„Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is. Én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, és egy árnyékot se tűrök el…”

„Ne állj bosszút azon, aki megbántott. Egy nap majd átéli amit veled tett, és ha szerencséd van, Isten megengedi, hogy végignézd.”

„Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg, amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézséget és a változást, ha kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehová…”

„Számomra mindegy, hogy mit mondasz a hátam mögött… hátul vagy, és hátul is maradsz!”

„Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.”

„Vissza akarsz kapni, de én nem fogok visszamenni hozzád, mert a hazugságaid nélkül akarok élni. Legyünk világosak, baby: ez a búcsú! Vissza holnap sem jövök már!”

„Nem minden vándorút céltalan.”

„A világot megváltani nem tudom, de nem hagyom, hogy a világ változtasson rajtam!”

„Szabadon élek, szabadon érzek, a szívemnek nincs akadály. Csak hagyom, hogy égjen, és vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj…”

„Különös paradoxon, hogy akkor válok képessé a változásra, amikor végre olyannak fogadom el magam, amilyen vagyok.”

„Sajnos nem ismerjük fel a szavak ürességét, és úgy támaszkodunk rájuk, mintha igaziak lennének. Ezért van az, hogy a kedves szavaknak örülünk, míg a kellemetlen szavak bántanak és felbosszantanak. Ezek a reakciók is azt bizonyítják, hogy hiszünk a szavak valós voltában.”

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

„Ha rajtakapjuk gondolatainkat, hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen.”

„A változással szembeni ellenállásunk valószínűleg akkor tetőzik, amikor bármelyik pillanatban jelentős változás várható.”

„Van egy közmondás: A türelem rózsát terem. De akkor az én rózsám már kibaszott nagy.”

„Amit tegnap mondtál, azt mára már megbánod. Haragból pár meggondolatlan szót az arcába vágod. Tudod, miért mondtad, de nem gondoltad végig, az, hogy nem keresett, csak az egódat sérti. Dühödben kimondod: ég veled örökké, de mindent megbánsz, mikor tudod, hogy nincs többé…”

„Ne félj a jelen feladatától. Tudd: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd épp most, mert mára lettél kész a megoldásra!”

„Ahhoz, hogy a forráshoz elérj, szembe kell úsznod az árral.”

„A legjobb hely az újrakezdésre éppen az, ahol vagy.”

„Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom! Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.”

„Boldogságunk útján találhatunk rá a tanulnivalóra, amelynek kedvéért ezt a létidőt választottuk.”

„A merészség növeli a bátorságot, a tétovázás a félelmet.”

„Sokszor el kell tűnni ahhoz, hogy észrevegyenek minket.”

„Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, hogy szeretlek! …és nem tenném hozzá ostobán, hogy hiszen tudod…”

„Rájött, hogy vesztett, halkabb ember lett. Felhív most gyakran, érzi, hogy baj van, elmúlt a büszkeség. Mindent megtenne, hűséges lenne, ha újrakezdenénk…”

„Visszanézve a múltba, az agyam leblokkolt, majd mosolyogtam… őrült vagyok? Még mindig hiányzol…”

„Szavakban lángolsz, de közben játszol, nem bízom benned már. Légy mással boldogabb, nekem ebből elég - ezt kéne mondanom, de ez olyan nehéz…”

„Használd ki az életet… vagy ő fog téged!”

„Szeress olyannak, amilyen vagyok, és ne utálj azért, mert nem tudsz megváltoztatni!”

„Úgy tartják, a szavak sok fájdalmat okoznak, de valójában a csend is megsebez olykor…”

„Ha te azt hiszed, hogy én most össze fogok törni és majd éjjeleken át csak sírok… akkor elmehetsz melegebb éghajlatokra, édes!”

„Tanuld meg elfogadni a nemet válaszként és ne várd, hogy megmagyarázzam, miért történt így…”

„Engedj el, mert nem tudom meggyőzni magam, hogy jobb nekem nélküled.”

„Szerettem őt, elismerem, de holnapra már nem ismerem, akkor is, ha még ma rossz is nekem…”

„Tudom, hogy azt fogod kérni, tartsunk ki, és folytassuk úgy, mintha nem lenne semmi gond, de nincs több idő a hazugságokra, mert látom a naplementét a szemeidben.”

„Minden nap ugyanaz a jelenet… úgy látszik, minket összekötnek ugyanannak a gyakorlatnak a törvényei.”

„Sok időbe fog telni szeretni, sokba kerül majd kitartani, hiszen hosszú az út a boldogságig…”

„Ahol vágy van, ott lángra fog kapni valami. Ahol láng van, ott valaki meg fogja égetni magát. De az, hogy éget, még nem jelenti azt, hogy bele is fogsz halni.”

„Néha akkor tudunk a legjobban kijönni valakivel, ha időnként egy kicsit eltávolodunk tőle.”

„Jobb ez így nekem, akkor is, ha rossz. Jobb ez így nekem, akkor is, ha fáj. Jobb ez így nekem, bár még szíven talál…”