„Hiszek a szerelemben. Mi másért vetettem volna bele magam olyan gyakran? Soha nem tartott sokáig, és ilyenkor a szívem megszakadt, vagy bezárult. De ez nem akadályozott meg abban, hogy legközelebb újra megnyissam. Aztán újra és újra.”

„Nem tudom elmondani, amit irántad érzek. Néha hiányzol, de még nem szeretlek. De azért remélem, mellettem maradsz. Mert a szívem felé jó úton haladsz!”

„Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból! Becsüld meg az emlékeket, és vedd észre: az élet soha nem áll meg, mindig megy tovább…”

„A szívem elé kiírtam: 'Fiúknak belépni tilos!' Erre jött Ő, és előhúzta a VIP kártyáját…”

„Törj az égig, tarts ki végig, nevess, ha fáj, üss, ha muszáj!”

„Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.”

„Még egy percig veled álmodok, aztán lemondok rólad.”

„Még hogy te szeretsz engem… Akkor mért teszed ezt velem?”

„Hajlamos vagy a trendi mesét elhinni, hiába habos. Botrányos, hogy a színvonal olykor mennyire lapos.”

„A múlt rejt, de a szív nem felejt.”

„Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de ő nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége – olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.”

„Lassan közeledik a hajnal… Lehet, hogy gyönyörű lesz, de úgy sem látnék belőle semmit a könnyeimtől. Ő még biztos alszik. Neki van kiről álmodnia…”

„Nekem te vagy az igazi. Neked ő! Egy másiknak pedig én...”

„Lesz még nyár, és lesz a tenger

S lesz egy hely, hol rám talál!”

„Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.”

„Akit azelőtt szerettem, többé nem szeretem. Mit mondtam? Hazudok. Még most is szeretem, de mérsékeltebben. Ismét hazudtam, szeretem, de szégyenlősebben. Szomorúbban. Most mondom meg az igazat – szeretem, de szeretném nem szeretni. Elepedek, hogy gyűlölni tudjam, de csak szeretem, akaratom ellenére. Kényszerűségből, szomorúan gyászolva…”

„Kísértés: 1000 érvet tudok, amiért ne… de elég egy is, amiért igen.”

„Vannak szavak, amiket nem érdemes kimondani… és vannak emberek, akik nem érdemlik meg, hogy elmondd nekik.”

„Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk… hogy aztán elsétálhassak.”

„Azt vágod a fejemhez, hogy gyerekes vagyok

De ezen én csak kacagok

Mert látod, neked fáj, de nekem nem

Mert engem a rosszból nem ér el semmi sem.”

„Éjszakákat sírtam át, egyedül és gyáván

S könnyeimmel küszködtem más mosolyát látván…”

„Néha mikor eszedbe jutok, ölelgetsz és úgy teszel, mintha fontos lennék, én meg ilyenkor örülök, mint valami bolond. Néhány percig boldog vagyok és aztán ismét rá kell jönnöm, hogy csak szórakoztál.”

„Csak az időmet vesztegettem, míg arra vártam, hátha visszajössz…”

„Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy 'persze, hogy veled tartok, ha mész', és mégis csak egy grimasz meg egy makacs 'mégsem megyek' lett belőle? Hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: 'szeretlek'. Hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? Hogy valakinek azt mondtad, 'nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz', és a kemény szikla porrá hullt, mikor Ő elhagyott. És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? És kezdtél már úgy mondatot, hogy 'most elmondom az igazságot neked', s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? Mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje, és később azt, hogy elmúlt? Nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? Rákiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni, és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? Ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni? És volt-e bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűk marokkal mért üveggyöngy jutott?”

„Amit nem tudok, az nem fáj! Épp ezért nem akarok róla tudni.”

„Fog még neked fájni, hogy mással látsz...”

„Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?”

„Vidámság, mosoly, minden, ami kell, de a látszat csal: belül romokban hever…”

„Elbúcsúzni jöttem csupán, és bocsánatot kérni, amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni…” 

„Élt, mert született.

Meghalt, mert szeretett.”

Kedves Szív!

Vannak más fiúk is a világon!

Üdv: Ész!

Kedves Ész!

Fogd már fel, hogy nekem csak Ö kell!

Üdv: Szív!

„Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet.”

„Néha úgy érzem, el tudom feledni, nem is értem, hogy tudtam szeretni. Majd eszembe jut egy régi boldog emlék, és rájövök, csak őt szeretem még.”

„Padlóra küldhetsz, de ha felállok, fussál köcsög!”

„Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.”

„Te boldoggá teszed, ő meg kihajít az útra... Én meg integetve ordítom: ez jár hülye kurva!”

„Elmegyek… Én nem várok, azt hiszem világot látok… Azt mondják sokan mások, van olyan hely, ahol kék a tenger, és még sírni sem kell…”

„Honnan tudod, hogy ha valaki szomorú, pedig mindig mosolyog? Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon rengeteg emberrel körbe véve. Ha mosolyog, akkor valóban boldog, de ha csak szomorúan bámul maga elé, tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.”

„Nem vagyok egy hűséges típus, arra ne számíts, kevés vagy te ahhoz, hogy engem megállíts!”

„Sosem fogod megérteni, hogy miért fáj ennyire nekem, mert nem te vagy az, aki sír, nem te vagy az, akit magára hagytak, nem te vagy az, aki túlságosan szeretett, nem te vagy az, aki olyan emberhez ragaszkodik, aki már elhagyta.”

„Csak mert valaki flörtöl veled, az még nem jelenti azt, hogy tetszel neki.

Csak mert valakinek tetszel, az még nem jelenti azt, hogy randizni akar veled.

Csak mert valaki randizik veled, az még nem jelenti azt, hogy szeret.

Csak mert valaki szeret, az még nem jelenti azt, hogy nem fog megbántani.”

„Minden nap én magam építem a múltam birtokát, és úgy élek rajta, amilyenné tettem.”

„Szeretlek, de a bizalmam már elvesztetted…”

„Egy lépés és elbuksz. Egy lépés és célba érsz…”

„Igen. Eljön az a nap, amikor majd csak nézel utánam vágyakozva, én pedig csak magamban kacagok: és ez volt az a srác, aki engem régen kidobott.”

„Ami igazán bánt, az az, hogy ilyen hamar elfelejtett engem!”

„Megtanultam, hogy ne aggódjak a szerelem miatt: de teljes szívemből becsülni tudjam, ha utolér.”

„Nem fogom letagadni, hogy valaha szerettelek, de ezután hozzáteszem majd, hogy: …mert egy idióta voltam!”

„Kiáltsd a nevem! Ordítsd, hogy szeretsz! S én majd nevetek csendben: már nem érdekel, édesem!”

– Vonzódsz az idiótákhoz.

– Ühüm. Szeretlek.