„Elképzelem, mit érez két ember, mikor hosszú évek után találkoznak. Azelőtt sűrűn érintkeztek, tehát azt hiszik, azonos tapasztalat, azonos emlékek fűzik össze őket. Azonos emlékek? Itt kezdődik a félreértés: nem azonosak az emlékeik. Mindketten két-három szituációt őriznek a múltból, de ki-ki a sajátjait. Emlékeik nem hasonlítanak, semmi közük egymáshoz, még csak mennyiségileg sem mérhetők össze… egyikük jobban emlékszik a másikra, mint viszont. Nem csupán mert az emlékezőtehetség egyénenként különböző (ez a magyarázat még mindkettőnek istenes), hanem (és ezt már kínosabb beismerni), mert nem egyformán fontosak egymásnak.”