„Bizonyos emberek,
eszmék, helyzetek, melyek
életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban
vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez
mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne
kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük,
elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel,
figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”
2012. augusztus 5., vasárnap
„Adódhatnak az
életben olyan helyzetek, amikor az embernek jó egy időre egyedül
maradnia, befelé szemlélődnie, elszámolni önmagával. Valamiféle belső
megtisztulást átélnie. Ez a lehetőség nem adatik meg annak, aki retteg
ötpercnyi csendtől, magányosságtól is, aki, ha egyedül van, bekapcsolja a
rádiót, magnót, mert nem tud háttérhangok, képek nélkül élni.”
„Minden film, minden
regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira… Van, hogy csak a cél lebeg a
szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a
közönnyel. A komolyat a komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy nem jól
végződik a dolog. Lehet, hogy egyedül maradsz… Nehéz lesz, de lassan rájössz,
hol szúrtad el, és újrakezded. Megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy valami jobb
vár rád. És ez a történet is jól végződik, hiszen továbbléptél. Van még egy
eset: ha a sorozatos visszautasítások, a hiába várt telefonok, a rosszul
értelmezett jelek, a kínos helyzetek,
a hatalmas káosz ellenére… soha, egyetlen percre sem adod fel a reményt.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







































