„A szemem sarkából figyeltem és megdöbbentett,
amit éreztem: szeretem.”
2012. június 21., csütörtök
Már
hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak
És csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak
Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam
Mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan
Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold
Most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt
Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve
Én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne.
2012. június 20., szerda
„Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége… végleg.
Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük,
hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna.
Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg, és
bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg.
Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)