„Van valaki, akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, várni fogom akkor is, ha esik vagy havazik, de mi mást tehetnék, ha egyszer szerelmes vagyok belé?”

„Nem tudom hány milliárd ember él a földön, de nem is érdekel! Mert nekem csak Ő kell!”

„Elég már mindenből, hanyagolj innentől! Szerelem mit tettél? Jöttél, s vesztettél…”

„Benne él az a valami más, ami senkiben nincsen meg...”

„Aki erős, kiáll magáért. Aki erősebb, kiáll másokért is!”

– Ha megkérdezel egy öreg katonát, elmondja neked, hogy a régi sebek még jóval a gyógyulás után is fájdalmasak lehetnek.

– Nem azok, ha valóban begyógyultak.

– Dehogynem, akkor is, ha igazán begyógyultak… Amikor már azt sem tudod felidézni, hogyan lehettél olyan bolond, hogy sebeket szerezz.

„Ma sem írsz? Remek. Akkor ma sem beszélünk.”

„Aki a kisebb ígéreteket megszegi, az a nagyobbakat is meg fogja szegni.”

„Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: elutasítva!”

– Miért csinálod mindig ezt velem?
– Micsodát?
– Egy hétig nem beszéltünk. Aztán hirtelen írsz, mintha mi sem történt volna. Eléred, hogy reménykedjek, aztán az orromnál fogva vezetsz. Mert tudod, hogy nem számít, mennyi ideig nem veszel rólam tudomást, mindig itt fogok rád várni.

„A Disney megtanítja, hogy tilos idegenekkel beszélni, kivéve, ha helyesek.”

„Én csak veled akarok lenni.”

„Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít…”

„Tudom, hogy elolvastad a levelem köcsög, a facebook kijelzi.”

„Hagyni kell a gyereket, üsse meg magát. Aztán majd gondolkodni is fog a világon, nem csak rohangálni benne…”

„Amikor napokig nem beszélsz egy lánnyal, ott hagyod találgatások között. Eléred, hogy kételkedjen benne, hogy téged egyáltalán érdekel-e, hogy nem beszéltek, és végül meggyőzi magát, hogy nem érdekel. Talán nem gondolod, hogy ez nagy dolog, de majd amikor elkezd mással beszélni, fogadok, hogy rájössz. Nem fog itt várni rád örökké, mert miért várna, ha egyszer úgy érzi, már nem számít neked?”

„Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, amikor nevetünk.”

„Akkoriban gyűlöltem, hogy folyamatosan a nyakamon lógsz. Ma már ölni tudnék egyetlen veled töltött percért.”

„Hiányoznak azok az idők, amikor a fiúkról csak úgy beszéltünk, hogy megint meghúzta a hajam vagy, hogy az a hülye fellökött. Hisz jobban hangzik, mint az, hogy összetörte a szívemet, és egy ideje már rám se néz…”

„Van olyan, hogy nem tudod megmondani, hogy miért hiányzik valaki, csak azt érzed, hogy jobb vele, mint nélküle…”

„Azt mondtam, túl vagyok rajtad. De akárhányszor látom, hogy üzenetem jött, a szívem abban reménykedik, hogy te írtál.”

„Megint hiába. Csak vártalak csendben, szótlanul, hogy jössz, ahogy ígérted, de nem. Te most sem jöttél. Nem tudom, mi történt, a telefon is makacsul hallgat. Már a csalódottság is kevés, hogy sírjak. Belefáradtam a játékaidba.”

„Már nem várom, hogy hívj, hogy írj egy üzenetet és keress engem. Rég nem várom, hogy érdekeljen téged, hogy érzem magamat. Hosszú idő telt el az utolsó beszélgetésünk óta és már nem is emlékszem rá. Csak az érzésekre emlékszem és arra, hogy azt ismételgettem magamnak, hogy ezt most ne rontsam el. Nem tudom, hogy tudott egy ember ennyire fontos lenni nekem. Már nem várom, hogy egy nap csak úgy a semmiből visszasétálj az életembe és elmondd, hogy mennyire hiányoztam neked, mert tudom, hogy ez nincs így. Tovább léptél, a múltba zártál és ez egy olyan dolog, amit én még mindig nem tudok megtenni.”

„Lehet, hogy te már elfelejtettél... de én téged még mindig nem.”

„Amikor elkezdek hiányozni, csak emlékezz, hogy nem én sétáltam el.”

„Hazudsz. A szemed nem azt mondja, amit a szád.”

„Szeretlek… Könnyű kimondani, Kár, hogy nem tudtad végig gondolni, mit is mondtál ezzel nekem, most miattad könnyes mind két szemem. Szeretlek… Azt hittem tényleg így gondoltad, hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad, de becsaptál rútul, aljas módon! S várom, hogy a holnap enyhülést hozzon. Szeretlek… Neked ez semmit nem jelent, hisz könnyen elengedtél egy szerelmes kezet, nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték, Mik egy naiv lány szívét, darabokra törték. Szeretlek… Miért mondtad ezt nekem?Hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem, Tudtad jól, hogy hazugság az, mit suttog ajkad, cseppnyi megbánást sem látok rajtad. Szeretlek… Ezzel a szóval boldoggá tettél, de nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél! Hittem, hogy életem majd szép lesz veled, De csak keserűségem köszönhetem neked. Szeretlek… Bíztam benne, hogy így is marad, de szemed máson gyorsan megakadt, engem, mint egyszerű játékot, eldobtál, hogy mit okozol ezzel? Bele se gondoltál…”

„Én voltam az, aki érted megtette, amit lehetett, mert veled ellentétben én tudom, hogy mi a szeretet. Mint minden filmnek, így ennek is eljött a vége, bevallom, az elején még haragudtam érte…”

„Sejtelmem sem volt róla, hogy mit érez. Azt hittem, azért nem kezdeményezi a csókolózást és az ölelkezést, mert mióta házasok vagyunk, mindez már nem olyan fontos számára. Tudtam, hogy nagy nyomás nehezedik rá a munkahelyén. Nem is sejtettem, hogy tőlem várta a kezdeményezést.”

„Olyan bizonytalan vagyok, vagy lehet, hogy mégsem? Követem a jeleket, de még nem értem egészen. Tudod jól, reméltem, hogy végre minden sikerül, de mindig van valami, ami végül kiderül.”

„Lassan szerelmet vallasz egy facebookos fotónak, és teszed a jófiút sok műmellű lotyónak. Hát hajrá! Akkor baszd őket sorjában, nem így ismertelek, de tévedtem korábban!”

„Az író feladata, hogy kinézzen a maga ablakán, és beszámoljon arról, amit lát.”

„Az élet játéka, a bumerángok játéka. A gondolataink, tetteink és szavaink visszatérnek hozzánk előbb vagy utóbb, megdöbbentő pontossággal.”

„Sokszor van, hogy ahhoz, hogy te jól érezd magad, mások kedvét el kell rontanod. De legalább egy embert boldoggá tettél!”

„Nem csodálom, ha olyasmit is hallottál, aminek nem örültél. Tudod, azt mondják, a hallgatózóknak már csak ez a sorsa.”

„Együtt halunk meg – mondtad mindig… Lehet, hogy már csak egyszerre?”

„Nem idomításra van szükségünk, sem ígéretekre… csak a jelenre, az itt és most pillanatra, hogy megtudjuk mindazt, amit most csak találgatni merünk…”

„Végül is ugyanazt a tanácsot fogadta meg, amit ő adott nekem: ne várj rám soha, mindig azzal legyél, akivel lenni szeretnél.”

„Legtöbbször akkor fogsz rádöbbenni arra, hogy mennyire szereted, amikor meglátod valaki mással, szerelmesen…”

„Százszor akartam ránézni, százszor néztem másfelé. Százszor akartam megölelni, százszor csak megálltam előtte. Százszor akartam elmondani neki, hogy mennyire hiányzott, százszor is csak halkan köszöntem. Százszor akartam odamenni hozzá, százszor csak azt vártam, hogy ő lépjen felém. Százszor akartam megfogni a kezét, magam felé húzni, százszor engedtem, hogy elmenjen. Százszor gondoltam rá egy napon, százszor nem hívtam fel. Százszor akartam ráírni, százszor nem tettem meg.”

„Minden szép lány majd könyvet fog írni, hogy a hátsó ülésemen hogy kezdett sírni...”

„Egy bölcs ember egyszer azt mondta, bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára, így mielőtt csatába szállsz, jó, ha átgondolod, mit vagy hajlandó veszíteni. A legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteséget. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni.”

„Ha bántani akar, azt tegye úgy, hogy minél messzebb legyen tőlem… így könnyebb elviselni.”

„Nem elég várni, dolgozz meg érte, hogy hátra dőlhess és azt mondd: megérte!”

„Szeretlek – mondom, ő meg mondja: Szeress nyugodtan, majd nem figyelek oda.”

„Ami veled megesett, megtörtént az már számtalanszor, s amire vágynál, hát megunták azt már sokan.”

„Inkább leírom azokat a mosolygós smiley-kat, csakhogy ne rontsam el a te kedved is…”

„Valami elkap, valami fojtogat, valami szép csendben bassza el a dolgokat.”

„Az élet arra nevelt, hogy álljak fel, ha elestem!”

„Ha a szemembe nézel és valami rosszat érzel odabent, az talán nem az én hibám!”