2012. június 21., csütörtök



„A szemem sarkából figyeltem és megdöbbentett, amit éreztem: szeretem.”


„Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.”

„És akkor megláttam Őt. Különös érzés áradt szét a testemben. Mintha egész életemben csakis rá vártam volna. Ott állt, mosolygott és közben ellopta a szívemet.”


„Az igazság az, amit a legnehezebb kimondani, és a legfájóbb meghallani.”


„Én akkor is tovább fogok küzdeni, mert hiszem, hogy megéri!”


„Amikor egy lány már nem sír utánad, az azt jelenti, hogy valaki megnevettette.”


„A becsület lassan csak egy bejegyzés a szótárból. Hogy lett ennyi ribanc, Istenem, egyetlen bordából?”


„A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.”


Nem azért alszok sokáig, mert lusta vagyok, hanem mert sok álmom van…


„Mit kell tenni szakítás után? A szabály nagyon egyszerű: menj tovább és ne nézz vissza. Ne várj, hogy a másik megszegje ezt.”


„Én szeretem őt, de szeretni fáj, mert szívemet összetörte más ezerszer már…”


„Gondolkodni nehéz, ezért legtöbben ítélnek.”

„Én is csak mosolygok már, én is nevetek ezen, hogy mit is művel velünk ez a buta szerelem…”


„Ha elfordulok, baszod, könnyen jártathatod a szád, de ha állom a tekinteted, majd a frászt hozom rád!”


„El fogom rejteni a szívemnek azt a részét, ami sírni és sikítani akar.”


„Ha a szíved szólít, követned kell szavát!”


„Egy dolgot ne felejts el: mindig bocsáss meg annak, aki vétkezett…”

„A dédelgetett harag nekem is fájdalmakat okoz. Minden bosszúvágy, minden olyan érzés, ami egy másik embert vádol, az az én súlyom.”


„Azt hiszed, játszatsz velem? Eltűntél… fájt… De most újra itt vagy, hogy ismét hazudj nekem? Rosszul hiszed, ha azt hiszed, ha azt gondolod, hogy ismét bedőlök neked… Tanultam a hibáimból.”


Lehetetlen – mondta a büszkeség.
Kockázatos – mondta a tapasztalat.
Képtelenség – mondta az ész.
Adj neki egy esélyt! – súgta a szív…


„Amit most mondok, az lesz az átok, ha segget kell nyalni, tudom, számíthatok rátok!”


„Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz… Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra!”


„Az én nevem mellé nem tehetsz pipát, sajnos engem nem verhetsz át!”


„Az élet egy játék, de nem mindegy, hogy te játszol, vagy veled játszanak!”


„A szív néha megáll, néha dobban, néha kevésbé, néha jobban…”


„Bunkó vagyok? Leszarom. Nem tetszik a rendszer? Kabd be még egyszer!”


„Nem fogok sírni azért, mert te azt akarod. Mosolygok majd, büszkén odaállok és megmutatom, hogy milyen erős is vagyok!”


„Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben…”


„Megcsörren a telefon, felcsillan a remény, hátha ő hív, hátha még szerelmes belém…”


„A mai nap volt az utolsó, hogy én miattad szomorú legyek!”


„Túléltem. Nem mintha a fájdalom gyöngült volna az idők folyamán, hanem mintha én erősödtem volna hozzá, hogy el tudjam viselni.”


„Összekeversz azzal, aki füttyszóra táncol!”


„Mindig az irányít egy kapcsolatban, akit kevésbé izgat a dolog.”


Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak
És csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak
Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam
Mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan
Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold
Most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt
Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve
Én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne.


„Akit szerettél, az örökké a részed marad…”


„Az ember sokszor vakon lát, te láttad azt is, hogyha fájt.”


„Ha százszor is mondtam már, hogy túl vagyok rajtad, ha meglátom a neved, még mindig érzem, szívemet a reménytelen szerelem marja.”


„Azzal, hogy falat húzol a szíved köré nem véded meg magad, csak kizársz másokat, akik fontosak lehetnének.”


„Az igazság az, ami miatt mindenki megsértődik!”


„Érdekes, hogy hová vezetnek minket a jelek. Mindig oda, ahova tartozunk.”


„Sokat gondolkozok 'rólunk', miközben a 'mi' nem is létezik…”


„Szeress, ölelj, hisz nincs más hely, hogy adj, hogy kérj, s így élj…”

„Rég várok valakire, aki csak olyan, mint te…”

2012. június 20., szerda



„Most értettem meg, hogy az elmúlt időszakot az varázsolta széppé, hogy velem voltál.”

„Én még úgy szeretlek… ugyanúgy, mint régen…”

„Egyszer rájössz, hogy nincsenek véletlenek, minden dolognak, ami veled történik, így kellett lennie…”


„De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled- szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret.”


„Azok az emberek szenvednek a legjobban, akik nincsenek tudatában annak, hogy valójában mit is akarnak.


„Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj, szeretni valakit valamiért…”

„Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége… végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg, és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.”