„Napok óta nem találom magamat a félhomályban, de áldom a sorsom, hogy rád találtam. Már évek repülnek el felettem, hogy miért indultam, rég elfeledtem. Áldozatokkal járnak az álmok, elragadják tőled azt, akire várnod kellett egy életen át, mire megkapod, integet, elszalad, többé nem láthatod…”