2014. február 27., csütörtök


Szabadság: a mi civilizációnkban semmitmondóan cseng. És csak az tudja igazából, hogy mit is jelent, akit megfosztanak tőle.

Csak egy igazság létezik. A változatai valótlanságok.

 Volt bennük más is. Éhség a szívükben. És az éhség erősebb volt, mint az ész.
 Éhség? Mire?
– A mindig többre.

„A negatív hozzáállás olyan, mint a dohányfüst: betölti a rendelkezésedre álló teret és kárt tesz a többiekben is. Ha pedig kinyitod a szobában az ablakot és beengeded a tiszta levegőt, hogy fél perc alatt eltüntesse a büdös füstöt: na, ez a pozitív gondolkodás!”

„Ha egyszer futnod kell, legalább legyen mi felé futnod, úgy kevésbé érzed gyávaságnak.”

„Az élet többről szól, mint ácsorgásból és annak elfogadásából, hogy ez az egész csak annyi, hogy vagy, és nem történnek csodák.”

„Lehet, hogy csak azt akartam megtudni, mit is akarok. Talán ezzel jár, ha felnő az ember.”

„Vonzódásaink tisztán jelölik utunkat. Csak az ember olyan furcsa, hogy sokszor tudatosan szembemegy az áramlásnak.

„Furcsa, hogy ez is én vagyok, ki el tud menni fájdalmatlanul, nem vádol, nem fogadkozik, nem sóvárog az elveszett után. Nem a csapást érzi a változásban, törvényt, mely űri kristályszigorával reményt hoz mégis, váratlan jövőt...”

2014. február 24., hétfő


„Soha ne engedd, hogy azok az emberek mondják meg, hogy merre menj, akik még nem indultak sehova!”

Ha nem lennének gyerekeim, több pénzem lenne, jelentősebb anyagi javaim. Valószínűleg több helyre eljutottam volna. Többet aludnék, jobban adnék magamra. Az életem sokkal unalmasabb és kiszámíthatóbb lenne. De mint szülő, többet nevettem, gyakrabban sírtam. Többet aggódtam, többször rohantam. Kevesebbet aludtam, mégis vidámabb az életem. Többet tanultam, érettebb lettem. A szívem jobban fájt, s jobban tudtam szeretni, mint valaha is hittem. Többet adtam magamból, de cserébe értelmet nyert az életem.”

Két dologhoz értek: a sakkhoz és a nőkhöz. A sakkban vannak szabályok, bábuk, futók, bástyák, huszárok. Kiszámíthatók. Valaki nyer, a másik veszít. De a nők... ők aztán nem ismernek szabályt, kiszámíthatatlanok a lépéseik. Ha nőkről van szó, soha nem nyer vagy veszít senki, szövegelhetsz nekik, amíg ki nem fogy belőled a szusz. Minden pasi csak gyalog a nők szemében.

Ha már csak egyetlen mondat volna hátra, akkor az az én esetemben nem lehetne más, mint hogy nem volt értelme semminek.

A mennyország szomorú.

2014. február 23., vasárnap


Kockáztass! Ha sikerül, boldogabb leszel. Ha nem, akkor bölcsebb.

Érezni, hogy nem tehettünk másképp: ez a jó lelkiismeret.

A veszekedés arra való, hogy mindketten kimondjátok, aminek el kell hangoznia.

Nem akkor kell megijedni, amikor egy nő túl sokat törődik veled. Nem szórakozhatsz vele kényed kedve szerint. Akkor kezdhetsz el igazán aggódni, ha már magas ívről tesz rád, és még véletlenül sem közeledik. Akkor aztán kapálózhatsz, mert lehet, hogy késő lesz.

A férfiaknak megvan az a meglepő képességük, hogy hagyják elsuhanni az eseményeket maguk mellett.

Voltak dolgok, amelyeket el akartam mondani neki. De tudtam, hogy fájdalmat okoznék. Úgyhogy eltemettem őket, és hagytam, hogy nekem okozzanak fájdalmat.

Belehalnék, ha elengednélek, de sosem bántanálak, csak hogy megtartsalak.

A némák egyszer úgyis felrobbannak majd, nem övék a csönd.

Hülyeség folyton a jeleket keresni. Talán nem kéne jelentést aggatni minden kis apróságra. Talán nem kell, hogy az univerzum mondja meg, mit is akarunk. Talán magunktól is tudjuk. A szívünk mélyén.

Az emberi csók egyszerű üzenetváltás, s az ember néha nagyon szomorú üzenetet kap.”

Egy pillanatig átláttam a mély, szürke szemekben izzó, hitetlenkedő dühön. Fájdalom volt mögötte. És a tudat, hogy fájdalmat okoztam neki, égetett, mint a sav.”

„Nem 'lelked van'. Te vagy a lélek, tested van!”