„Mert bár nagy valószínűséggel semmi nem lesz már olyan, mint régen volt, mégis szükségem van arra az apró reményfoszlányra, ami nagyon halkan azt suttogja, hogy idővel majd minden rendbe jön.”

„Volt, ami volt, elfelejteni úgysem tudod, de mutatni nem szabad, soha ne alázd meg magad. A srác, aki volt, megbánta azzal, hogy igazat mond, de kevés a bűntudat, soha ne alázd meg magad...”

„Ahogy jön, úgy el is megy. Nem tartogathatod, nem kapaszkodhatsz bele. Élvezd, amíg jelen van, és amikor távozik, hagyd elmenni. Légy hálás, hogy eljött. Ne legyen benned neheztelés, ne panaszkodj. Amikor elmegy, elmegy - semmit sem tehetsz ellene.”

„Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy elfelejtenek minket, mielőtt még emlékeztek volna ránk.”

„Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert!”

„Néha jobb, ha tudatlan vagy a körülötted történtekkel kapcsolatban, mint hogy tudsz minden apró részletet, amik csendben megölnek.”

„Eljött a nap, amikor egészen egyszerűen nem akartam én már semmit. Nem bántam, ha nélkülem boldog, mert ha így történt, valahol engem is vár valaki más...”

„Ott, azon az éjszakán valami nem engedte többé, hogy higgyek neked.”

„Mersz, vagy bénázol. Lépsz, vagy toporogsz. Ott vagy a pillanatban, vagy valahol egészen máshol jársz. Nem vársz a csodára, megteszel mindent azért, hogy ő maga kopogjon be az ajtódon. És be fog. Mert aki végtelenül hisz, és tesz is azért, amit a szívére vésett, nincs olyan, hogy ne jöjjön össze. Néha nem is gondolnád, hogy mennyire apró lépéseken múlik a holnapod. Egy pillanaton, amikor bátor voltál, és sakált megszégyenítő bátorsággal mentél előre, még akkor is, ha belül darabokra tépett a fájdalom.”

„Amikor átvernek kinyílik a szemed, de a szíved bezárul...”

„Szerettelek. Ritkán mondtam ki, és egészen sose tudtam megmutatni. De szerettelek.”

„Elengedlek, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már csak kapaszkodni sincs kedved.”

„Attól, hogy nem akarod, a dolgok még megtörténnek. Tudom, hogy nehéz elfogadni egy fájdalmas veszteséget, amiről azt hiszed, a te hibád. Pedig nem te tehetsz róla. Néha olyan nagyon nehéz elengednünk azt, akitől azt várjuk, hogy majd mindig mellettünk lesz. Mégsem a te bűnöd, ha elveszíted azt a valakit. Ez a sors dolga.”

„A kudarc kell. A siker elkényelmesít, de a kudarc megtanít megbocsátani, és megmutatja, hogy kik és mennyire fontosak az életünkben.”

„Nem kell mindig kijelenteni, hogy vége van. Néha már csak érzed... hogy többet nem lesz miatta való mosolygás sötétben, sem sírás. Csak egy sóhaj a szívedben, amikor eszedbe jut.”

„Látogass meg álmomban, és boldogabb lesz az ébredés, mert úgy éjjel elfeledem, hogy nappal a vágy reménytelen.”

„A búcsú mindig nehéz, nem szeretjük a változást, de mégis az életünk része, hogy elengedjünk bizonyos dolgokat.”

„Te vagy a megfelelő ember rossz időben, rossz helyen. Ülj le, az időnk tenger, és meséld el nekem, merre jártál, merre kerestél. Jó, hogy itt vagy, kicsit elkéstél. Nem kezdődik el, és máris véget ér, a távolban úgyis minden összeér...”

„Azt már régen megtanultam az életről, hogy minden rohadt dolog szándékosan történik. Ha találkozol valakivel, vagy éppen nem találkozol valakivel. Minden számít, hogy mikor és kivel vagy, vagy hol nem vagy, hogy mit csinálsz, hogy mikor csinálod és hogyan csinálod, de mindezekre csak később jössz rá...”

„Sohasem vallottam neki szerelmet szavakkal, de ha a pillantások beszélni tudtak volna, a sült bolond is láthatta, hogy szerettem.”

„A szerelem, ami beteljesült volna, ha éppen akkor ott vagyok.”

„Jó néha sötétben a holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot igézni. Jó néha fázni, semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, tele szájjal enni, hangosan szeretni. Jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek... olyan jó néha érezni, hogy élek.”

„A szálak már most is összeérnek, de csak akkor látod meg, ha körbenézel.”

„A végén, amikor valakit elveszítesz, minden gyertya, minden ima hiábavaló lesz, mert az egyetlen dolog, amid marad, az a lyuk az életedben, ahol az a valaki, akivel törődtél, létezett.”

„Ideje váltani, a híd már nincs messze, ébredésed talán álmod ihlette. Aki, ha körbeért, tegyen le nagy tétet, dupla vagy semmi lesz, így játszik az élet.”

„Lehet, hogy még fiatal vagyok, de azt tudom, hogy mit akarok!”

 – Nem szeretsz már?

– Nem tudom. Azt hiszem, még mindig szeretlek. Csak éppen nem érzem.

„Minél több a szenvedés, annál erősebb a szerelem.”

„Mindent szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen. Egész életemben csak színleltem a szerelmet. Azt hittem, csak az idióták hiszik, hogy így éreznek, de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet, és ha akarnék, se menekülhetnék. Elsöprő volt és megalázó, néha még fájdalmas is, de akkora szükségem van rá, mint a levegőre. Reménytelenül, visszafordíthatatlanul beleszerettem. Jobban, mint hinné.”

„Nem hazudnék, ha kérdezné valaki: én még bírlak. De hosszú idő telt el, így ezért már én sem hívlak.”

„Nincs nagyobb erő a haragnál, kivéve az erőt, amivel elfojtjuk.”

„Tapasztaltad már, hogy türelmes csak akkor lehetsz, ha tudod, hogy valami értelme van? Értelmetlenül kibírni valamit, az nem türelem, hanem elviselés. Az összeszorított fogsor nem türelem.”

„Az élet szórakoztató. A dolgok változnak, az emberek is változnak, de te mindig te maradsz, szóval maradj hű önmagadhoz, és soha ne áldozd fel azt, aki vagy, senkiért sem.”

„Az álom álom marad, míg el nem határozod, hogy megvalósítod.”

„Hallod-e, te bolond, ahogy az ereimben lüktet a vér? Rezeg az emberben minden atom, és csak az téved el, aki él! De ha csak dünnyögsz, mardosod magad, és nyaldosod a sebeidet, ami ma még az ajtón bejön, holnap a kulcslyukon kimegy.”

„Nem jöttél, nem is írtál, úgy látszik, ennyit ér a szó. Kimondod, kimondom, elszáll, minden kifordítható...”

„Az egyik legutálatosabb dolog a világon a búcsúzkodás. Gyűlölöm. Amikor ott állok, mint egy 

csokijától megfosztott óvodás, és könnybe lábadt szemekkel nézek a másik után, mintha ő tehetne mindenről. Arról, hogy mennem kell, vagy, hogy mennie kell. Talán az egyik leggyötrelmesebb érzés az, amikor neked kell búcsúznod. Gomb nagyságúra szűkül a gyomrod, mert tudod, azok az emberek, akik eddig az életedet jelentették, most hirtelen fizikai valóságukban eltűnnek.”

„Ma estétől kezdve el kell felejtenem, hogy mik azok, amik elmúltak. És megbecsülni azt, ami maradt és várni arra, ami jön.”

„Listákat írogatsz arról a fejedben, hogy milyen az ideálod, például legyen barna haja és édes hangja. Éles esze és lágy szíve, legyen jó humora, hogy megnevettessen, ahogy te gondolod. Legyen ilyen és olyan. És ez az egész egy baromság. Mivel az emberek nem holmi listák. Mindig is az az ember akartam lenni, aki ráébreszt valakit erre. Találkozni akarok egy emberrel, akinek a fejében meg van ez a lista, és egyáltalán nem illik rám, és szeretném megmutatni neki, hogy eddig nem is tudta igazán, hogy mit keres. Az emberek, akik azt hiszik, tudják mit akarnak, becsapják magukat. Senki sem tudhatja igazából, hogy mit vagy kit akar. Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele.”

„Anyukám mindig azt mondta, hogy néha az embereknek az összes könnyüket el kell sírniuk, hogy a szívükben újra legyen elég hely a mosolyoknak.”

„Párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi.”

„Így van ez, az élet csak annyi, hogy helló, meg viszlát.”

„Búcsút veszünk egymástól, de ez már nem olyan, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy, hogy az élet azért választ el egymástól, hogy mindketten megértsük, milyen sokat jelentünk egymásnak. Lehet, hogy ez is benne van, de érzem, hogy ezentúl visszafordíthatatlanul megváltozik minden. Mostantól már tényleg csak barátok leszünk, ennyi maradt nekünk, ez is több mint a semmi. Persze mindketten tudjuk, hogy hátralévő életünk minden pillanatában emlékezni fogunk mindenre, ami velünk történt. Most elengedjük egymást, és csak az vigasztal, hogy ránk is érvényes az ősi szabály: csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk. Köszönöm, hogy az utamba kerültél, köszönöm, hogy megismertelek, mert általad több lettem.”

„Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokonlélek, akinek szerelme sosem múlik el, a két szerető, akinek kapcsolatát sosem veszélyezteti veszély, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük, a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Hát, kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük.”

„Sajnálom, hogy folyamatosan veled akarok beszélni. Sajnálom, hogy szomorú leszek, amikor sok időbe telik, mire válaszolsz. Sajnálom, ha olyan dolgokat mondok, amik lefárasztanak. Sajnálom, ha idegesítő vagyok. Sajnálom, ha nem akarsz annyira beszélni velem, mint én veled. Sajnálom, ha túl sokat és túl gyakran gondolok rád. Sajnálom, ha mondtam dolgokat, amiket nem úgy értettem. Sajnálom, ha meséltem neked az értelmetlen drámámról, amikor igazából nem is érdekelt. Sajnálom, ha tapadósnak tűntem, de csak azért van, mert hiányzol.”

„Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes. Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes, de amikor elmegy, vágyódom utána - öregedő gyermek kapaszkodó vágya. A hangom elakad, a torkom kiszárad, ilyennek szeretem szerető Anyámat.”

„Vannak fiúk, akik sajnos akármennyire próbálkoznak, nem tudnak megnevettetni, lefoglalni, még csak egy percre sem. És ott vannak azok a fiúk is, vagyis inkább csak egy, aki bármikor képes megnevettetni, elfeledtetni a gondjaimat, akár órákra is. Srácok, ez nem arról szól, hogy mennyire vagytok kedvesek, hanem arról, hogy mi mit érzünk irántatok!”

„Bárcsak a szerelem olyan lenne, mint a babasampon. Bárcsak rá lenne írva, hogy: nincs több könny.”

„A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk.”

„Élni könnyű: döntést hozol, és soha nem nézel vissza.”

„Fura egy jelenség vagy... amikor feltűnsz, kiakasztasz, amikor nem látlak, hiányzol.”