„Fogalmad sincs, hányszor próbáltam már lezárni… egy ideig minden rendben, boldog vagyok, hogy új életet kezdhetek, a súly leesik a szívemről, a gyötrődést képes vagyok abbahagyni, és téged elengedni… de aztán másnap, vagy talán csak órákkal később megint elkezdesz hiányozni. Hiányzik minden, ami te vagy, és rájövök, hogy képtelen vagyok téged véglegesen elengedni. Nem tudom, miért bonyolult ez az egész annyira… hogy miért nem beszélünk az érzéseinkről… ha egyáltalán te még érzel irántam valamit.”