„Gyere, nézz fel a égre, fesd át kékre, emelt fővel köszönj el végre. Ints búcsút a tegnapnak, adj esélyt a boldog holnapnak! Tudod, számodra sok újat tartogat, aki ott fenn van, sohasem halogat, nyújtja a segítő karokat, új esélyeket adogat...”

„Az a személy, aki megmagyarázhatatlan boldogságot ad, adni fog majd megmagyarázhatatlan szomorúságot is.”

„Adj vissza mindent végleg, s többé nem zavarok. Egy dolgot rég nem kérek: több ujjlenyomatot.”

„Lesz egy nap, amikor a lapozás a legszebb dolog az életedben, mert rájössz, hogy sokkal több mindent rejt a könyv, mint az az egyetlen lap, amelyiken megálltál.”

„Ez azoknak a lányoknak szól, akik éjjel fent maradnak olyan zenéket hallgatva, ami a jelenlegi helyzetükhöz illik. Akik elrejtik a félelmeiket, bántalmaikat, fájdalmaikat és könnyeiket egy mosoly mögé, nevetnek és kuncognak nappal. Azoknak a lányoknak, akik a kezükön hordják a szívüket, azoknak a lányoknak, akik imádkoznak, hogy csak egyszer is sikerüljön valami és meg lesznek elégedve. A lányoknak, akik a párnájukba sikítanak, s párnájukra sírnak, mert senki sem hallgatja meg őket. A lányoknak, akiknek rengeteg titkuk van, de egy léleknek sem mondják el. A lányoknak, akik naponta hibáznak és meg is bánják. Akik sohasem nyernek. A lányoknak, akik fent maradnak éjjel arra az egy fiúra gondolva és remélve, hogy valamikor észreveszi őket. A lányoknak, akik elfogadják az életet úgy, ahogy van, akik remélik, jobb lesz az élet. A lányoknak, akik teljes szívükkel szeretnek, még akkor is, ha folyton összetörik azt. A lányoknak, akik azt hiszik vége van... Az igazi lányoknak, az összes lánynak: Gyönyörű vagy!”

„Ő nem sok embert szeretett. A szíve mély, de zárt világ volt: különös kőfallal kerített, mély futó-árokkal határolt. S hogy őt szeretik, alig hitte. Őt, önmagáért, semmi másért, a szívébe zárt mély világért.”

„Szükséged van valamire, valakire? Igen? Dőlj hátra, ne erőlködj. Mindennek megvan a maga ideje. Nem keres? Várj. Adj időt neki. Magadnak. Biztos akarod még? Igen? Ne aggódj, ne reagáld túl. Gondold át, éld át újra. Biztos vagy benne? Nem tudod? Már rég rossz. Felejtsd el.”

„Nem lehet rosszkor, rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van, és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed. És ennél sem szebb, sem jobb, sem izgalmasabb nem történhet veled.”

„Mennél, futnál, repülnél. Valahová. Mindegy, hová, csak nagyon-nagyon messze. Tőle. Kétségbeesve keresel fogódzót, próbálsz gondolkodni, hogy hová, merre... Aztán az első kétségbeesés után megérted: nincs hová menned. Hiszen Ő benned van. Bárhová mész, mindenütt Ő vár, bárhová nézel, Őt látod. És érzed. Azt is, hogy szüksége van rád. És megérted, hogy egyetlen helyre kell menned, menekülnöd. Oda, ahol vár rád.”

„Vannak nagyszerű emberek, akikkel rosszkor találkozunk. És vannak emberek, akik attól nagyszerűek, hogy jókor találkozunk velük.”

„Ha tévéműsor volnál, akkor most elkapcsolnálak.”

„Nincs semmi, ami értéktelen lenne! Minden és mindenki azért születik ebbe a világba, mert valakinek szüksége van rá.”

„Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj - ilyen a tökéletes nő.”

„Szerencsés vagy, ha hiányzik valaki. Azt jelenti, hogy voltak fontos emberek az életedben, akik megérdemlik, hogy hiányozzanak.”

„A nők akkor kezdenek el gondolkodni azon, hogy a párjuk számukra az igazi-e, amikor már beleszerettek. Ezzel ellentétben a férfiak csak akkor fogják fel, hogy az a nő volt az igazi, ha már mindent elrontottak.”

„Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát, minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.”

„Különc. Lát dolgokat, hallgat róluk, megért.”

„Annyian lépnek fel és le az ember életének színpadán! Százezrével. Nyitva kell hagyni az ajtót, hogy bejöhessenek! De el is kell engedni őket...”

„Bánni fogod. Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni. Nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az Élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed.”

„Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.”

„Miért kell, hogy fájjon minden mondatod? Szó nélkül csendben könnyebb lesz, ha rám hagyod. Hogyha valami bánt egy rossz nap után, néha egyetlen szó is célt talál.”

„Változtass gondolataidon, és sorsodon változtattál!”

„Ha úgy vesszük, nem történt az életemben semmi. Ennek bizonyára én voltam az oka, s nem a végzet. Nem hiszek a végzetekben. Az ember maga csinálja az életét. Ha még egyszer kezdhetném, talán másképp csinálnám. Gyáva voltam és kényelmes. Így nem viszi az ember semmire.”

„Semmi nem olyan veszélyes, mint az öntudatlan és hazug önsajnálat...”

„Ez a legtöbb az életben: hogy marad utánunk valami, amiből haszna van a világnak, az embereknek...”

„Ha volt út, amin együtt jártunk, mára már az mögöttem, az érzéssel, hogy elmúlt, mégis békét kötöttem.”

„Van, hogy kellesz még, de akkor pont neked én nem, van, hogy más kell mégis, de valahogy mégsem.”

„Most már csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi...”

„Úgy ölelj, hogy higgyem el, egy másik élet jön ezután, és nyoma soha ne legyen, hogy veszni hagytál hajdanán...”

„Nem gyötörhetjük egymást azért, hogy jól szórakozz rajta... Én nem vagyok az a lány!”

„Hogy mi a titok? A 'nem megy' helyett úgy állj hozzá, hogy 'megteszem', az álmok helyett pedig készíts terveket!”

„Mindig él valahol az Igazi...”

„Szarul van összerakva minden egyes ember: ha van, nem kell, ha nincs, kell - ez abnormális rendszer.”

„A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.”

„Tudom, nem vagyok egy angyal, de a múltam magam mögött hagytam. Most úgy érzem, hogy elveszek, pedig jól tudom, hogy megleszek. Én mondanám, hogy tévedtem, de nem, mert semmi sem véletlen. Rendben. Köszönöm, hogy elbúcsúztál, akit kerestem, úgysem te voltál.”

„Nem a távolság tesz tönkre egy kapcsolatot, hanem a kétségek.”

„Az életben vannak emberek, akiket azért veszítesz el, hogy megtaláld önmagad.”

„Az élet olyan rövid, hogy ki kell fejlesztenünk azt az intuíciót, ami megsúgja, hogy kivel és mivel érdemes foglalkozni, valamint kivel és mivel nem.”

„Megtanulja az ember, hogy nem kell ragaszkodni, nem kell kötődni, hogy a megromlott kapcsolatokat ott lehet hagyni, nem kell örökké azokkal lenni, akikkel az ember elkezdte az életét...”

„A nő, aki társat keres, elsősorban önmagát keresi. A nő, aki képes arra, hogy önmagát megtalálja, az fogja megtalálni magának a társat. Nem egy kapcsolatot, nem egy viszonyt, nem egy kalandot, hanem a Férfit.”

„Egy szóra vártál, mit a tettek követnek, de aki adta volna, azt inkább feledted...”

„Ő a legjobb barátnőm! Ha te összetöröd a szívét, én összetöröm az arcod!”

„Amikor végre megkapod azt, amit szerettél volna, úgy tűnik, egyáltalán nem ez volt, amit annyira akartál.”

„Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad...”

„Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem?Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol...”

„Két dolgot tanultam meg az életben: találj valakit, aki szeret, és élj úgy, mintha nem lenne 

több időd.”

„Nem leszek már soha többé férfinak bolondja, nem leszek, mert már nem hiszek.”

„Úgy, mintha nem fájna semmi kín, táncoltunk az öröm romjain. És néha éber reggeleken, tudtuk, hogy vár ránk a szerelem...”

„Lehet, hogy nem fog verseket írni hozzád, lehet, hogy nem fog minden egyes pillanatban rád gondolni, de neked adta lényének egy részét. Azt a részt, amiről ő is tudja, hogy összetörheted...”

„Az érzések, amik a szívemben voltak, már eltűntek, és hosszú idő után először, igazán nem érdekel az egész...”