„Csak akkor fáj,
amikor elkezdesz úgy csinálni, mintha nem fájna.”
2012. december 18., kedd
„Egyszer azt mondtam
neki, van az úgy, hogy az ember előtt letérdel a fehér elefánt, azaz eljön egy
olyan pillanat, amikor valaminek az elvetése vagy elfogadása évtizedekre,
esetleg örökre megszab az életünkben valamit, ritkán térdel le a fehér elefánt,
de akkor helyesen kell dönteni, különben ég tudja, meddig kell várni, míg ismét arra jár, ahol mi
vagyunk.”
„Annyira csodálkozom
rajta, hogy az emberek miért változnak meg olyan hirtelen. Az egyik nap
aranyosak, a másik nap nem. Az egyik nap itt vannak, a másik nap eltűnnek.
Egyik nap fontos vagy nekik, a másik nap értéktelen. Nos, ennyire ironikusak tudnak lenni a dolgok és az emberek. Csinos szarságok,
csinos hazugságok. De a te döntésed, mert amikor azt választod, hogy közel
kerülsz valakihez, azzal együtt a fájdalmat is választod.”
2012. december 17., hétfő
„Ha egy pasi csak
szurkál a rózsával, ahelyett, hogy azt óvatosan a kezedbe adná, lépj. A rózsa
nem játék. Nem arra találták ki, hogy bántsanak vele. Ha egy kapcsolatban
kényelmetlenül érzed magad, köszönj el. Köszönd meg neki, amit adott, mert
biztosan tanultál tőle is valamit, de ne maradj tovább. Nincs értelme. Minden
kapcsolatnak addig van értelme, amíg jól érzed magad benne, és amíg tanulsz
belőle. Ha már nem jó benne, mert pl. nem becsülnek meg, akkor minek maradnál?”
„Mielőtt egy kis
hülyeségen összevesztek, mielőtt megharagszol… gondolkodj el egy percre… Megéri?
Megéri felkelni reggel, ha ő nincs? Megéri lefeküdni este úgy, hogy tudod,
holnap már nem láthatod őt? Megéri egész nap dühösen, de mégis szeretettel
gondolni rá máshol, miközben ott lehetnél vele? Nem… Nem éri meg. Mert minden
perc együtt egy soha vissza nem hozható pillanat… Semmi nem ér többet ennél!”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







































