„Inkább legyek sok egyeseknek, mint csak egy a sok közül!”

„Hová futunk? Egyszer úgyis minden elrepül, és kihozza az élet, hogy ki vagy te ott legbelül.”

„Azért kell a múlt a szemnek, hogy láss vele…”

„Sose hazudj az embereknek, mert akiknek képes vagy hazudni, azok általában azok, akik megbíznak benned.”

„Tudhattam volna, hogy egy nap minden, amit mondtál, már semmit sem fog jelenteni többé.”

„Könnyű azt mondani: én is téged. De nehéz azt mondani: én már nem téged.”

„Ne üzenj neki, ne hívd fel, ne lájkold az állapotát… csak hagyd, hogy teljenek a napok, és hiányozz neki. Ha valódi volt, amit érzett, hiányozni fogsz neki. Ha nem, legalább ne mutasd magad gyengének…”

„Csak egy bolond akarná, hogy a szívét ugyanaz a férfi kétszer is összetörje.”

– Istenem, de mi van, ha nem kellek neki?
– Akkor ordítani fogsz a fájdalomtól. Aztán összeszeded az életed darabjait, és mész tovább…

„Semmit sem veszíthetünk el, csak azt, ami nem is tartozott hozzánk igazán.”

„Ha mindig vársz valamire, közben elmúlik az élet.”

„Lehet, hogy azért nem tudsz dönteni, mert félsz a jövőd miatti bizonytalanságtól és attól, hogy mindent felkavarsz magad körül. Ilyen esetekben a fokozatos változás az indokolt. Lassan vezesd be az új irányod az életedbe, és lassan vezesd ki a régit. Így nem ijeszted meg magad, nyitottabb leszel a lehetőségekre, és amikor a végén visszafordulsz, elmosolyosodsz, és azt gondolod: miért is gondoltam, hogy nem fog sikerülni?”

„Sosem éreztem így azelőtt, mert minden amit teszek, rád emlékeztet.”

„Nézz szembe a holnappal, a holnap nem a tegnap.”

„Ha a szíved visszahúzna, tudd, hogy már nincs hová visszajönnöd!”

„Írja, hogy hiányzom, mondja, hogy szeret, de még sincs velem, mégsem szeret.”

„Van egy régi mondás: tiszteld az ellenséget. De hogy tiszteljek olyat, aki csak a neten béget?”

„Nincs a világon rosszabb, mint várni, meg szaladni más után.”

„Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen, kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem…”

„Az igazi haza ott van, ahol a legtöbb olyan ember él, aki hasonlít hozzánk.”

– Látod, ez a baj az emberekkel. Otthon ülnek, és reménykednek az Igaziról, amikor Mr. Pillanatnyilag Tök Megfelel a sarki bárban van.

– Hát nem érted? Inkább beérjük azzal a reménnyel, hogy vár ránk valaki, akiről mindig is álmodtunk, mintsem beérjük olyannal, aki mellett folyton kételkednénk.”

„Ha becsukod magad mögött az ajtót, többé már nem nyithatod ki!”

„Mondd ki a szavakat, mert senki sem fog emlékezni rád a gondolataidért…”

„Miért van az, hogy azt látjuk, amit hinni akarunk, és nem hisszük, amit látunk?”

Boldog vagyok veled, de otthon mégis ő karol át
Néha sírnom kell, néha meg játszom a hős katonát
Elvágyódom hozzád, mégis tőle kapom mindazt
Mire szükségem van érted, mit te magadból nem adhatsz…

Hogy ketten együtt, én elhittem

Gondoltam bírom, de ennyit nem

A lelkem érted üvölt még

Fáj a szívem, de tűröm még…

„Még egy 'mi-lett-volna-ha' szerelemből nem kérek!”

„Mindig erősek akarunk lenni. Akárhogy is akarjuk elfeledni a múltat, mindig ott maradnak fejünkben az emlékek. Hiába mondogatjuk, erős leszek, és el fogom felejteni, nem fog tönkretenni, nem sírok utána, nem szeretem, és nem hiányzik. A valóság eltér. Sírunk, tönkretesz minket, szenvedünk, kimondhatatlanul hiányzik… és egész végig abban reménykedünk, hogy talán egyszer visszajön.”

„Tovább kell lépnem, pedig szívem több sebből vérzik, de ezt a dolgot csak a velem azonos sorsúak értik.”

„Néhányan úgy vélik, az tesz minket erőssé, ha kapaszkodunk valamibe. Pedig néha az, ha 

elengedjük.”

„Maradok büszke, leszarom, hogy kinek a szívében marad tüske.”

„Nem tudod elhinni, hányszor ígértem meg magamnak azt, hogy holnaptól nem szeretlek, hogy holnaptól rád se nézek, nem is gondolok rád. De… nem sikerült. Soha…”

„Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek – jók vagy rosszak – mindig könnyeket csalnak a szemembe… és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket.”

„Ne sírj majd, ha nem leszek, lesz majd más, aki rád nevet. Ugyanaz a fény, az a csillogás, csak az nem én vagyok, hanem valaki más…”

„Olyan sok időt töltünk azzal, hogy nem mondjuk ki, amit akarunk, mert azt gondoljuk, hogy úgysem kaphatjuk meg.”

„Először imádtál, szerettél, mennyei dolgokat ígértél. Később hazudtál, átvertél, rá kellett jönnöm, ez sem tart örökké…”

„Jobban emlékszem arra, hogy mit éreztem, amikor láttam, mint arra mit láttam.”

„Emlékszel? Régebben mindig meg tudtalak nevettetni. Ez volt a kötődésünk egyik kulcsa. Akkor jöttem rá, hogy te már továbbléptél, mikor azt láttam, hogy nem nevetsz már ugyanúgy, sőt nem nevetsz már sehogy sem, mikor mellettem vagy.”

„Tudod, mondják, hogyha tetszik neked, akkor ne azt várd, hogy ő írjon rád, hanem írj te… Igen, megfontoltam a dolgot. De nem biztos, hogy jó ötlet. Mert én azt akarom, hogy lássa, kell nekem, azt akarom, hogy hallja, a kétségbeesést a hangomban, amiért választott valaki mást, azt akarom, hogy megöleljen, azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg, hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: 'Soha nem mondtam le rólad'. Azt akarom, hogy lássa, ahogy a fájdalom kiül az arcomra, mikor jön az a másik lány, hogy kapjon a kezem után, mikor már nem bírom tovább, hogy törölje le a könnyeimet. Azt akarom, minden legyen úgy, ahogyan lennie kéne.”

„Ha szeretsz valakit, legyél elég bátor ahhoz, hogy elmondd neki. Vagy legyél elég bátor ahhoz, hogy végig nézd, ahogy más szereti őt…”

„Könnyeimmel küszködve várom a holnapot, mindig csak egy mondat: kösz, jól vagyok.”

„Soha ne mondd, hogy ég veled, mert ez azt jelenti, hogy elmész, többé nem találkozunk, és elfelejtesz. Mondd inkább, hogy majd látjuk egymást.”

„Az embernek véges számú hibái vannak. Nekem is. Kezdve azzal, hogy várok rád akkor is, amikor tudom, hogy úgysem jössz el.”

„Nem ír… nem hív… nem keres… és a szíved szakad meg, de nem tárcsázol, mert a büszkeséged félted a szíved helyett.”

„Vigyáznom kell magamra, mert belőlem csak egy van, mások többen vannak, őket könnyebb pótolni.”

„Annyira félek, hogy a rossz dolgot mondom, vagy hogy valami rosszat teszek, és te csak lelépsz. Hogy annyit mondasz 'baszd meg' és kisétálsz az életemből. Semmi figyelmeztetés, semmi magyarázat. Csak az emléked.”

„Mikor visszaemlékezem, hogy milyen volt, próbálom tompítani a leírni kívánkozó szavakat, hogy legalább a látszata ne legyen meg, hogy még mindig felkavar.”

„Szívesen rejtőzünk kitalált szavak mögé, amikor a valódi szavak bántanak bennünket.”

„Ha kilépsz az életemből, rendesen csukd be az ajtót magad mögött.”

„Néha kell az ember életébe egy-egy vihar, amely felrázza. Megrettenti. Ami után más életet kezdhet és új céljai lehetnek. Ami után ismét szépnek láthatja a világot.”