2013. február 8., péntek



„Ki vagy te? Gyakran felsikoltok, hogy lángra gyullaszt tűzöled, s érzem, nem voltam sohase boldog, s mi hozzád fűz, csak gyűlölet...”


„Ha azt hiszed, hogy egy hasonlóval elfeledheted az elsőt, nagyon is tévedsz.”


„Arra születtem, hogy a határaimat feszegessem, és átlépjem őket. Hogy magam alakítsam a sorsomat, és megéljem minden egyes pillanatát. Hogy ne hagyjak elmenni magam mellett lehetőségeket, hogy tartozzak valahová, mégis különálló személyiség legyek. Hogy csalódjak, veszítsek, nyerjek, szeressek. Hogy tudjak, akarjak, merjek, próbáljak. Mert ha nem próbálom meg, életem végéig kísérni fog az a bizonyos  'mi lett volna, ha? ' kérdés, amit a világon a legjobban utálok.”

A lemez újra rendesen forog. Csak nem azt a dalt játssza, amit kellene.

Mindig félünk az újtól, attól, amit nem ismerünk, vagy még nem tapasztaltunk. De ha nem vágunk bele, soha nem tudjuk meg, hogy megéri-e a kockázatot.

Aztán jön egy fordulat... bekattan valami. És az ember érzi, hogy változás következik.

Nem tudsz senkit rákényszeríteni, hogy szeressen, de helyette meg tudod neki mutatni, hogy mit szalaszt el.

És tudom, hogy egy nap ezek régi történetek lesznek, a fotóink régi fényképekké válnak, és mindannyian anyák vagy apák leszünk. De pontosan most, ezek a pillanatok nem régi történetek. Most történnek meg, és nekem most kell élnem.

„Végleg eldöntöttem, hogy az elég az elég, nem kérlelhetem többé az embereket, hogy maradjanak mellettem. Ebben a pillanatban hirtelen elkezdett hidegen hagyni, hogy mit gondolnak rólam az emberek, és azt hiszem ez volt életem legjobb döntése.”

„Minden egyes alkalommal, amikor végre megkapjuk azt, amiről azt hittük, hogy akarjuk, rájövünk, hogy még többet akarunk...”

„Nyisd ki a szíved valakinek, és ő jól megszívat! Talán egyszerűbb, ha senkit sem engedünk be.”

„Néha abba kell hagynod a múlt elemezgetését, a jövő tervezgetését, annak kitalálását, hogy vajon mit érzel, és az eldöntését annak, hogy pontosan mit szeretnél, és helyette csak várni és nézni, hogy mi történik.”

„Egész életemben arra vártam, hogy végre eljöjjön az igazi. Erre feltűntél te, és egész más voltál, mint akit vártam, mert te cinikus vagy és mogorva, lehetetlen alak. De az az igazság, hogy a veszekedéseinknél jobb dolog sosem történt velem. Azt hiszem minden esély megvan rá, hogy beléd szeretek.”

„Attól szép egy emlék, ha nem eleveníti fel a múlt fájdalmát.”

„Mindenkire vár valaki. Valaki, aki arra rendeltetett, hogy vele éld le az életed, csak elég nyitottnak kell lenned, hogy meglásd.”

„Tudja, mi a legfélelmetesebb az életben? Ha nem találja a helyét a világban. Ha fogalma sincs, hogy miért is él... ez valami irtózatos érzés.”

„Vágy. Egy érzés, amelynek célja, hogy rossz útra vezessen. A szeretetre éhezőket ostoba döntésekbe hajszolja.”

„A hibákkal az a nagy ábra, hogy néha hiába tudod valamiről, hogy hiba, akkor is el kell követned, még a nagyon-nagyon ostoba hibákat is.”

A tetteink azok, amik a dolgokat mozgásba hozzák. Ezekkel kell élnünk.

2013. február 4., hétfő


Én abban hiszek, hogy úgy is mindig azzal vagy együtt, akivel együtt kell lenned.

„A sors akarta így. A sors akarta, hogy újra összefussunk, és most a végzet kívánja, hogy sorsunkat végleg összefonjuk.”

Semmi sem ad nagyobb lelki erőt, mint amikor azt mondják, úgysem vagy képes valamire.

Ha valami nem sikerül, húzd ki magad és menj tovább. Hidd el, mindenkit meglepsz ezzel.

Vajon eszébe jutok még? Vajon neki is fáj? Ő is gondolkodik elalvás előtt, hogy mi lett volna ha?

„A szerelem nem más, mint játék. És te még nem ismered a játékszabályokat. Ne adj oda mindent! Engedd, hogy ő találja meg benned, amit keres. Engedd, hogy kopogtasson nálad. Ha már az elején túl mohón nyitsz neki ajtót, belép a lelkedbe, sétálgat egy kicsit, aztán elmegy.”

Volt már úgy, hogy eszedbe jutott egy régi ismerős vicce, és nevetni kezdtél, aztán befurakodott az elmédbe valami más: hogy képes vagy nevetni egyedül a sötétben, ha csak rágondolsz... Ez az ember biztos nagyon fontos neked.

Hogy mit akartál tőlem, már úgysem értem, szerettél vagy mégsem, már meg sem kérdem...

A szerelem nem történik meg csak úgy egy olyan lánnyal, akinek a reményei álmodozáson alapulnak. Igazság szerint mindenkinek van valami gondja, de hogy kitaláltam egy álompasit, aki tökéletes, az mind közül a legnagyobb gond... A szerelem olyanokhoz jön el, akik elég reálisak és okosak, hogy megnyissák a szívüket és az eszüket, és akik belátják, hogy egy igazi kapcsolat az egy valódi csoda. Én nem találtam még ilyen kapcsolatot, de talán sikerült leráznom a képzeletbeli lovag árnyát és rátaláltam önmagamra.

Elég középszerű ember van a világon, akik anélkül égnek ki, hogy valaha is lángoltak volna.

Felelősek vagyunk azért, ahol életünk épp most tart. Ha elégedettek vagyunk vele, akkor megérdemlünk egy vállveregetést. Ha viszont boldogtalannak érezzük magunkat, azon egyetlen ember tud változtatni: mi magunk. Senki mást nem hibáztathatunk azért, ha nem cselekszik helyettünk.

Hogyan őrizhetjük meg örök időkre a párunk iránti szenvedélyünket? A válasz egyszerű: sose felejtsük el, miért is vagyunk vele.

Egy erős kapcsolatban csupán egyféle gond létezik - a közös gond.

Amint rájövünk, hogy a párunk nem szeret minket, nagyon bátornak kell lennünk, és véget kell vetnünk a kapcsolatnak, még mielőtt ő szánná rá magát erre a lépésre. Persze rossz érzés lesz, hogy elveszítjük, viszont így megőrizhetjük a méltóságunkat, és egy nap majd ráébredünk, mennyire helyes döntést hoztunk akkor.

Ha valóban megtaláltuk a tökéletes párt, akkor a jövőre vonatkozó fontos kérdések előtt mindenképpen érdemes várni legalább egy évet. Végül is mi az a tizenkét hónap egy egész élethez képest? Hova a nagy sietség? Miért nem állunk meg, és élvezzük ki az együtt töltött időt, mielőtt a mindennapi élet terhei ránk nehezednének?

Egyedül is tudnunk kell boldognak és magabiztosnak lenni. Így sosem fogunk egy rossz kapcsolatban sínylődni csak azért, mert félünk az egyedülléttől.

Valaki valahol épp egy olyan partnerről álmodozik, amilyenek mi vagyunk, az összes hibánkkal és hiányosságunkkal együtt. Ez a valaki nem is hibaként vagy hiányosságként, hanem egyéniségünk színfoltjaként tekint majd ezekre a tulajdonságokra. Tökéletesen igaza lesz.

Nem kell tengerentúlra elmenni ahhoz, hogy valaki pihenjen. Gyönyörű országunk van. De aki nem szeretne itthon pihenni, az elmehet bárhová, nem kell hozzá vagyon, csak elhatározás. Hányan vágyakoznak arra, hogy lemenjenek a tengerre? Életükben nem voltak a tengeren. Egy pénteki estén az ember a nyugatiban felszáll a vonatra, és szombat reggel leszáll Rijekában. Este Nyugati, reggel kinyitja a szemét: az Adria ott hullámzik a lába előtt. Ott van a kikötőben, sós tengeri illat, sirályok az égen, a halászok jönnek vissza a tengerről a zsákmánnyal, pálmafák. Vasárnap este meg vissza. Két nap alatt az álmok valósággá válnak.

Ha valaki még az esküvője napján is bizonytalan, akkor tuti, hogy nem a helyes úton jár, és épp egy hatalmas hibát készül elkövetni. A házasság és a gyereknevelés még akkor sem sétagalopp, ha az ember biztos abban, hogy megtalálta a tökéletes párt. Őrültség belevágni, ha még ebben sem lehetünk biztosak.”

„Aki nem érti: nem vagyok irigy, csak utálom ezt a ribancot.”

„Nem foglak utálni, mert annyira nem izgat az egész, csak szarul esik, hogy neked ennyit jelentett a barátságunk.”

„Rengeteg békát kell megcsókolni ahhoz, hogy megtaláld az igazi herceget!”

Elmondanám, hogy utállak, és hogy csalódtam benned... de inkább nem csinálok semmit, élem tovább az életem, mert nem érdemelsz annyit, hogy lásd, számítottál nekem.”

„Szeretnék álmodni, de csak tényeket látok, azt hiszem, tőled többet nem is várok.”

„Tudod, én nem fogom megadni neked azt az örömet, hogy szomorúnak láss, mert nem akarom, hogy tudd, ilyen sokat jelentettél nekem...”

„Csak egyszer élsz, és egy percet sem éri meg sírásra elfecsérelni!”

„Nem azért nem próbálunk meg valamit, mert 'úgyse jön össze', csak félünk a kudarctól.”

„És azt mondta, ne mondjam el senkinek, szóval te se mondd el senkinek...”

„Ha jön egy lehetőség, ragadd meg, ne hagyd, hogy elmenjen a szemed előtt, mert talán többé nem lesz ugyanilyen lehetőséged.”

„Én is kicseszhetnék veled, de akkor már lesüllyednék a te szintedre.”

„Semmi sem tart örökké, egyszer mindennek vége lesz... ennek most lett.