„Tanuld meg értékelni azt, amid van, mielőtt az idő megtanít értékelni azt, amid volt.”

„Nem érdekel, ha ez nem vezet sehová, de én tényleg szeretem rád pazarolni az időmet.”

„Ismerd be, néha egyszerűbb azt mondani, hogy nem érdekel, mint elmagyarázni az összes okot, hogy miért érdekel.”

„Mi lenne, ha abbahagynánk a színészkedést és elmondanánk egymásnak, hogy mit érzünk?”

„Azt hiszem az rontott el minket, hogy mindannyiunk fejében ott volt az a kép, hogy a dolgoknak hogyan kellett volna lenniük.”

„Emlékszel, amikor elmondtam, hogy mit akarnak a lányok? Az igazság az, hogy a lányok csak akarnak valakit, aki szintén akarja őket.”

„Te vagy a felelős a negatív érzésért, nem a másik ember. Mármost, érts meg még egy dolgot, mégpedig azt, hogy követelőzöl. Elvárással vagy e felé az ember felé. Fel tudod fogni ezt? Akkor mondd ennek az embernek: 'Nincs jogom bármit is elvárni öntől'. Amint ezt kimondtad, megválsz az elvárásodtól. 'Nincs jogom, hogy öntől bármit elvárjak. Ó, megvédem majd magam az ön tetteinek következményeitől, az ön hangulatától vagy bármitől, de önnek szabad az útja, amit magának választ, azzá lehet. Nincs jogom, hogy öntől bármit elvárjak'. Figyeld, mi történik veled, amikor ezt megteszed.”

– Hagyjál már, nem érek rá.

– Oh, bocs. Elfelejtettem, hogy csak akkor létezek, amikor szükséged van valamire…

„A legtöbbször az a személy, akinek a legnagyobb hatása van az életedre, marad a legkevesebb ideig benne.”

„Amikor a karma visszatér hozzád és arcon vág, ott szeretnék lenni… de csak arra az esetre, ha segítségre lenne szüksége.”

„A nők közt kevés éri be a szerető-életformával. Várni, mikor csörren a telefon, miért nem jön. Egyedül maradni az ünnepeken… és tudni, hogy ez így is marad.”

„Az ember sokkal jobban megbecsüli az olyan dolgot, amiért várnia, küzdenie és szenvednie kellett.”

„Folyton csókolózunk, mert egy csók annyi, de annyi mindent kifejez. Lehet valami újnak a kezdete, vagy jelentheti, hogy ez az az ember, akit szeretek. Lehet romantikus, és néha megéri várni rá.”

„És most jön az az érzés, amiről azt hitted, már elfelejtetted, és felborít mindent…”

„Minden alkalommal, amikor két ember kapcsolatban van, két szingli ember meghal.”

„Az nagyszerű, ha éles a memóriád. De… az életem néhány pillanatában úgy találtam, hogy néha a felejtés sokkal jobb!”

„Ne várd el tőlem, hogy mindig jó, kedves és szerető legyek. Lesznek idők, amikor rideg, meggondolatlan és nehezen megérthető leszek.”

„Sajnálom, el vagyok foglalva azzal, hogy tökéletes forgatókönyveket találjak ki olyan dolgokkal, amik sosem fognak megtörténni.”

„Előre elterveztem, hogy ezt az összes szörnyű dolgot a szemedbe mondom, de végül csak annyit akartam neked mondani, hogy hiányzol.”

„Ha túl elfoglalt vagy, hogy hívj engem, én megértem. Ha nincs időd, hogy ellenőrizz engem, én megértem. Ha késel a randidról, én megértem. De ha már nem szeretlek, akkor rajtad a sor, hogy megértsd.”

„Lehet, hogy néha az emberek valójában nem változtak. Te csak soha nem tudtad, kik is voltak ők valójában.”

„Mostantól minden lehetőséget ki fogok használni, amitől boldog lehetek! Nem fogok feleslegesen a múlton rágódni! Minden okkal történik… Jobb, ha megtanulom!”

„Végre megtaláltam a szerelmet… a 96. oldalon a szótárban.”

„Amikor összetöri a szíved, nem érez semmit. Könnyen túllép rajtad… Mintha mi sem történt volna. Te pedig úgy érzed, mintha az éned egy darabja hiányozna. Nem tudsz enni. Nem tudsz aludni. Csak rá gondolsz. És azon agyalsz, hogy vajon ő gondol-e rád. Vagy vajon hiányzol-e neki. Hetekig, hónapig, valamikor még ennél is több ideig csalódott vagy. De utána rájössz, hogy mi az igazán fontos az életben. És eldöntöd, hogy inkább magad miatt kellene aggódnod. Hamarosan tovább lépsz… Ő pedig megragad annál, hogy lát téged mosolyogni… és rájön… hogy ő rontott el mindent. Egy nap mindent meg fog bánni.”

„Amikor annyi mondanivalód van, de nem tudod, hol kezd el. Amikor annyira akarod őt az életedben, de csak annyit tehetsz, hogy egyre messzebbre és messzebbre lököd magadtól. Nehéz visszagondolni, hogy milyenek voltak a dolgok régen, aztán rájuk nézni, hogy milyenek most, és ráébredni, hogy a dolgok már mások és soha nem lesznek ugyanolyanok, mint akkor. Azt mondogatod magadnak, hogy nem éri meg, de ha tényleg nem számítana, akkor nem töltenél annyi időt azzal, hogy ezen gondolkodsz.”

„Még mindig gondol rád. Még mindig beszél rólad. Még mindig úgy tesz, mintha utálna. Még mindig szerelmes beléd és biztos benne, hogy igazából nincs is túl rajtad.”

„Attól még, hogy másokkal könnyen elhiteted, hogy bizony Ő nem érdekel már, a szíved tudja, hogy ez hazugság…”

„Minden egyes este a párnámra hajtom a fejemet, és próbálom meggyőzni magam, hogy erős vagyok, mert egy újabb napot kibírtam nélküled.”

„Egy ponton majd rájössz, hogy valakiért vagy valamiért olyan sokat tettél, hogy az egyetlen lehetséges lépés az, ha megállsz. Hagyd őket békén. Sétálj el. Ez nem olyan, mintha feladnád, és nem olyan, mintha nem próbálkoznál. Annyi az egész, hogy meg kell találnod a határt a határozottság és az elkeseredettség között. Ami tényleg a tied, az úgy is a tied lesz, ami pedig nem, az nem számít mennyire keményen próbálkozol, úgysem lesz soha.”

„A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled. Keresed a régi üzeneteit, szép szavait, de helyettük már csak a gyanús mondatok kusza halmazát látod. A 'szeretlek'-ek már csak automatikus, elcsépelt szövegnek tűnnek. A jelek, amik azelőtt is ott voltak, csak most válnak láthatóvá. Észreveszed az igaznak hitt üzenetei mögött a hazugságokat. A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled, sőt, nem is érdekelted soha.”

„Igaz barát az, aki nem csak akkor jön, amikor én keresem…”

„Nem számít milyen őrültek és viccesek a jelenetek körülötted, mindig hasztalan az emberek nélkül, akikkel együtt szeretnél nevetni.”

„A lányok nem őrülnek meg ok nélkül. Lehet, hogy valami kis dolog miatt, vagy butaság miatt, de mindig van rá okuk.”

„Aki szerelmes, annak még egy kis 'szia' is nagyon fontos.”

„Tudom, hogy nehéz valaki olyat találni, mint te, de remélem valaki olyat is nehéz találni, mint én.”

„Mindent megtettem, hogy ne gondoljak rád. Telezsúfoltam a napjaimat dolgokkal, amiket csinálhatok, így elfelejtettem, hogy mennyire hiányzol. De a nap végén, amikor teljesen egyedül vagyok és nincs semmi, amit tehetnék, nem tehetek ellene, de rád gondolok.”

„Kedves család! Csak mert nevetek, miközben egy üzenetet olvasok, az még nem jelenti azt, hogy flörtölök valakivel.”

„A legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem.”

– Számítok én neked?

– Aha.

– És már megint itt vagy ezekkel az egy szavas válaszokkal. Utálom őket. És utálom, hogy még mindig reagálok ezekre. Utálom, hogy itt várok ölbe tett kézzel. Utálom ezt.

„Mostantól úgy fogok rád tekinteni, mint egy halottra. Sírni fogok utánad, emlékezni fogok minden átélt pillanatunkra, sajnálni fogom a pillanatokat, amikor megbántottalak. De sosem fogok reménykedni benne, hogy esetleg visszajössz.”

„Ő mindenkivel rendes. A probléma az, hogy amikor velem volt kedves, azt hittem az azért van, mert én különleges vagyok neki.”

„Tudod, hogy mi fáj a legjobban? A tény, hogy nem mondhatom, hogy elvesztettelek, mivel látszólag nem is voltál az enyém.”

„Mert keresem a szót, hogy elmondjam, ami engem bánt, és feledem a jót, mert nem érzem, hogy engem vársz…”

„Az normális, ha hiányzik valaki, amikor egyedül érzed magad, és magányos vagy. De hiányolni valakit, amikor elfoglalt vagy és jól szórakozol, az az igazi vonzalom…”

„Ma sírtam, de nem azért, mert hiányoltalak… hanem azért, mert rájöttem, hogy nélküled is minden rendben.”

„Ne mondd fölöslegesen azt a szót: szeretlek. Olyan felelőtlenül használják… pedig terhe van.”

„A valódi életben a holtak nem szólnak hozzánk, és a szerelem nem erősebb a bosszúnál. Ahol mi élünk, ott nincsenek oly erős barátságok, amelyekben minden megbocsáttatik.”

„A gyermek állandóan szembesül a kérdéssel: 'mi leszel, ha nagy leszel?' Nagy bátorságot tanúsítana, aki ilyenkor a felnőtt szemébe nézne, és azt mondaná: 'én nem leszek, hanem már vagyok valami'.”

„Te is furcsának találod, hogy amikor más csókol

A szíved majd kiugrik, pedig épp rám gondol…”

„Fülembe súgod, hogy szeretlek. Én a másik oldalamra fordulok és csendben elsuttogom: 'én nem… sajnálom'.”