„A magára hagyott templomot óhatatlanul birtokba veszi az ördög, de ezért sem a templomot, sem a sátánt nem okolhatjuk. A bűnösök azok, akik magára hagyták a templomot...”

„Minden kis elszállott percet bánok, amelyben nem fogtalak átkarolva.”

„Megtaláltam a mennyországot és megragadtam, olyan erősen, ahogy csak tudtam, de szertefoszlott, akár egy testetlen fonal, és kicsúszott az ujjaim közül. Túl vékony volt, hogy megtarthassam...”

„Ma már azt is tudom, hogy bármi volt és bárhogy is volt, s akármit vettek el, minden hiánnyal én lettem gazdagabb...”

„A pazarlónak nem hiszik el, hogy tisztában van annak az értékével, amit elpazarol.”

„Azért sírtunk, mert elvesztettünk valamit, és kaptunk valamit cserébe. És azért, mert elveszíteni és kapni valamit egyformán fájdalmas. És mert tudtuk, mit vesztettünk el, de még nem tudtuk szavakba önteni, mi az, amit kaptunk...”

„A tragédia csak fényt gyújtott, és meglátták a repedéseket, amelyek mindig is ott voltak. Talán mindnyájan sötétségben élünk, elvakítanak a mosolyok meg a jóság álarca. Talán a tragédia csak annyit tesz, hogy leveszi rólunk a szemellenzőt.”

„Senki se tudja, mit veszített, de a sétatéren, a híd alatt, az ágyban, a csókban, a zsebében valamit mindenki kutat...”

„Milyen csodálatos életem volt! Bárcsak előbb észrevettem volna...”

„Gyakrabban gondolok rá, mint beismerem, de sose beszélek se róla, se a történtekről. Visszahozza az összes megválaszolatlan kérdést. Visszahozza a 'mi lett volna, ha' kezdetű mondatokat, amelyeknél fájóbban kevés dolog marcangolja a lelket...”

„Amiatt bánkódsz, ami odalett? Vagy egyik, vagy a másik. Persze, ha már megláttad, ha megmutatta magát, szeretnéd megtartani. Hisz mi minden csobog át észrevétlenül rajtad, s mily kevés, amiről azt hiszed, hogy a tiéd volt, vagy a tiéd lehetett volna...”

„Úgy élünk, hogy tudjuk, nem nyújthatjuk ki a kezünket valami után úgy, hogy közben nem eresztjük el azt, ami benne van...”

„Visszanézni mindig lehet, de a múltat megváltoztatni nem. Az segíthet előrelépni az életben, ha mindig a mára koncentrálsz. Megvan az oka, hogy így lett...”

„Sokszor nehéz eldönteni, mi a legjobb, amit tehetünk, elmondani, mit akarunk, mit érzünk őszintén, vagy leplezni, játszani, hogy minden olyan, mint volt!”

„Közeleg a tél, a hűvös tél, így múlik el bennünk a szenvedély, a színes virág is megfakul, ez történt kimondatlanul...”

„Könnyebb bocsánatot kérni, mint engedélyt...”

„Azt mondtad, te is érzed ugyanazt a dolgot, hogy te is vonzódsz hozzám, hogy te sem vagy boldog. Hogy te is furcsának találod, hogy amikor más csókol, a szíved majd kiugrik, pedig épp rám gondolsz.”

„Van vagy háromezer könyvem. Nem segít.”

„Mindig a legtörékenyebb ág végén lóg a legédesebb gyümölcs.”

„Nem számít, milyen erősek vagyunk. Egy sérülés heget hagy. Hazáig követ, megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindig felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük, ez segít továbblépni és hajt előre. Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk...”

„Jó akarsz lenni ahhoz, akit szeretsz, mert akármilyen sok időt is töltesz valakivel, a végén úgy érzed majd, hogy nem voltál eleget vele.”

„A depresszió úgy kezdődik, hogy meg vagy győződve arról, hogy a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened.”

„Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak, amit ő tesz velem...”

„Bármennyi közös időt is szánt nekünk a sors, egy percet sem akartam elveszíteni belőle.”

„A megbocsátás az, amikor kinyitod az ajtót, hogy valakit szabaddá tégy... s rájössz, hogy te voltál bezárva.”

„A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.”

– Azt hiszem, ostobaság, ha az ember nem azt csinálja, amit szeret.

– Magával az a baj, hogy még nem jött rá: a kívánságait a lehetőségeihez kell igazítani.

„A kudarcok pozitívuma, hogy jelzik a változás szükségességét.”