„Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna.”

„Megyek a szívem után, nem számít az irány.

Követem bárhova száll, mert érzem hazatalál.”

„Nem tudom mi ez, de jó nagyon.

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen.

Ha szerelem, bocsásd meg nekem!”

„Valami halk nesz, valami csendes roppanás, csak a szívem hullt darabokra, semmi más.”

„Megbántottál, összetörtél, de még mindig azt hiszem, hogy szerettél.”

„Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.”

„Neked nem jelent semmit az, amit érzek.

Lehet, hogy hallod, de nem biztos, hogy érted.”

„Megértettem: nem elég, ha megszeretek valakit. Engednem kell, hogy megszeressenek. Nem elég, ha elfogadok másokat olyannak, amilyenek. Magamat is el kell tudnom fogadni. Ha nem teszem, lehetetlenné teszem azt is, hogy hozzám kapcsolódjanak. ha elszigetelem magam, mások hiába bontják a falakat...”

Fiú: Szeretnék neked bevallani valamit.

Lány: Akkor mondd.

Fiú: A Te mosolyod a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam...

Lány: És most én is bevallhatok neked valamit?

Fiú: Ki vele...

Lány: Az a mosoly csak akkor létezik, mikor velem vagy.

„Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”

„Mindenre meg kell érni. Ha egy találkozásra megérünk: létrejön. Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik, mint érett gyümölcs a fáról. Ha két embert valódi szeretet köt össze, nem veszthetik el egymást. Ha útjuk hosszabb-rövidebb ideig mégis elválik, annak mindig sorsszerű oka van, de ezt a kétségbeesett, kifosztott és arasznyi létben gondolkodó "én" sohasem képes átlátni.”

„A kimondott szó csak addig él, amíg elhagyja az ajkunkat... Túl sokat várni, ettől túl sokat remélni - és főleg erre alapozni - nem szabad. Sajnos. Nekem is ígérték már azt, hogy örökké, mondták már azt is, hogy soha. Hallottam már nem egyszer, hogy "Szeretlek", most mégis egyedül ülök egy üres lakásban. A tetteknek szabad csak hinni. A szavak előbb-utóbb megcsalnak.”

„Bármit meg tudnék tenni, hogy megmutassam, mennyit érsz nekem... de nem fogom!”

„A reménytelen szerelemnél tudjátok mi a rosszabb? Ha az ember nem biztos abban, hogy reménytelen a szerelem... Az a kis remény, ami ott bujkál valahol a háttérben, nagyon ki tud készíteni.”

„Ha valakit sehogy sem tudsz kiverni a fejedből… akkor talán ott a helye.”

„Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.”

„Jobb éhezni, mint egyedül lenni. Mert amikor egyedül vagy - és nem a választott magányról beszélek, hanem amikor kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egyedül vagyunk -, az olyan, mintha már nem is lennél az emberiség része.”

„Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.”

„Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra.”

„Miért van az, hogy egyes embereket lehetetlen elfelejteni? Egy dal, egy hely, egy mozdulat - bármi felidézi benned, és onnantól kezdve nem tudsz parancsolni a gondolataidnak. Hiába szenvedsz tőle, a hiány feleslegesen uralkodik el rajtad, mert soha nem lesz semmi már a régi. Az emberek változnak, te pedig nem tehetsz ellene semmit, csak nézed csendesen, ahogy az, aki valamikor az egész világot jelentette neked, szép lassan kisétál az életedből.”

„Csak egy ember hiányzik, és máris üres a világ...”

„Egy lánynak van egy közeli fiúbarátja. Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a fiúnak tetszik a lány, ezért lóg vele annyit, a lány viszont szigorúan csak barátként tekint rá. És akkor a szokásos szöveg: Nagyszerű srác vagy, de úgy nem tudok rád tekinteni. Ez körülbelül ugyanaz, mintha a srác elmenne egy céghez állásinterjúra és azt mondanák: Nagyszerű önéletrajza van, minden képessége megvan, ami nekünk kell, de nem fogjuk felvenni. Ennek ellenére az önéletrajzát felhasználjuk összehasonlítási alapként a többi jelölttel kapcsolatban és olyat fogunk felvenni maga helyett, aki kevésbé képzett és alkoholista. És ha nem leszünk elégedettek vele, akkor felveszünk mást, de nem magát. Igazából magát sosem fogjuk alkalmazni. De időről időre felhívjuk majd, hogy panaszkodjunk az összes emberről, akit felvettünk maga helyett.”

„Gondoltál már arra, hogy minden okkal történik? Szomorú vagy, hogy majd később boldogabb legyél, elengeded, hogy majd később mást szerethess, és elfelejted, hogy majd később újra mosolyoghass.”

‎„Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen.

Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem.

Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen.

Úgy váljunk el, mint álmoktól, reggel.

Úgy váljunk el, hogy egy napot se temess el.

Úgy múljon el, hogy ne űzzön emlék, mit megmérgezel.”

Kedves múlt! Köszönöm az összes leckét, amit kaptam. 

Kedves jövő! Azt hiszem, készen állok...

‎„Nincs veszélyesebb, mintha egy lány álmodik... És ez az egyetlen dolog, amitől a szülei sem tudják megvédeni.”

„Nőből vagyok, tehát ha mondok valamit: nem kérdezel, hanem elfogadod.”

„A szerelem csak egy szó, egészen addig, amíg találkozol valakivel, aki jelentést ad neki.”

„Talán csak álmodlak. Talán te álmodsz engem; talán csak egymás álmaiban létezünk, és reggelente, amikor felébredünk, elfelejtjük egymást.”

„Minden exemnek mutatok egy fuck jelet, aki egyik nap még engem, öt nap után mást szeret…”

„Egy nap valaki meg fogja köszönni neked, hogy elengedtél...”

„Erős vagyok, mert képes voltam mosolyogni, miközben belül szétszaggattak.

Erős vagyok, mert képes voltam nevetni, mikor az utolsó álmom is szertefoszlott.

Erős vagyok, mert képes voltam egyben tartani magam, mikor apró darabokra törtem.

Erős vagyok, de nincs ember a földön, aki minden fájdalmat, bukást, kudarcot és kínt elviselne. Így hát csak reménykedni tudok minden napban…”

„Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged.”

„Az otthonod nem az ahol élsz, hanem ahol megértenek téged.”

„Egész szerelmem annyi volt csak, hogy láttalak, szemedbe néztem, egy mosolygásod volt csak minden. De nekem elég volt egészen.”

„Küzdök. De hogy ellened vagy érted, magam sem tudom...”

„Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet.”

„A legtöbben azt az utat járják, amit kijelölünk nekik. Félnek új utakat felfedezni, de nagy ritkán felbukkannak ilyen emberek, mint maguk, akik ledöntenek minden akadályt, amit az útjukba teszünk. Akik rájönnek, hogy a szabad akarat olyan adomány, melyet csak akkor tanul meg használni az ember, ha megküzd érte.”

„Senki nem határozhatja meg, kibe lesz szerelmes. És annak sem lehet az érzéseit megváltoztatni, aki nem viszonozza a tieidet.”

„Rámosolygok, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Pedig legbelül fáj, hogy nem szeretett…”

„Rá kellett jönnöm, hogy többé már nem lehetsz az életem része. De rájöttem még valamire: nem is bánom!”

„Amikor láttalak sírni, úgy éreztem, egy világ omlik össze bennem. Láttam, ahogy végig folyik az arcodon. Borzasztó volt a tudat, hogy akinek minden nap mosoly varázsoltam az arcára, az most miattam sír...”

„Nem tudod elkezdeni az életed következő fejezetét, ha folyamatosan az előzőt olvasod újra és újra! Lapozz tovább…”

„Ha velem is ugyanúgy érzed magad, mint nélkülem, akkor nincs miről beszélni…”

„Hamupipőkének nem kellett levetkőznie, hogy a herceg beleszeressen... és neked sem kell.”

„Te sosem fogod megérteni, milyen az, amikor egy pillanat, egy szó, egy tekintet is fájhat. Mikor egy félrehúzott száj, és a szemem könnybe lábad. Mikor nem látom a tekinteted, és mindent semminek érzek. Mikor nem érhetek hozzád és csak messziről nézlek.”

„A barátságod nagyon sokat jelent nekem. Ha te sírsz, én is sírok. Ha nevetsz, én veled nevetek. Ha te kiugrasz az ablakon... én nevetek tovább!”

„Azt mondják, mindenkire vár valahol valaki, vagy talál magának valakit. De mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár? Mi van, ha nem találok senkit magamnak és rám sem talál senki? Mi van, ha nincs senki, aki olyat keresne, mint én? És mi van, ha én sem találok olyat, aki megérintené a lelkemet? Na, ilyenkor mi van? Semmi nincs, akkor te vagy a hiba a mintán, akihez nem készült pár, mint mindenki máshoz. Viszont azt ne felejtsd el, hogy pont ettől vagy különleges, egyedi, értékes darab, akár egy félrenyomott postai bélyeg. Lehet, hogy megfogod szenvedni a sorra tönkre menő kapcsolataidat, lehet hosszú hónapokig, évekig tartó egyedüllétek várnak rád. Aztán megismersz egy hozzád hasonló hibás darabot, akivel elfogadjátok a másikat a hibáival együtt, márpedig két hibás darab kiegészíti egymást és egy egészet alkot.”

„A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni.”

„Azért szeretsz, mert szép vagyok, vagy azért vagyok szép, mert szeretsz?”