– Mégis mikor öregedtünk meg?

– Én mindig öreg voltam. De tudod mit? Nem is bánom! Ha fáj valamim, legalább használtam. Már nehéz felmenni a lépcsőn, de csak azért, mert sokat másztam fel rajta ahhoz a férfihoz, aki szeretett. Itt-ott van néhány ráncom, de csak azért, mert oly sokszor rám mosolygott a nap. Azért nézek ki így, mert hát ittam és bagóztam, éltem, szerettem, táncoltam, énekeltem. Megöregedni nem szégyen. Azt ki kell érdemelni.