„Reggel a hideg, párás ködben álltam egy kopasz fa alatt, és merengtem a csendben. Gondolataim együtt gomolyogtak leheletemmel, könnyeim összefolytak néhány magányos esőcseppel. Annyira vágytam ott utánad… Úgy éreztem, megöl ez a mérhetetlen bánat… Sose gondoltam, hogy ez ennyire fájhat.”