„Pedig én úgy szerettelek, hogy szebben nem lehet, és ha nem is voltam mindig veled, sosem voltam ellened.”

„Ha elhagytam, mert nem bánt jól velem, akkor ment a hajtás, meg a csillagbolt-ígérés...”

„Minden boldogtalan pár a csöndre esküszik.”

„Nem az előtted álló út az, ami megvisel, hanem a homokszemek a cipődben.”

„Mikor a majom nem éri el kezével az érett banánt, azt mondja, savanyú...”

„Néha az embernek a lelkiismerete szavát kell követnie, nem a kötelességét!”

„Ahhoz, hogy el tudj engedni dolgokat, meg kell értened, mit miért éreztél, és miért nincs többé szükséged azokra az érzésekre.”

„Eljön az az idő, amikor választanod kell aközött, hogy lapozol egyet, vagy becsukod a könyvet.”

„Azt mondják, nem is éltünk igazán, ha nincs sok megbánni valónk...”

„Az a furcsa a sebbel, hogy fájdalommal jár, de amikor meggyógyul, a heg környékén a bőr sokkal erősebb lesz.”

„Kissé levegőtlen az ilyen boldogság. Én már csak a magaslati levegőt bírom, a magány négyezer méteres magasságát, az ózont, az emlékeket...”

„Nem hiszek a boldogságban, de örülök, hogy csend van egy pillanatra a világban.”

„Akkor vagyok hűtlen, ha valakihez tartozom, és mégis úgy teszünk, mintha idegenek lennénk...”

„Azt még az asszony sem parancsolhatja meg magának, hogy egyszer szeressen, ha többször való szerelemre van berendezkedve a szíve!”

„A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen, és néha elvisznek magukkal arra az útra, ahol érzelmek laknak, nem az értelem...”

„Nem, neki semmi nem volt elég. Egy napon felébredt, emlékezett, történt valami, s az egészet akarta. Ezért ment el...”

„'Az életben mindig van választásod'. Tudtam, hogy mit akar ezzel mondani. Hogy meg kell vizsgálnod a lehetőségeidet, mérlegelni a következményeket, és csak ezután dönteni. De mint a legtöbb tanács, ez is haszontalannak bizonyul, amikor az igazán fontos dolgokról van szó...”

„Tudod, hogy fáj minden szó, ha menni kell, hát így lesz jó. Elindulok, búcsúzom, az életet újra álmodom. Engedj el, hisz mennem kell, máshol vár, aki átölel...”

„Nem is a magányom tart sakkban, inkább a fájó távolság...”

„Tudom, több mi bennünk volt, lehet fel se fogtam még, hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém, tudom, több mi bennünk volt, csak a szívem robban szét.”

„Jobb, ha azt akarod, ami nincs, mintha nem akarod azt, ami van.” 

„Képzelheted, elmondtam mindent, mégis kérdezgeted, meghalt már régen, mégis ébresztgeted, mennyire könnyű volna, képzelheted...”

„Szeretem azt a nőt, aki melletted lettem, a lebegő hajnali fényt, amikor ébred a nap, de téged nem!”

„Emlékszel-e még? Nem volt olyan rég, mikor ott hagytalak minden nélkül, az nem volt valami szép. Jófej én sem voltam, nem is mondtam, végig az járt a fejemben: hogy léphetnék le gyorsan?”

„Túl sokat beszéltél, sohasem figyeltél... Vicces voltam, miért nem nevettél? Nagyképű lettél. Mindegy, most már hiányzik, ahogyan szerettél...”

„Menni kell tovább, így nem mehet tovább, csak annyi kell, hogy menni kell, mindig ezt mondják, ha kérdezem...”

„Némán tűrtem, ahogy a jéghideg érintés áthat...” 

„Kialudt, ami bennem volt, nem látom, merre tart az út, talán nincs is lelkitárs. Átölel sok jó, mi már eltört, még felölt, nem él már ez a szív, de emléked még visszajár...”

„Engem is megcsalt egy délibáb, de most mi lesz, hogyan tovább? Egy visszaútnak mindig lenni kell, talán most nem hibázom el...” 

„Rájöttem, hogy nincs miért, itt az idő, feladom, nekem fontos voltál, még ezt az örömöt is megadom. Te voltál a lelkitársam, ez talán a menedék, egy srác, akinek a lelke sötét, de a gyönyörű szép szeme kék...”

„Igen, ez ránk vall: nem törtük szét a gátat. Miért? Magunkba fojtottunk mindent, így élhetünk most árvaként...”

„Jól tudom, hogy merre jársz, mégis folyton csak kereslek.” 

„Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól, én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál, pillangó...” 

„Azt mondod, őrültség... Nincs értelme. Mert rosszkor találkoztunk. Túl korán, vagy túl későn. Mert a körülmények, a helyzet, a kötelességek, a feladatok, a lehetőségek, az elvárások, a hagyományok... És ezért őrültség. Nincs értelme... Pedig pontosan tudod, hogy csak ennek van értelme. Kettőnknek.” 

„A napfény a vízzel játszott, a boldogság a szemedben látszott, a hold csak ránk vigyázott, az a nyár még igazi nyár volt...” 

„Egyedül a szerelem tarthat vissza bárkit is attól, hogy szerelemre vágyjon.” 

„Most már bizonyos vagyok benne, hogy nem voltam belé komolyan szerelmes, mert ha valóban átéltem volna ezt a tiszta és lélekemelő szenvedélyt, akkor most a nevét is utálnám, és mindenféle rosszat kívánnék neki.” 

„Olyan voltam, mint egy nő, aki lemerevedik egy lángokban álló ház létráján. A legutóbbi kapcsolatomban úgy megégettem magam, hogy féltem fejest ugrani a következőbe.” 

„Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra...” 

„S még valami, csodával határos: beteljesíthetjük álmainkat.”

„Ne tartozz azok közé, akik semmiből sem tanulnak. Se szenvedésből, se sorscsapásból, sem tengernyi vérből, világháborúból, százszor megismételt kudarcból, tévedésből, sem a nyilvánvaló, sokszoros lelepleződésből. Ne légy mai ember!”

„Olyan vagy, mint egy gyerek, aki eldobja a játékát, de máris kell neki, ha egy másik kölyök játszik vele.”

„A nap kisüt a ház felett, és átfesti a színeket, én elhiszem, hogy nem hiszed, de menni kell tovább...”

„Becsaptuk egymást és önmagunkat, de a szívünket nem sikerült átverni.”

„Mikor valaki felbukkan a múltból, érzelmes hangon bejelenti, hogy 'mindent' rendbe akar hozni, csak sajnálni és nevetni lehet szándékán: az idő már 'rendbe hozott' mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetséges elintézés módján…”

„Nem érdemes olyan utakról beszélni, amiken nem mentünk végig!”

„Célunk lehet például az is, hogy visszahódítsuk szerelmünket, aki valami apró félreértés miatt elhagyott bennünket. Szerelmünk szerint ugyan csak annyi történt, hogy már nem minket szeret, hanem valaki mást, de ez természetesen lehetetlen. Csupán meg kell nézni minket és azt a másikat. Nem akarok szegény nyálcsorgató nyomorékra semmi rosszat mondani, de minden szépségversenyen megelőzné egy tüdővészes hiéna.”

„És ha semmi nem is lesz, ebből a megkezdett boldogságból, akkor is most valaki végre hitet ültetett az agyonhasznált szívembe.”

„Az életben, akárcsak egy kártyapartiban, ha egyszer valamit leraktak, akkor az játékban van…”

„Ahogyan mások, én is kerestem, milyen a boldogság, ha végtelen. S jónak hittem, ha behunyt szemmel, vadulva, csapongva repdestem a színesre hazudott mennyben.”