„Amikor elköszönünk egymástól, és hátat fordítunk egymásnak, én még mindig visszatekintek, hogy utoljára láthassam. És amikor már hazafelé tartok, minden perc elteltével egyre jobban hiányzik. És miért? Mert szeretem.”

„Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat, így kerülheti el legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát.”

„Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon, és idővel meggyógyuljon.”

„Egy ponton mindannyiunknak választania kell: vagy lépnünk egyet az új felé, vagy hátra lépünk... hiszen mindenkit kísért a múltja, de nem kell, hogy tönkretegye a további életed.”

„Az élet csupa választás. Sokszor azon tanakodunk, vajon mi lett volna, ha másképp alakul?”

„Minden film, minden regény az sugallja, hogy várjunk az igazira. De a történet felénél jön a csavar. Váratlanul szerelmet vall neked valaki. Vagyis ez a kivétel. Sokszor csak a végső cél lebeg a szemünk előtt és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel, a komolyat a komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy végül csalódnod kell a klassz srácban. Lehet, hogy egyedül maradsz. Összetörve. De lassan rájössz, hogy hol szúrtad el és újrakezded. Megrázod magad, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ha sikerül továbblépned, akkor az már nem is csalódás. És létezik még egy eset. Ha a rengeteg hiába várt hívás, sorozatos visszautasítások, a rosszul értelmezett jelek, kínosabbnál kínosabb helyzetek, a hatalmas káosz ellenére soha egyetlen percre sem adtad fel a reményt. Az a rengeteg, szörnyű dolog, amin keresztülmentél, sok rossz kapcsolat, amelyek megkeserítették az életed. De most hirtelen hálás vagy mindenért, mert ezek vezettek téged mostani életedhez.”

„A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.”

„Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak.”

„Hol létezik a dalokon, könyveken és filmeken kívül? Ki mond olyat, hogy 'örökké szeretni foglak'? A lényeg az, hogy mindenki szarul van, mert vagy keresi azt a nem létező valamit, vagy azt hiszi, hogy kevesebbel kell beérnie.”

„Előbb-utóbb minden csaj kívülről fújja a szabályokat. Ha egy fiú behúz egyet, tetszel neki. Soha ne próbálj magadnak fufrut vágni. És egyszer majd megismerkedsz egy klassz sráccal, akiben biztos, hogy nem fogsz csalódni.”

„Hogy lehet, hogy ha egy férfiről van szó, észre sem veszed a hibáit, ha viszont magadról, akkor csak azt látod?”

„Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent.”

„Ne keresd a tökéletes pasit! Inkább csak azt, aki most jó. Aztán lehet, hogy egyszer szépen lassan majd elmúlik ez az átmeneti állapot. De addig is legalább jól érzed magad.”

– Ha tényleg találkozunk még, akkor Te is tudod, hogy vége lesz.

– Minek lesz vége?

– Az eddigi életünknek.

„Ha azt mondta, hogy hívni fog, hívhatott volna, hogy közölje, hogy nem hív, és én megköszöntem volna, hogy hívott, hogy nem hív.”

Szomorúnak kéne lennem, de nem vagyok

Mert nekem az számít, aki velem van, nem, aki elhagyott

Ha így történt akkor így kellett lennie

Hiába szorítod, akinek el kell mennie...

„Elrejtheted a fájdalmaidat, az érzéseidet, és mindenki azt fogja gondolni, hogy tovább léptél… de azt az igazságot sosem tagadhatod le, hogy még mindig azt kívánod, hogy bárcsak szeretne téged az, aki megbántott.”

„A találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak.”

„Csak még egyszer bújj hozzám, a búcsúkönny oly hasztalan, ne hullajts értem egyet sem, csak fogadd el, már vége van.”

„Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mondd, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.”

„A múltat le kell zárni! Nem azért, mert rossz volt, hanem mert halott!”

„Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé.”

„Ha egy nő azt mondja, legyél boldog, az sokszor azt jelenti, hogy rohadj meg!”

„Sajnos engem senki sem figyelmeztetett, hogy ha elengedem, többé nem jön vissza. Én elengedtem, mert azt hittem, ha szeret, visszajön, de nem… Valószínűleg ő most azt gondolja, hogy 'ha szeretett volna, nem enged el'…”

„Talán még egyszer egymásé leszünk, és akkor már nem fogjuk elengedni a másikat. Talán majd fogsz még úgy csókolni, hogy érzelmet is táplálsz…”

„Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem, én nem engedném el többé már sosem…”

„Bárcsak észrevenné már, hogy mennyire odavagyok érte, még akkor is, ha tudom, csak játszik velem…”

„Szeretem én azt a lányt egyáltalán? Annyira nehéz a szerelmet analizálni, és talán maga az a tény, hogy próbálkozom az elemzéssel, már válasz is a kérdésre.”

„Vannak férfiak, akiknek szükségük van rá, hogy megkapják az első pofont az Élettől, és ez előbb-utóbb be is következik. Úgy esett, hogy én a magamét általad kaptam, de nem a te hibádból. Megérdemeltem! A Sors ott várt rám a sarkon túl. Főbe akart valamivel kólintani. És… nos… te voltál kéznél. Mindazzal, amit tettél, értelmet leheltél belém. Mindössze ennyiről van szó. Mindenkinek szüksége van a nevelésre. Mások kis adagokban kapják, így aztán észre sem veszik, hogy nevelik őket.”

„Általános emberi gyengeség, hogy mindenáron meg akarjuk győzni azt, aki kételkedik a szavainkban, még akkor is, ha valójában lényegtelen, hogy mit gondol.”

„Egy nap majd talán Te is azt kéred, hogy bocsásson meg neked az élet… mert én nem fogok, amíg élek!”

„Én nem érdemlem meg a bunkóságod, te nem érdemled meg a kedvességem!”

„Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.

„Tudod a legkisebb dolog is meg tudja változtatni az életed. Egy pillanat alatt megtörténhet, mikor nem is számítasz rá és megváltoztatja az utad, amely azt hiszem… a jövőd. Nem is gondolnád hova fogsz jutni. Ez az életünk útja. Keresni könnyű a fényt, és néha, hogy megtaláljuk a legsötétebb utat kell végig járnunk…”

„A fájdalom átmeneti. A büszkeség örök!”

„Ha mérges vagy rám, ne mosolyogj! Ha nem beszélsz velem, nem tudok bocsánatot kérni.”

„Minden pecsét felszakad, elsötétül majd a nap, de lesz, aki semmitől se fél. Lesz, aki örvend ünnepel, hogy a megszabadító így jön el, és a remény újra él.”

„A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt.”

„Pasi miatt barátnőt eldobni nagy hiba. S nézd mi lettél, látod, te vagy, aki ma is annyit ér, amennyit a barátságunk ért… Ribanc lettél, elfelejtettél a semmiért.”

„Ne aggódj, amikor vitatkozok veled, aggódj, amikor abbahagyom, mivel az azt jelenti, hogy már nincs semmi, amiért harcolhatnánk…”

„Eljutottam odáig, hogy már nem érdekel, ha kellek, de mégis engedek neked, hogy aztán jéghideg szívvel visszaadjam azt, mit te adtál nekem…”

„Ha harc az élet, úgy látszik, az jutott osztályrészemül, hogy puszta kézzel vívjam meg.”

„Szinte sohasem fordul elő, hogy két ember egyazon napon lesz szerelmes, ahogy az sem, hogy ugyanazon a napon ábrándulnak ki egymásból.”

„Nem elég fájdalom nélkül élni: az élethez öröm is kell.”

„Lehet, hogy én még nem akarok találkozni a herceggel. Lehet, hogy még randiznom kell néhány udvaronccal, lovászfiúval, kertésszel, vadásszal, törpével, mielőtt azt akarnám, hogy valaki megmentsen.”

„Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza. Hogy nem figyel senki. Nem ellenőrzi senki a szokásaimat. Nem bámul senki. Az embernek szüksége van néha a teljes magányra.”

„Senki sem születik világutazónak, sem átlagon felül tökös, bevállalós embernek. Időközben lesz azzá… vagy nem.”

„Az az igazság, hogy semmi se garantált. Ezt legalább olyan jól tudod, mint bárki más. Úgyhogy ne félj! Élj! Lehet, hogy mások számára sebeink csak horzsolásnak tűnnek, de végtére is az számít, mi mit érzünk.”

„Az egyedülálló anya, aki két helyen melózik, mégis szakít rá időt, hogy elvigye a fiát az edzésre, az a csoda! A tinédzser, aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda! Mindenki mindent Istentől vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk.”

„Legveszélyesebb fájdalmaink azok, amelyekre nem merünk emlékezni. Rettegünk, hogy szembenézzünk valamivel, ami egyszer már óriási fájdalmat okozott, s tudatalattink feketelyukába gyömöszöljük, azt remélve, hogy ott nem csinálhat bajt. Így is visszajön azonban, legfeljebb álarcban, angyalarcú démonként. Egy darabig csendben lapul, hogy aztán később alattomosan ránk támadjon.”