2012. június 5., kedd



„Vártam az Igazit, de hamar beleuntam, élem inkább az életem, mintsem hogy elpazaroljam.”


„Akik reggel a legerősebbek, pont azok, akik este álomba sírták magukat.”


„Nem folyik a könnyem már, csak szaggatottan lélegzem.”


„Hajlandó vagy küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol vagy, oda, ahová el akarsz jutni: harc. Önmagaddal kell megküzdened.”


„Ráírjak, vagy ne? Ha nem ír két percen belül, akkor ráírok. Egy perc letelt… kijelentkezett. – Ha ez történne veled, ne bánkódj: a sors akarta, hogy így legyen.”


„Ki hiszi el, ha azt mondod: örök? A homlokodra van írva: vigyázz, szíveket török!”


„Szívünk lebeszélhető, de rá sosem!”


„Az ember könnyen sírva fakadhat, ha engedte magát megszelídíteni.”


„Amikor a Földön egy kislány születik, egy kisfiú álmában mosolyog.”


„Elcsábítottad az elcsábíthatatlant… s mikor már nélküled nem tud élni, kacajjal a szádon hagyod remélni.”


„Mikor már azt hiszem, jól vagyok… rábukkanok egy zenére, ami rá emlékeztet, és újra a padlóra kerülök.”


„Az életet úgy fogom fel, hogy egy mese, nem érdekel senki, ne pofázz bele te se!”


„Még ma is várok rád, csak nézek ki az ablakon, azon gondolkodom, vajon lesz-e másik alkalom...”


„Nem létezik kulcs a boldogsághoz. Az ajtaja mindig nyitva áll.”


„Mondd, vajon mennyit ér az ember, ki gyűlöl, mert tele van sérelemmel? Mondd, vajon mennyit ér ez az ember? Tükörbe nézve a kérdést magadnak tedd fel!”


„Minden lány a szőke herceget várja fehér lovon, a fiúk pedig a szőke ribit bugyi nélkül.”


Túl sok királyfit csókoltam, ki ronda béka lett a végén
Ígérd meg Istenem, hogy az Igazinál még van hozzám térkép.


„Isten talán azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat…”


„Van-e olyan szép a messzeség, hogy ne legyen az túl nagy veszteség, mit ellopsz, mit eldobsz, mi itt és most még benned él? Van-e olyan kín, mit át nem élsz, ha valamire várva elcserélsz? Nincs máshol, nincs máskor, mert csak itt és most van jól…”


„A szívünk nem mindenkinek van nyitva.”


„A bosszú éppoly kevésbé csillapítja a bosszúszomjat, mint sós víz a szomjúságot.”


„A hercegem félúton eltévedt, mert ellopták tőle szívemhez a térképet…”


„A múlt megtanít a jelenben élni…”


„Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk.”


„Én nem a facebooktól függök, hanem attól, akinek az üzeneteire várok…”


„Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.”


„Nemrég még szidta, mint a bokrot, most meg tessék, úgy siratja, hogy a szíve megszakad tőle…”


„Az legrosszabb az, ha remélünk, s nem tudjuk, hogy hiába tesszük-e, vagy van esély.”


Eddig csak halogattam, ma megteszem
Nélküled is boldog leszek, új arcomat felveszem
A mosoly őszintébb lesz, s csak egy könnycsepp árul el
Hogy néha még az én szívem is az emléktől lágyul el.

2012. június 4., hétfő



„Mosolyogsz, mert más szívével játszol… De mikor a tiéddel játszanak, kíváncsi leszek az arcodra.”

2012. június 3., vasárnap



„Remélem, fogod majd a fejed, mikor a baszni akaró helyett a szerelmest keresed.”


„Gyere közelebb! Még… még közelebb! Most én akarlak ellökni magamtól…”

„De nem szeretem. Csak az fáj, hogy ilyen könnyen túllépett rajtam, és nem őt szeretem, hanem az emléke hiányzik… Az, aki volt és az, ahogy bánt velem. Tudod, akármilyennek is látod, sose fogod tudni, hogy mennyi szeretetet volt képes adni, és hogy milyen boldog voltam mellette.”


„Mikor legutóbb beszéltünk, haragban váltunk el. Aztán egy nap újra kerestél engem, mintha mi sem történt volna. Már harag sem volt. Tudod, mi történt a kettő között? Az idő…”


„Nem vettem fel a telefont, mikor hívtál. Utána meg kinyomtalak. Azt mondtad, leráztalak. De én csak azt akartam, hogy harmadszor is szóljon a telefon… és, hogy negyedszerre is hazudd, hogy szeretsz.”


„Ha szíved sír, arcod mindig nevessen, mert néha jobb, ha a látszat csal…”


„Szégyen. Egy pillanatra azt hittem, hogy szerettél.”

„A szívem azt súgta, írjak neked, az eszem mélyen tiltakozott. A szívem keres, de az eszem tudja az igazságot!”


„A legnagyobb optimizmussal jelentem ki, hogy lesz ennél nagyobb problémám is az életben, és azon is túl leszek!”


„Csak annyi a bűnöm, hogy komolyan vettem. Csak annyi a bűnöm, hogy beléd szerettem.”