„Egyszer élünk, de akkor nagyon!”

„Szakítás után már ne újíts fel régi kapcsolatokat, ne szervezz még egy búcsúlefekvést, újrakezdést, és ne alakíts ki 'se veled-se nélküled' jellegű kapcsolatokat. Az élet teremt olyan helyzeteket, amikor választani kell. Ne menekülj el a döntés, a választás felelőssége elől…”

„Remélem, te sokkal jobban fogsz szeretni, mint ahogy ő valaha is tette!”

„Nekem tudnom kell azt, hogy hogyan tud hiányozni valaki, akit nem ismerek…”

„Régi soraim olvasom, nem értem régi bánatom, bár könnyeim felszáradtak a papíron. Lebénult szívvel gondolok a múltra, már üres, de érezni akarom, ahogy marja. És ha majd látlak téged, mosolyra hajlik a szám… már nem bánt, többé nem hiányzik, többé nem fáj.”

„Tudom most még nagy a zaj, mindenki kiabál, csak te sírsz halkan, csak neked fáj… de tarts még ki pár percig, hidd el ez is elmúlik.”

„Hunyd be a szemed, képzeld el, hogy szeret, és itt van, és ölel, és nem hagy el többet, mert ő nem az, akiért szaladtál, hanem az, akit nem is akartál…”

„Már nem kell, hogy maradj, már nem kérem... csak egy búcsúszó, ez az utolsó: valakinek viszlát, s valakinek helló.”

„Az eső rég elmosta az utolsó könnye, még élni tud záportól tomboló szíve. De egy mondat ég a lelken: hogy azért is tovább kell lépjen…”

„Lehet, nem emlékszel rám jól… csak egy fakó emlék a múltadból. De itt voltam, itt éltem, talán egy kis ideig a szívedben, remélem…”

„Csak egyszer tévedtem… amikor azt hittem, hogy nincs igazam.”

– Még mindig haragszol rám?

– Nem.

– Biztos vagy benne?

– Soha nem haragudtam rád.

– Mit éreztél?

– Fájt.

„A vicces az, hogy még csak meg sem próbálja bizonyítani azt, amiről váltig állítja, hogy te érzed rosszul…”

„Magad mögött kell hagynod a múltat, mielőtt továbbindulsz…”

„Mosolygó arcot kinek van ereje megütni? A mosolyt senkinek sincs bátorsága összetörni. Mosolyra mosoly a válasz.”

„Hol bíztam, hol sírtam, volt könny meg sok derű! A világ nem értett, mert magamhoz voltam hű!”

„Inkább lennék vak, minthogy végig kelljen néznem, ahogy elsétálsz… – Lófaszt! Sétálj gyorsabban, nincs kedvem még több időt elpazarolni rád az életemből.”

„Az ember néha a saját gondolataiban sem tud olvasni.”

„Ha a súly elbírhatatlan, emeld fel többször, és könnyebb lesz. Ha a rejtvény megoldhatatlan, gondold át többször, és egyszerűbb lesz. Ha a csalódás kibírhatatlan, éld át többször, és elviselhetőbb lesz!”

„Érhet meglepetés… valakiről kiderülhet, hogy hiánya jobban sebez, mint azt előtte gondoltad volna.”

„A lány csak annyit akart hallani, hogy 'szeretlek', de a fiú nem hazudott többé…”

„Hányszor hittük, hogy az egyik nap majd eltörli a másikat, és a holnap nem kéri számon a tegnapot…”

„A nő olyan, mint a gyémánt. Ha rátaláltál, és megszerezted, nem biztos, hogy a tied marad.”

„Nincs rövid út a boldogsághoz. Jó, ha erre néha emlékeztetnek. Jó, ha van mellettünk valaki, aki szól.”

„Igen nagy különbség van aközött, ha az ember valamit szerelemből, avagy hálából cselekszik.”

„Minden ember életében vannak szerencsétlen percek, amelyekben valami elindul, aminek tragédia a vége.”

„A születésed istenné teszi a szüleidet. Nekik tartozol az életeddel, és képesek arra, hogy irányítsanak. Aztán amikor serdülni kezdesz, te leszel a sátán, csak azért, mert valami jobbra vágysz.”

„A megbocsátás nem állítja helyre automatikusan a kapcsolatot, de megnyitja előtte a lehetőséget.”

„Már nem sírok, pedig belehaltam…”

„És újra kell kezdeni. Mindent. Valaki mással. Te már nem leszel ott, ahová én menni készülök. De nem is kell ott lenned. Maradj a múltban, halkulj el, és tedd meg nekem azt a szívességet, hogy nem bukkansz fel soha többé…”

„Te megláttad az arc mögött az embert, ezért hála, te már hozzám tartozol, épp ezért nem maradhatsz nála…”

„Még a kétségbeesés sem ment fel attól, hogy reménykedj.”

„Az első lépés, vállalni a teljes felelősséget azért, ami most van!”

„Ne attól félj, hogy az élet befejeződik, hanem attól, hogy sohasem kezdődik el igazán.”

„Ne hagyd, hogy a tegnapod túl sokat raboljon el a mádból!”

„Ne légy pukkancs! Az ember sok olyat mond dühében, amit nem gondol komolyan, mégis nagyon fájhat, örök nyomot hagyhat. Ne herdáld el könnyelműen, indulatból életed értékeit!”

„Nem lehet sokáig haragudni arra, aki megnevettet.”

„A szó is hagy nyomot.”

„Mert valakit be kell, hogy engedj, s bár nem szégyen néha nem érteni, de van, akit el kell, hogy engedj, és van, hogy neked kell vitorlát bontani.”

„Ha valamit meg kéne tenned, ha valamit el kéne mondani, igen, minden seb begyógyul, benned van, hogy ideje van megbocsájtani.”

„Mindig mindannyian várunk valamire - hogy hétvége legyen, hogy végre kijárjuk az iskolát, hogy nyár legyen újra vagy hogy betöltsük a 18-at. Mindig csak várunk, s ebben az a szomorú, hogy közben elfelejtjük, mekkora ajándék is a perc, a pillanat... Le lehet élni úgy egy életet, hogy mindig csak várunk valamire, azonban egyszer csak lesz egy utolsó napunk - s akkor mit fogunk csinálni? Várunk majd egy olyan holnapra, ami sosem jön el?”

„Szerintem Isten belefáradt a klasszikus szerelmi történetekbe.”

„Kívül smiley, belül fáj, mi?”

„Egy kapcsolat vége, egy másik kapcsolat kezdetét jelenti. Nem adhatod fel!”

„Azt mondják, az esőcseppek is hidegebbek, ha a szívedben fájdalom lakozik.”

„Szív küldi szívnek, ez egy üzenet a távolba, hogy nem egy vagy a sok közül, csak az egyetlen a számomra!”

„Nem látom már meg, de néha gondolok még arra, mi lett volna, ha a kezdeteknél nem fordulok balra.”

„Igen, valóban, találhat tőled szebbet, jobbat, nagyobb mellűt, vékonyabbat… Fog is. De egyik sem Te leszel, és ezzel ő is tökéletesen tisztában van. Jöhet bárki, egyik sem fog úgy pislogni rá a hajnali ébredéskor félkómásan, ahogy azt te tetted. Senki sem fogja ugyanúgy megölelni, magához húzni, megcsókolni… De a választás lehetősége ott van mindenki előtt. Mindenki máshogy szeret. Épp ezért szép az élet: annyiféle szerelmet ismerhetsz meg, amennyi elég ahhoz, hogy tudd, melyik bír életed végéig boldogságban tartani.”

„Valaki megmondhatná már nekem, miért fáj mindig mindennek a vége. Miért rettegek már a dolgok elején a végétől?”

„Nézz vissza. Nevess. Sírj. Emlékezz.”