„A legjobbat érdemled! A csillagokat célozd meg álmaiddal és vágyaiddal, és ne alkudj meg.”

„Azért vagy itt, mert szükséged van valakire, vagy mert rám van szükséged?”

„Utálom, hogy kicsit hiányzol. Utálom, hogy nem beszélünk többet, és mi alapvetően idegenek vagyunk. Hiányzik, ahogy éreztem irántad, mert azon a pár héten voltam igazán boldog. Utálom, hogy elmentél, utálom, hogy többet nem érintjük meg egymást. Utálom, hogy minden tervünk meg volt, amik most el lettek felejtve.”

„Azt mondom, hogy túl vagyok rajtad, de igazából még mindig idézeteket keresek, amik emlékeztetnek ránk.”

„A pillanatnak élni annyit jelent, mint elengedni a múltat és nem várni a jövőt. Tehát tudatosan élsz, annak tudatában, hogy minden pillanat ajándék.”

„Nem mindig titkoljuk olyan jól érzéseinket, ahogy mi hisszük.”

„Lehet, hogy várnunk kell arra az emberre, aki nemcsak tolerálja a dilijeinket, de szereti is azokat.”

„Ha a szívem látnád, csak azért fagyos, mert kajak hibernálták az esztendők, talán szerelmes voltam…”

„Semmi sem volt, mégis mindennek tűnt. Igazán gyógyír az idő. Még egyszer mondom, de sokszor kell, hogy elhiggyem, feledhető.”

„Te csak hírvivő vagy, vagy maga a hír? Az vagy, akiért sírnak, vagy az, aki sír?”

„El kell engedned a megtervezett életet ahhoz, hogy megtalálhasd a rád várót.”

„Ne lásson át a fátylon a kíváncsi tömeg, mosoly lebegjen ajkadon, ha vérzik is a szíved.”

„A kezdet olyan lesz, mint a vég. De ezúttal a vég nagyobb meglepetés volt, mint valaha. Nagyobb, mint bármelyik vég, amit megtapasztaltam életem során. Nem számítottam több emlékre, több gondolatra. Miféle vég ez?”

„Úgy fogod fel az életet, mint egy tündérmesét. És amikor rájössz, hogy nem minden olyan szép és jó, egyszerűen feladod.”

„Gyakran olyan apróságokon idegesítjük föl magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk, és el kellene felejtenünk. itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk, és sok visszahozhatatlan órát fecsérelünk el olyan bajokon töprengve, melyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni.”

„Napok óta nem találom magamat a félhomályban, de áldom a sorsom, hogy rád találtam. Már évek repülnek el felettem, hogy miért indultam, rég elfeledtem. Áldozatokkal járnak az álmok, elragadják tőled azt, akire várnod kellett egy életen át, mire megkapod, integet, elszalad, többé nem láthatod…”

„Egyszer lobban, robban, dobban, ilyen a szerelem, csak néha fáj, ilyen a szerelem…”

„Egyszer már elveszítettelek. Azt hiszem, még egyszer meg tudom tenni, ha ez tényleg az, amit szeretnél.”

„A sorsod kiűzheted vasvillával, mégis mindig visszatér.”