„A sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövőt.”

„Talán szeretünk szenvedni, talán belénk van programozva. Mert e nélkül talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó, amikor abbahagyom.”

„A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek. Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel és nehézségekkel. Ilyenkor elkeseredik, mert úgy érzi, hogy nem fejlődött semmit, hiszen az élet kellemetlenségei újra meg újra visszatérnek.

– Ezen egyszer már keresztülmentem – panaszolja a szívének.

– Valóban, ezen már keresztülmentél – válaszolja a szíve.

– De nem léptél túl rajta.

És a fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.”

„A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké…”

„Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk. Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.”

Ne akarj élni érzelmeid nélkül

Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül

Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet

De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet

Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak

Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak

Ne építsél várat, ne vonulj toronyba

Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba

Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog

Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.

„Az egyik legkegyetlenebb dolog, amit megtehetsz valakivel, ha nem adod meg neki a lehetőséget, hogy bocsánatot kérjen.”

„Az emberek azt hiszik, hogy tudják, mi az élet, de a legtöbben csak tétlenül nézik, ahogy elmúlik.”

„Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.”

„Tudom, nincsen véletlen, hogy meg van írva a sorsunk… szóval te és én, a jó időben, a legjobb helyen voltunk.”

„Utólag nem tehetsz semmit. Mindent a maga idejében tegyél.”

„Élni segít, aki halni tanít.”

„Szükségem van rád, bárcsak megtudnád, mennyire vártalak

Szükségem van rád, mért is titkolnám, szívembe zártalak…”

„Lehet, hogy most nem kellek. De majd egy szép napon, amikor már késő lesz, rájössz, s azt mondod: erre jól rábasztam!”

„Sokszor hosszú út áll előttünk, ezért tedd meg most a következő lépést, és máris közelebb jutottál.”

„Ebben az életben semmi sem véletlen.”

„Vannak emberek, akik a távolság miatt feladják a reményt. De soha nem kell feladni… mert változhatnak a dolgok.”

„Sose halaszd el a lehetőséget, hogy elmondd, amit érzel, mert nem biztos, hogy az élet megteremti újra a lehetőséget, hogy megtehesd!”

„Azt mondta szeret, és én elhittem mindent ostobán…”

„Lehet, hogy nem én kellek neked, lehet, hogy más életre vágysz, de az árnyékok mögött, tudom, egyszer biztos rám találsz…”

„Az eszem elbúcsúzott tőled, mégis veled maradok…”

„Rájöttem, hogy nem mindegy, hogy megkaphatnál valamit, csak nem kell, vagy nem lehet a tiéd…”

„Csak akkor lát tisztán, jól az ember, amikor egyszer már mindent ott hagyott.”

„Gyermekként nem gondoltam volna, hogy azért, mert szeretünk valakit, viszonzásul csak fájdalmat kapunk…” 

„Nem tudtam eldönteni, hogy csak azért térek vissza folyton az emlékéhez, mert olyan sokat jelent nekem, vagy mert valójában ő a menedékem, ha nincs más…”

„Bármerre járok, mindig csak te jársz az eszembe, bármerre járok, mindig ott vagy bent a fejembe…”

„Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még 'nem ő'. Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. Először is, föl kell dolgoznod a múltat…”

„Teljesen magába tud bolondítani... mégha talán csak játszik is velem.”

„Az a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogyan döntsünk úgy, hogy ne csak másoknak, de nekünk is jó legyen…”

„Miért adsz reményt, ha esélyt nem vagy hajlandó adni?”

„A legrosszabb, ha az eszed nem engedi hallani a szíved hangját, s ezért annak a pici érzésnek sem mersz hinni…”

„Olyan vadul csókolt, olyan átkozottul, mintha nem lenne holnap és félne a mától.”

„Nézd meg, most itt vagyunk. Szívünk helyett vezet az agyunk.”

„És folyni látom majd, ha már késő lesz a megbánásnak könnyét az arcodon…”

„Egy smiley elég ahhoz, hogy elhiggyék, jól vagy.”

„Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik.”

„Négyféle idő létezik: múlt, jelen, jövő, elpocsékolt.”

„A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.”

„A lényegre néha sokáig kell várnod, hogy meglásd.”

„Az idő sok mindent átalakít: az ember sosem tudhatja, hová jutnak a barátai, vagy hogy hosszú idő múltán hol találkozik velük ismét…”