„Ne aggódj, amikor vitatkozok veled, aggódj, amikor abbahagyom, mivel az azt jelenti, hogy már nincs semmi, amiért harcolhatnánk…”

„Eljutottam odáig, hogy már nem érdekel, ha kellek, de mégis engedek neked, hogy aztán jéghideg szívvel visszaadjam azt, mit te adtál nekem…”

„Ha harc az élet, úgy látszik, az jutott osztályrészemül, hogy puszta kézzel vívjam meg.”

„Szinte sohasem fordul elő, hogy két ember egyazon napon lesz szerelmes, ahogy az sem, hogy ugyanazon a napon ábrándulnak ki egymásból.”

„Nem elég fájdalom nélkül élni: az élethez öröm is kell.”

„Lehet, hogy én még nem akarok találkozni a herceggel. Lehet, hogy még randiznom kell néhány udvaronccal, lovászfiúval, kertésszel, vadásszal, törpével, mielőtt azt akarnám, hogy valaki megmentsen.”

„Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza. Hogy nem figyel senki. Nem ellenőrzi senki a szokásaimat. Nem bámul senki. Az embernek szüksége van néha a teljes magányra.”

„Senki sem születik világutazónak, sem átlagon felül tökös, bevállalós embernek. Időközben lesz azzá… vagy nem.”

„Az az igazság, hogy semmi se garantált. Ezt legalább olyan jól tudod, mint bárki más. Úgyhogy ne félj! Élj! Lehet, hogy mások számára sebeink csak horzsolásnak tűnnek, de végtére is az számít, mi mit érzünk.”

„Az egyedülálló anya, aki két helyen melózik, mégis szakít rá időt, hogy elvigye a fiát az edzésre, az a csoda! A tinédzser, aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda! Mindenki mindent Istentől vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk.”

„Legveszélyesebb fájdalmaink azok, amelyekre nem merünk emlékezni. Rettegünk, hogy szembenézzünk valamivel, ami egyszer már óriási fájdalmat okozott, s tudatalattink feketelyukába gyömöszöljük, azt remélve, hogy ott nem csinálhat bajt. Így is visszajön azonban, legfeljebb álarcban, angyalarcú démonként. Egy darabig csendben lapul, hogy aztán később alattomosan ránk támadjon.”

„Abban a pillanatban, amikor beéred kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz, még annál is kevesebbet kapsz, mint amennyivel beéred.”

„Emlékezz, mennyire szerettél, mennyire fájt, mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem…”

„A sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled.”

„Annak ellenére, hogy módszeresen próbáltam tagadni, éreztem iránta valamit.”

„Még nem sejtettem, hogy minden emberi kapcsolatban ott van a fájdalom, és két ember között, még ha nagyon erős szálak fűzik is össze őket, akkor is megmarad egy kis távolság, amelyet csak a szeretet tud áthidalni, de annak is minden pillanatban meg kell küzdenie ezért.”

„Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok. Minden szó, amit magamról elárulok: ajándék, neked. Szent titok, csiszolatlan gyémántok, melyekből kirakhatsz egy arcot, aki talán én vagyok…”

„Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy mi különös van benned. Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni. Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni.”

„Tengernyi ember vehet körül, mégis magányos vagyok. Olyankor rád gondolok.”

„Talán a kihívás vonz benne, talán az elérhetetlensége, talán az, hogy nem könnyű eset, nem tudom… De azt tudom, hogy meg akarom kapni!”

„Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.”

„Egy kerülőút is célhoz vezethet.”

„Úgy élem az életem, ahogy én akarom, és nem ugrok egy olyan után, aki egy hülye barom!”

„Mért nem lépsz már túl rajta? Ahogyan ő tette, tudod…”

„Soha nem szabad visszamenni ahhoz, akitől egyszer véglegesen elment az ember.”

„Én sokszor nem félelemből, hanem puszta hiúságból tagadom le az érzéseimet. Hősiesen összeszorítom a fogamat, nehogy be kelljen vallanom, hogy bizonyos embereknek elég hatalma van rajtam ahhoz, hogy megbántsanak.”

„Eljön az a nap, mikor itt leszel, és én nem engedlek el.”

„Csak tudnám, mit érez egyetlen egyszer… esküszöm megnyugodnék.”

„Ne írj neki. Ne hívd fel. Ne keresd. Hidd el, megteszi idővel Ő maga! Csak várd ki, és addig légy erős!”

„Úgy szeresd, ahogy mást még nem, de ne máshoz képest másképpen!”

„Milyen furcsa érzés kitörölni azokat a képeket, amikről azt hitted 80 évesen újra fogod nézni őket…”

„Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél, és bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.”

„Nem erőltetek én semmit, hiszen minek? Szar egyedül? Valahol igen. De majd jön, ha jönnie kell, azt hiszem most ez ilyen…”

„Legyél boldog, még akkor is, ha nagyon fáj

Legyél boldog, még akkor is, ha nem muszáj.”

„Valami megszűnt bennem, elpusztult rég, arcomon nem láthatod, de belül üvöltenék.”

„Nem látlak, csak elképzellek, minden éjjel másmilyennek.”

„Aki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem.”

„Halott virágok illatát nyögik a fák, és megrázkódik a táj… valami véget ért, valami fáj.”

„Azt hiszem, sikerült helyre rakni magam és talpra állni. Pár kérdés még van bennem, de elférnek…”

„Mindenkinek van egy angyala, egy oltalmazó aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk épp milyen alakot ölt.. Egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét, de ne hagyd, hogy becsapjon a látszat! Erősebb ő bármelyik sárkánynál… mégsem azért kísér, hogy harcoljon helyetted… hanem, hogy a színpad széléről a füledbe súgja: 'Hatalmad van az általad teremtett világok felett!' És mi ennek ellenére se hiszünk az angyalban. Meggyőzzük magunkat, hogy nem létezik. Ám ő mégis megjelenik a legváratlanabb helyen, a legváratlanabb időben, bármilyen alakban szólhat hozzánk. Ha kell, túlüvölti a démonokat is, felráz minket, és új küzdelemre sarkall…”