelejteni. Azt hiszem, jó úton járok… és elég csak a nevét meglátnom, meghallanom, hogy rájöjjek arra… még nincs teljesen elfelejtve.”

„Érdekes, hogy amikor valaki elbizonytalanodik, vagy elgondolkodik valamin, akkor mindig kap egy jelet, hogy merre tovább.”

„Ha azt akarod, hogy ne törjék össze a szívedet, csinálj úgy, mintha nem volna!”

– Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés… a fulladás… És ő sem szeretett, csak kívánt téged. Mohón. Önzőn. Nem tudtatok egymással mit kezdeni. Persze nem is csoda… Tele vagy sok évszázados, gyógyulatlan sebekkel. Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes.

– Már nem így vagyok.

– De igen! Sajnos igen! Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. Nálad még egy futó szeretkezés sem szimpla örömtörténet, hanem élet-halálkaland… Pokoljárás… Nem mered élvezni, félsz, hogy belehalsz… Jéggé fagyott tűz lángol benned.

„Most látom csak, milyen is vagy igazából, és nem bánom, hogy véget ért.”

„Mert ő megpróbálja elhitetni veled, hogy semmit se érez irántad, de nem biztos, hogy tényleg így is van...”

„Annyit álmodtam rólad, hogy már nem is vagy valóság.”

„Akkor léptél az életembe, amikor a legkevésbé lett volna rád szükségem. Aztán elmentél, amikor a legjobban.”

„Az anyák gyermekeik kezét csak egy ideig fogják, de a szívüket mindörökké.”

„Rájöttem, hogy a szívedet másnak szánod, de a csókokat tőlem várod, nem is voltál soha az enyém.”

„Nincsen B tervem, egy volt, az elbukott. Imádlak és kellesz, szebbet már nem tudok.”

„Mindketten boldogok vagyunk, mert együtt vagyunk. A különbség közöttünk, hogy te a boldogságra vágytál. Én csak rád. Akkor is kellenél, ha már csak könnyeket okoznál.”

„Próbáld meg játszani a közömböst, játszd el, hogy tovább akarsz lépni, játszd el, hogy ő már nem fontos, játszd el, hogy tudsz nélküle élni…”

„Mert mikor szükség van valakire, olyankor sosincs ott, mikor elmondanám valakinek, nem mondhatom, ilyenkor írom ezeket a sorokat, melyek beszélnek helyettem, ilyenkor folyik a tinta, mint a vérem az erekben, ilyenkor egy kicsit szar, de tudom, ezt dobta a gép, ilyenkor elmennék veletek, angyalok, ilyenkor elmennék én…”

„Elbúcsúzom, és elmegyek. Messze, ahol senki sem talál, ahol nincs többé áthágott határ. Búcsúzom, és elmegyek, de valami itt marad neked. Álmokért éltem, hogy valóra váljanak, semmi mást nem akartam rajtad kívül magamnak. Bármit megtettem volna érted! 'Köszönöm' - mondtad, nem kérted. Az álmok darabokra hulltak, ezer szilánk, nem hiszed, hogy boldog jövő várna ránk. Tudom, nem nagy ügy, ami volt, de szép! Én hiszem még, hogy megérte valamiért. Elmégy mellettem, és semmi vagyok, hangtalan gyermek, elcsattant csókok. Pár érintés, mosoly, sosevolt boldogság. Ez volt mindenem, ez volt a világ. Nélküled most minden más. A régi múlt kacsint vissza rám. Messze jársz, mást vár a szíved, én szerencsétlen, feledni nem merek. Ma gondolok vissza utoljára, aztán többé soha. De ma még légy nekem, ma, utoljára. Emlékszel még? Odafenn az ég olyan kék volt, olyan tiszta, vagy este, az a sötét utca, mikor léptünk alatt koppant a járda. A szívünk együtt dobogott. Vagy a park, ahol megéreztem, istenem, ez a szerelem! Gondolj a múltra, gondold meg újra, aztán vigye csak a víz, fújja! Te döntöttél így, hát nem érte meg. Csak nekem jelentett sokat. Csak én keresek hát okokat. Olyan szép volt minden még régen, és ma némán állok veled szembe ridegen. Nem hiszem, nem tudom elhinni, minden szavad csak hazugság volt, kár volt komolyan venni. Régen szépek voltunk, kár volt elrontani. Ne haragudj, csak szerelem volt. Hazudj még, hazudj, hogy kellek! Ismerd be, hogy meg lehet menteni. Hazudd, hogy tudsz még szeretni. Csendben állsz? Nem szólalsz meg? Csak mondd, hogy felesleges! Mondj valamit, kérlek, vagy ölelj meg, félek. Így lesz vége, némán elmégy mellettem, csak nézel rám, hűvösen, hidegen. Utánad futnék, de nem merek, menj csak, én is megyek. Álmomban újra úgy megyünk ketten, hát te csak nyomd el magadban az érzéseket. Ennyit értél, elképzelt szerelem! Mondd ki még: Isten veled! Ami elmúlt, álom marad, képzelet. De itt hagyok valamit még neked, azt az álmot, mit én álmodtam meg. Álmodd te tovább, s lehet, hogy látlak még, vagy valaki visszajön a szívemért. Igazad volt, meglehet. De boldogtalan az, ki szerelmesen szeret. Igazad volt, meglehet: hát itt hagyom a szívemet. Elmégy mellettem, benned egy könny megered: Megbánod, hogy nem szólaltál meg.”

– A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak?
– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz.

„És lassan elhiszed talán, hogy már nem hiányzol úgy…”

„Tudod, mi múlunk, nem az idő.”

„Rájöttem valamire: mindig van kiút a csalódásból, és hogy az élet még nélküled is szép.”

„Ha megbántanak, ne azzal törődj, hogy mennyire fáj, hanem azzal, hogy az később a megbántás feladójának mennyire fog fájni…”

„Lehet, hogy volt idő talán, mi bántott
Lehet, hogy volt sok tévedés
Lehet, a sors akarta így, hogy fájjon
Hogy szebb legyen az ébredés.”

„Vannak csaták, amelyeket nem nyerhetünk meg. Néha még csak küzdeni sem érdemes.”

„Nem az a fontos, hogy milyen erős a karod. Hanem, hogy milyen erős a szíved.”

„Tudod, én nem ilyennek ismertelek régen, nem voltál ennyire durván féltékeny. És bízni voltál képes, minden szavamban, de megváltoztál, s én magamra maradtam. Még ha okot adok rá, akkor megértem, de hisztiztél folyton, én bármit is ígértem. Volt, hogy küzdöttem, s volt, hogy Rád hagytam, a közös jövőnkkel magamat áltattam, de mostanra nőtt túlzottan nagyra ez a gond, és vége van mindennek, eljött az a pont, amikor nem számít érted bármit is tettem, így, hogy a szerelmem gyilkosa lettem…”

„Ha azt hiszed, hogy egy hasonlóval elfeledheted az elsőt, nagyon is tévedsz.”

„Valaki még megfogja neked köszönni, hogy elengedtél…”

„Oh persze, minden rendben… – ez az, amit elég sűrűn bebeszélünk magunknak.”

„Én a napokat sem számolom már rég, annyit sírtam már, hogy sírni sem tudnék.

„Az álom lehetőség, hogy ott legyek veled!”

„A szerelem azt jelenti, hogy boldognak akarjuk tudni a másik felet, még akkor is, ha az illető nem lehet a miénk.”