„Még jó, hogy nem szerettem, ahogy néha hitte, még jó, hogy nem bíztam benne vakon, még szerencse, hogy kételkedtem, hogy nem vettem komolyan túl nagyon, még jó, hogy éltem, míg ott volt messze távol, még szerencse, hogy nem úgy vártam, ahogyan hitte, hogy várom, mert ha így lett volna, talán nem is sikerülne ilyen könnyedén átsiklanom afelett, hogy már nem szeret... hogy már nem engem szeret.”