„De tudjátok-e, hogy mi a magány? Csak egy tányér az ember asztalán, csak egy pohár, amelyből inni méreg. És mindennap így szólni: mégse jő! És aki jő is: mégse, mégse ő… és ébren várni minden virradásra.”

„Élem az életem nap nap után, nem is érdekel, hol leszek holnapután.”

„Nem vagyok flegma, se bunkó, csak nincs kedvem hozzád!”

„A számodra fontos ember bármennyit is késik, te úgy is megvárod.”

„Ha én gondolatban a Te életedet élem, ki marad itt, hogy az én életemet élje? Mindketten ott vagyunk nálad. Gondolatilag a te ügyeidben, dolgaidban lenni, távol tart engem attól, hogy jelen lehessek a saját életemben. Elválasztom magam saját magamtól, aztán pedig csodálkozom, hogy miért is nem működik az életem.”

„Egy nap eljön és megment.”

„Szeretném, ha szeretnél… de ha ehhez az kell, hogy alkalmazkodjak az igényeidhez, felejts el!”

„Megtagadom a szerelmet, hogy utána boldog lehessek nélküled is.”

„Véletlen? Sors? Találkoztunk… és azt a napot sosem felejtem el.”

„Pár perce nem hittem azt, hogy én elmegyek és te meg itt maradsz.”

„Csalódást csupán az okozhat, akitől várnak is valamit.”

„A temető minden kövére az ember kudarca, s a sorsnak győzelme van írva.”

„Néha nincs jó választás, csak olyan, amelyik kevésbé fájdalmas a többinél.”

„Egyszer találkoztam a boldogsággal… azt mondta: örökre veled maradok! De akkor most hol a retekbe van?”

„Mindenki saját történettel születik, amit meg kell járnia, és az álmait meg kell valósítania. Ezért van a lét. Aki menekül ettől, attól elvétetik a lehetőség. Aki küzd ezért, az mindent megtalál.”

„Amikor először rám néztél, éreztem, hogy minden csak most kezdődik el... mondd, miért is törődnék azzal, hogy egyszer majd vége lesz?”

„Nem tudhatod, de az imént hallott minden mondat váratlanul szíven szúrt. Miért van az, hogy tegnap még a hangod hallom, de mára már te vagy a múlt?”

„Minden más lett, miután valahogy széjjeltört a múltam. Minden más - bárcsak ne így mondanád. Minden más lesz ezután, a szép emlékekből tényleg ennyi jár - bárcsak ne ezt mondanád...”

„Jó lenne máskor, máshogy mondani mindent, talán még várni is arra, ami már rég nincsen. Kicsit mindig másképp, de újra meg újra, hinni valaki másban újra meg újra...”

„Számon kérheted holnaptól minden bűnömet, mert el kell menj, nem féltelek... Csak a végzeted lennék.”

„Kérlek, jól figyelj! Nézz a tükörbe, a múltból most a jövőbe, nézz a szemembe, olvass most belőle... S lásd, hogy vége.”

„Álmodtam neked sok kis élettelen csillagot, mozaikdarabkát, összerakva a képet, elvezettek volna hozzám...”

„A cuki srácok megőrjítenek, a dögös srácoktól olvadozol, a menő srácokról álmodozol. De a vicces srácokba beleszeretsz úgy, hogy észre sem veszed.”

„Tartozom magamnak annyival, hogy belenyúljak a sorsomba. Van rá lehetőségem, és senki se ítélhet arra, hogy értelmetlenül hagyjam peregni a napokat, töltsem az időt, amely üres, üres, üres.”

„Az életben semmit sem lehet félszívvel csinálni. Nem lehet kokettálni a sorssal, folyton azt ígérni, hogy majd kicsit később, a következő alkalommal teljesen a tiéd leszek… talán nem is lesz újabb alkalom.”

„Hiszek a sorsban, az előre leírt sakklépésekben. Hiszek abban, hogy Isten mindent lát, és tud, és hogy én, a kis porszem, nem igazán választhatok. Amit teszek, ösztönösen teszem. Akit keresek, azt a vérem kutatja. A hangokat miatta hallom. Egy terv részei vagyunk, és a tervet véghez kell vinni.”

„Sosem kaptam választ, mert rosszul tettem föl a kérdést. A jó kérdést kell feltenni.”

„Ha valaha is kétségünk támad, hogy mit kell tennünk, létezik rá egy aranyszabály: kérdezzük meg magunktól, hogy amit ma meg akarunk tenni, holnap is megtennénk-e.”

„A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.”

„Minden ember okkal lép az életünkbe. A kérdés csak az, hogy nyitottak leszünk-e arra, hogy ezt az okot felkutassuk, még akkor is, ha a válasz, amelyre rábukkanunk nem minden esetben az, amelyre éppen várunk. Egyes emberek úgy adnak, hogy örömet okoznak, mások úgy, hogy fájdalmat. De mindkét esetben olyasmit kapunk tőlük, amelyet késleltethetünk ugyan, de elkerülnünk nem érdemes. Légy türelmes és kitartó, járj nyitott szemmel, hisz olyan kincsre is bukkanhatsz egy embertársadban, amely értékesebb bármely földi jónál.”

„Ha búcsút mondasz régi terveidnek, az elméd azon nyomban megtelik új lehetőségekkel.”

„Veled is megtörténhet egyszer, sírsz majd egy régi perc után, s lehet, hogy reszkető kezekkel egy dalt kutatsz a régi zongorán…”

„De miért nem szóltál, ha rég nem kellettem már? Tudtam és éreztem, hogy végig csak játszottál.”

„Van olyan, hogy beborul az égbolt, és színeket sem látsz már, de soha ne hidd, hogy véget ért az élet, és rád csak a semmi vár!”

„Nem számít, hogy merre, hisz nincs irány.”

„Büszke vagyok a szívemre. Annyiszor játszottak már vele, megsebezték, megcsalták, összetörték… és még most is működik.”

Lehet, hogy gyenge még a hangunk

Lehet, hogy léptünk még bizonytalan

De indulunk, a szépet, jót akarjuk

Érezzük, hogy hitünknek szárnya van…

„Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, Ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó…”

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani…”

„A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést.”