„Ordítanék, de nem tudok, sírnék, de nem bírok, bíznék, de nem merek, megbízhatatlanok az emberek. Hinnék neked, de a kétség él, egyből vigaszt nálam kerestél. Ó, barátság, erre jó vagyok... elkeseredett lelket vigasztalok. Segítenék, de annyit nem érsz, becsaptál sokszor, de még remélsz. Szememre hánytál minden hazugságot, hogy én rózsaszínben látom a világot. Elvártad, hogy oldjam meg a problémámat, tegyem jóvá a jóvátehetetlen hibákat. Mondd meg, minek nézel engem? Barátság most összetört bennem. Ordítanék, de nem tudok. Sírnék, de nem bírok. Nem érsz talán annyit nekem, hogy rád pazaroljam bármely könnyem. Nevettünk, sírtunk, de tovább már nem bírom, kár is tagadnunk, már rég meghalt a bizalom. Ó barátság, mi lett belőled... A múlt hibáit hiába kergeted. Elrontottam valahol, amit jóvá tenni nem lehet. Én tudom pontosan hol, de jobb úgy sem lehetek. Nézz előre, keress mást, ki segít majd rajtad. Megváltoznom kevés, ahogy te akartad. Ordítanék,de felesleges. Sírnék, de nevetséges. Elég ennyi. De nem haragszom. Más lettél, s már nem bírom. Íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e, de remélem érezhető benne egy barátság vége...”

„Tartozok magamnak annyival, hogy ne gyötörjem magam többet miattad. Nem jelentek számodra semmit ez tiszta sor, bezzeg az én gondolataim csak körülötted forognak, és ez nagyon fáj, be kell vallanom. De a mai naptól kezdve ennek vége, nem leszek a rabod többé. Tudom, hogy nehéz lesz, de ha hittel csinálom akkor menni fog. Erős leszek, és csak azért is megmutatom mindenkinek, akik most szánalommal tekintenek rám miattad, hogy megvagyok nélküled is.”

„Utálom, ahogy arra a lányra nézel, utálom, ahogy megöleled, utálom ezeket... de az az igazság, hogy téged sosem tudnálak gyűlölni, inkább azt utálom,  hogy én nem az a lány vagyok.”

„Így szokott lenni a filmekben is: a legutolsó pillanatban, amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat: "Vége", és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

"A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután" - gondolta, hogy vigasztalja magát. Házasság, egyre kevesebb szex, előkerül a férj szeretőjének első levele, botrány, a férj esküdözik, hogy soha többet, előkerül a második szerető levele, újabb botrány és fenyegetőzés, hogy elválik, de ezúttal a férj nem reagál olyan határozottan, csak annyit mond, hogy szereti. A harmadik szerelmes levél után a hallgatást választja, úgy tesz, mintha nem tudna róla, mert mi van, ha most azt mondja a férje, hogy már nem szereti, és elmehet? Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne.”

– Szerinted van ennek értelme?

–Nem kell, hogy legyen, az csak megtörténik, mint mikor először meglátsz valakit csak úgy, elmegy melletted az utcán, és egymásra néztek egy pillanatra. Létezik egy ilyen felismerés, mintha tudnátok valamit, aztán a másik elmegy, és már túl késő bármit is csinálni. És sohasem felejted el, mert ott volt, és te elengedted. Azt gondolod: "És ha megálltam volna? Mi van, ha megszólítom? Mi van? Mi lett volna?" Talán csak párszor van ilyen az életben.

– Vagy egyszer.

– Vagy egyszer.

„Megfogtam a kezét, s ahogy megszorítottam, görcsös sóhaj szakadt fel a melléből, s már azt hittem, mindjárt sírva fakad, de visszanyelte a könnyeket, amik az előbb már ott remegtek a szemében .És ez megijesztett. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig kapaszkodott belém, mintha én lennék az utolsó reménye ezen a világon.”

„Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.”

„Akkor még nem fogtam fel, hogy ez a pillanat valaminek a kezdete volt, hogy minden egyes döntés egy újabb döntéshez vezet majd, aztán még egyhez és még egyhez. Végül egyetlen, lényegtelennek tűnő döntés végiggyűrűzik az egész életünkön. Nem tudtam, hogy ez a pillanat meghatározza majd az életemet. ”

„A magányos embert könnyű kiszúrni. A magányosok azok, akik a növényeiknek mesélnek, és titkokat sugdosnak a kutyájuknak, és bőszen veszekszenek a tévéjükkel. De mind közül a legmagányosabbak azok, akik olyanokkal beszélgetnek, akik már régen nincsenek.”

„Néha a társ talál ránk és bármennyire próbáljuk eltaszítani, addig harcol értünk, amíg rá nem jövünk, mennyire szükségünk van rá.”

„Élj az erőddel, mert e világot neked adtam, hogy urald!”

„Hinnem kéne benned, de nem fog menni. Az utolsó esélyedet is te cseszted el, bocs, de ennyi.”

„Néha jó egyedül az érzésekkel, a nélküled ébredt fáradt reggel, az éjszakát magam töltöm el. Mégis ott vagy velem ugyanúgy, mint régen, a lélegzeted épp úgy érzem, de ha kérdezek, senki nem felel.”

„Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem...”

„Nincsen, akiért szívem dobban, érzem, valahol elrontottam, és nem tudom miért, de várok szüntelen...”

„Azóta szüntelen Őt látom mindenhol, meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol...”

„Most már én is a dolgok jó oldalát nézem, de történhet bármi, még hiányodat érzem.”

„Bárcsak egyszer értenéd, mennyi felhő gyűlt köréd...”

„Napfény játszik arcomon, lassan égnek fordítom, hiányzol nagyon.”

„Régen bánom az egészet, hogy miért te vagy a hang, ami felébreszt, csak várok, amíg kell, pedig tudom jól, hogy ez rólad szól, csakis rólad szól...”

„Már semmi sem fáj, csak a szerelem, mely nem hagy több időt. Hiába vársz, az árulásod úgy érzem megöl.”

„Siratom, s átkozom, ki így fáj, mondd, hogyan szeressem azt, aki bánt?”

„Nem akartalak elveszíteni, ezért nem akartalak megszerezni.”

„A szavakat alaposan meg kell érteni. Egyikőtök is, másikótok is gyakran mondja ezt: 'végül'. Szép, kerek szavacska. Pedig vége nincsen semminek.”

„A legfájdalmasabb dolog: elkésni a szeretettel.”

„Mi egyéb a múlt, mint egy ólombilincs, amiből kötelességünk kiszabadulni?”

„Egy dal maradtál, de nem hallasz már, s nem gondolnád, milyen fontos voltál...”

„Nem számít, hogy milyen erős vagy addig, ameddig van, aki elgyengít.”

„Voltam néha bajban, volt úgy, hogy én akartam, és volt, hogy más akarta, hogy én akarjam úgy. Aztán persze többnyire minden más lett, és jót csak a változás tett. Én se hittem, de néha tényleg ez az egyetlen kiút.”

„El kell fogadnunk a tényt, hogy bizony van pár ember, aki mindig is a szívünkben marad, még akkor is, ha az életünkben már nem szerepel.”

„Tudd meg, én neked fájni akarok, emlék akarok lenni, mely sajog, mert nem lehettem eleven valóság...”

„Van benned valami, amit mindig is keresett a szívem...”

„Az élet túl fontos ahhoz, hogy mindig komolyan vegyük.”

„Mert minden ember annyit ér, amekkora hiányt hagy maga után.”

„Nincs erőm megfejteni téged, mert mélyen belül érzem, már nincs tovább...”

„Mindketten gyászolunk. Te azt, ami elmúlt, én meg azt, ami ezután jön...”

„Sírd el gitár, hogy szeretem, csakis őt őrzöm a szívemben...”

„Ez egy tökéletes este ahhoz, hogy viccet csináljunk az exeinkből, hogy éjfélkor reggelizzünk, hogy idegenekbe szeressünk bele. Boldogok, összezavarodottak, és ugyanakkor magányosak vagyunk, de most úgy néz ki, ez egy olyan éjjel, amikor alvás helyett álmodozással végezzük. Ma este legalább megfeledkezünk a szívfájdalmakról...”

„Valaki megkérdezte, hogy ismerlek-e. Emlékek milliói futottak végig a fejemben, de csak mosolyogtam és azt feleltem: valamikor ismertelek...”

„Amíg nem találtam rád, egyszerűnek tűnt a világ...”

„Olyan nehéz elhinni, mennyi minden változhat egy év alatt. Tavaly ilyenkor még minden annyira más volt. Én is annyira más voltam. Kételkedés nélkül elhittem a szép szavakat, félelem nélkül belevágtam az újba, könnyen bocsájtottam a legnagyobb vétkeket is. Most pedig mindent olyan óvatosan teszek. Óvatosan szeretek, nehezen lépek túl, és van, akinek meg sem bocsájtok. Olyan nehéz elhinni, mennyi minden változhat egy év alatt...”

„Ami eltört, annak úgy kellett lenni, a múltat le kellett zárni, a kulcsot messzire dobni, és vissza se nézni...”

„A magánynak is megvannak a maga előnyei. Csak éppen a tény elviselhetetlen.”

„Ha valaki nem adja meg neked a figyelmet, az azért van, mert valaki másnak már megadta.”

„Fordulj csak másfelé, nézd a házakat vagy a kék eget, de sose gondolj arra, hogy én szerettelek!”

„Kérlek, csak azt ne mondd, hogy az egész csak egy kaland volt...”

„Lehetnék az is, aki érezte, hogy minden szó hamis, mégsem kérdezte...”

„Nincs semmi baj azzal, ha hiszel a tündérmesékben, mert a végén mind boldogan élünk majd, amíg meg nem halunk. Azonban néha elfelejtünk egy fontos részletet: nem mindenki a 'boldogan élünk, míg meg nem halunk' szándékkal lesz szerelmes... a legtöbb esetben az egész csak egy 'egyszer volt, hol nem volt'.”

„És az, ami nélküled nem lehet, nem kell sosem.”

„Amit érzek az nem az, hogy szeretlek. Mert megesküdnék az összes csillagra az égen, hogy nem szeretlek. Egyszerűen csak tetszel nekem és nem értem, hogy miért. Nem vagy az esetem, alig ismerlek, és semmi okot nem adtál rá. Ha csak a felvillanó boldogságot, az igaznak hit reményeket és a pillangókat a hasamban nem vesszük annak. Képtelen lennék szeretni téged. Csak meg akarlak kapni, hogy túl legyek ezen az érzésen. Csak a tudat kell, hogy az enyém is lehetnél. Hogy lehetne másképp.”