„Száz út vár ránk, indulunk és érkezünk, nincs visszaút, ha tévedünk. De melyik a legjobb megoldás, hol lesz a végállomás? Ahonnan nincs több utazás…”

„A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.”

„Nem kell megváltoztatnunk a barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.”

„Aki kell, az kell, nem azért: amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen.”

„Keresed rég, s nem érted, hol lehet. Kerested már mindenhol, de ki az álmodban volt, nem lelsz rá sehol. Csak bízol, hogy majd ő talál rád valamikor.”

„Elmenni rossz megoldás, de maradni hazugság.”

„Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról… többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.”

„Azt mondják a türelem erény. És mint a legtöbb erénynél, nem tudjuk, hogy bennünk megvan, míg meg nem tapasztaljuk. Ha szerencsések vagyunk, valaki letesztel minket. És ha átmegyünk a teszten, ha elég sokáig várunk, meglesz a jutalmunk. Nagyobb, mint vártuk. Az a vicces a várakozásban, hogy mindig úgy tűnik, hogy jobban akarunk valamit, ha többet várunk rá. Ha úgy döntünk, hogy kivárjuk, nem biztos, hogy könnyű lesz. De ezzel a döntéssel könnyebb együtt élni, mint sok másikkal.”

„Egy részünk tudja, hogy néha háttérbe kell vonulni, és más szemszögből kell az életre tekinteni. Mert egy kapcsolatban nincs főnök. A kapcsolat egy tánc… tol és húz… előre-hátra… fent és lent… De kitartunk, mert nem akarjuk egyedül végezni. És ha találunk valakit, egy társat, kompromisszumot kötünk. Szeretjük, amit tudunk, a többit meg észre sem vesszük. Mert a szerelem nem tökéletes, de az igazi nagy szerelem miatt fejlődünk, attól leszünk boldogok. És végülis nem erről szól az élet?”

„Hazugsággal nem másoknak, hanem magunknak szerzünk terheket.”

„Bár jó elmenni, ott sosem lesz olyan jó, ha nem térhetsz haza.”

„Rád hogyan emlékeznének? Mivel keresed a kenyeret, mit alkottál és mit adtál az embereknek? Minden nap újabb esélyt kapsz, hogy megmutasd ki is akarsz lenni.”

„Hogy megkíméljük mások érzelmeit, eltitkoljuk a sajátunkat. És ha elrejted az érzelmeidet, a végén meg fogod bánni. Ha őszinte vagy, lehet, hogy nem leszel a legnépszerűbb, de tisztelni fognak, és ha egy lányt tisztelnek, akkor ő lesz a nyerő.”

„Kitárni valakinek az ajtód, több szempontból is olyan, mint kitárni a szíved. Nem mindig könnyű. Néhányunk nem tárja ki… és ez néha nagyon tud fájni.”

„Amikor a kapcsolat megszakad, maradnak utána szavak. Ezek bizonyítják, hogy itt voltunk, hogy számítottunk, hogy valaki törődött velünk. És a végén talán csak a múlt marad...”

„Néha muszáj váratlan dolgot tenni, amit helyesnek érzünk. Ezért vagyok hálás… az esélyért, hogy újrakezdhetem.”

„Ha a levegőbe építesz várat, a munkát nem kaphatod el. Pontosan ott kellene lennie. Tehát rakd le az alapjait.”

„Szakítás… Hogyan kalapáljuk ki a horpadásokat és térjünk vissza a pályára? Vagy az ágyadban búslakodsz és fekszel, vagy újra beszállsz a játékba. Én azt mondom, tusolj egyet, menj ki és mosolyogj! A következő pasi nem fog észrevenni, ha nem ragyogsz rá.”

„Fogadd el a kihívást, hogy egyedül maradj addig, amíg meg nem jelenik az Igazi. Ám ne is rejtőzködj. Az összetört szív rossz, de ha nem törik össze a szíved, az még rosszabb. A válaszokat nem találod meg egy előadásban vagy egy könyvben. De talán, ha eléred, hogy te magad boldog légy, akkor megtalálod az Igazit.”

„Néha minden csak akkor kezdődik, ha csendben maradsz…”

„Egy kicsit mind sötétben vagyunk, ha szerelemről van szó. Néha el kell menekülnöd, hogy tisztán láss. És néha vissza kell térned, hogy újra megpróbáld. Az optimisták úgy tudják, hogy végtelen sok szerelem vesz körbe minket. Mások pedig csak reménykednek, hogy nem ők maradnak szék nélkül, ha elhallgat a zene. Még ha meg is kapod, amit szeretnél, a szerelem a legjobb esetben is csak vaktában lövöldözés. Esély, hogy megismerd saját titkaidat, pl. azt, hogy még nem vagy túl valakin. Vagy talán túl leszel egy nagyon hosszú, nagyon sötét út után...”

„Ennyit tudok a szerelemről… ha könnyű lenne, mindenki megtalálná.”

„A kapcsolatokban néha többet kapsz, mint várnál, és van, hogy nem kapsz többet, mert ami volt, az örökre elmúlt, és fájdalmas ugyan, de erőt kell nyerned, hogy tovább lépj, hogy tovább keresd a szerelmet, az egyetlen tökéletes hozzád valót, bármilyen messze vagy bármilyen mélyre kell jutnod, hogy megleld.”

„A múltunk lehet zavaros és fájdalmas, de az nem a pusztulásunk. Ha szerencsénk van, akkor a jövőnk alapja. A zűrzavaron keresztül kell utat találni a lényegeshez.”

„Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról.”

„Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem, én nem engedném el többé már sosem.”

„Hinned kell nemcsak a szerelemben, hanem az emberekben is, akiket szeretsz, és ki kell mondanod, amit ki akarsz mondani, mielőtt örökre elvész az esélye.”

„Az a lényeg, hogy hagyd magad hozzákötni valakihez. Csak így érhető el a boldogság…”

„Néha, amikor csendben vagyunk, a válaszok, amiket kerestünk, megtalálnak minket. Nem biztos, hogy mindig szavak kellenek a megvilágosodáshoz. Olykor csak egy kiadós beszélgetés segít a megoldáshoz. És talán, amikor kifogytál a szavakból, akkor jutottál oda, ahova kellett. Mert néha, minden csak akkor kezdődik, amikor csendben maradsz.”

„Nem könnyű túltenni magunkat egy kapcsolaton. Megpróbálhatsz benne maradni a kapcsolatban, vagy ülhetsz otthon egyedül és álmodozhatsz az elérhetetlen tökéletesről, de voltaképp csak idő kell hozzá.”

„Az elengedés sosem könnyű, mert szeretünk a múltnál elidőzni, de néha csak az elszakadás ad teret életed további folyásának.”

„A legnagyobb igazság, amit megértettem a kapcsolatokról az, hogy néha az égvilágon semmit sem tudunk. Nem mindig kapod meg, akit akarsz és néha az, akit kifogsz, talán mégsem az Igazi. De ha bizakodsz, akkor a világegyetem a maga fura módján meg fogja mutatni, mire van szükséged.”

„Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.”

„Ha öreg leszek, sohasem mondom majd, hogy 'ilyet én nem csináltam' vagy hogy 'megbántam'. Azt fogom mondani: 'Az égvilágon semmit sem bánok. Jöttem és elmentem. Megtettem mindent, amit megtehettem'…”

„Egy szervátültetés kéne, a te szíved az enyém helyére, hogy lásd, ahogyan próbál vért pumpálni a reménybe.”

„Igaz mondatok szorosan ölelnek, de minden szó csak cseppje a tengernek.”

Egyszer eljön majd az a pillanat

Amikor mindenki mindenről számot ad

Ha lepereg a filmed, akkor látod, ki volt az igazi barát

Aki felrúgott, mint az ellenség

Lehet, csak azért rohant, mert kergették

Nem gondolta, hogy bármiben is számíthatna rád...

„A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk.”

„Minden utazásnak van egy olyan titkos úti célja is, aminek az utazó nincs tudatában…”

„Bízz az érzéseidben!”

„Mindig elhisszük, hogy jó, és készül száz fotó, de végül majd a tűz emészti el, mert más az, aki kell!”

„Rájöttem, hogy a 'Hiányzol' nem mindig azt jelenti, hogy 'Vissza akarlak kapni'. Van amikor csak annyit jelent, hogy 'Eszembe jutottál, és remélem jól vagy'.”

„Kérdezd Rómeót, kérdezd Júliát, a szerelem öl, butít és a nyomorba ránt. A kérdésre megvan a válasz, mit mindenki vár, a szerelem öl és a nyomorba ránt.”

„Vannak dolgok, amiket meg kell ragadni, méghozzá két kézzel. Az élet nagyon rövid tud lenni.”

„De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled… szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret.”

„Öt perced van, hogy elmerülj a csodás boldogtalanságban. Öleld magadhoz, élvezd ki, engedd el és menj tovább.”

„Keresed, de nem látod. Látod, mikor cseppet sem várod.”

„Ha többféle út kínálkozik számodra, és nem tudod, melyiket válaszd, semmiképp se bízd a döntést a véletlenre, hanem ülj le és várj. Várj még és még. Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved. S mikor beszélni kezd hozzád, állj fel, és menj, amerre visz.”

„De most kinyitom az ajtót és inkább távozom, mert az idő elszáll, túl gyorsan pörög, s ahogy semmi sem az életben, úgy a szerelem sem örök…”

„Érezted-e már, hogy menni lenne kedved, s mégis maradnál, ha engedné a sors?”