2014. január 16., csütörtök


Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Egy hétig bírtam együtt veled, ez nagy teljesítmény, szeresd hát tovább magad, ehhez miért kellek én?”

Te is kérdezel engem, s én hallom szavad, azt felelem, hogy nem felelhetek, magadnak kell rájönnöd.”

Nekem ítélt a véletlen, nem menekülsz már az életben!”

Teljesen sötétben vagyunk, száz ellentmondó jelenség zavar és kever össze bennünket. Annál jobb. Konfúzióból lesz a rend.”

Csak egy érzés volt, ahogy öltözött, hogy utoljára látom őt, és a holnapjában nem lesz már helyem. Mikor azt ígérte, hogy visszajön, már tudtam, hogy végleg elköszön, mégis eljátszottam újra, hogy elhiszem.”