„Búcsút veszünk egymástól, de ez már nem olyan, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy, hogy az élet azért választ el egymástól, hogy mindketten megértsük, milyen sokat jelentünk egymásnak. Lehet, hogy ez is benne van, de érzem, hogy ezentúl visszafordíthatatlanul megváltozik minden. Mostantól már tényleg csak barátok leszünk, ennyi maradt nekünk, ez is több mint a semmi. Persze mindketten tudjuk, hogy hátralévő életünk minden pillanatában emlékezni fogunk mindenre, ami velünk történt. Most elengedjük egymást, és csak az vigasztal, hogy ránk is érvényes az ősi szabály: csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk. Köszönöm, hogy az utamba kerültél, köszönöm, hogy megismertelek, mert általad több lettem.”