„Eldobtad őt.
Eldobtad azt a lányt, aki bármit és mindent megtett volna érted. Eldobtad azt a
lányt, aki mindenét neked adta, és bízott benned. Azt, aki mindent beleadott,
hogy ott lehessen neked. A lányt, aki elküldött magától mindenki mást, mert
bebeszélte magának, hogy nem bízhat bennük. Aki az egész világot benned látta.
Eldobtad azt a lányt, aki keresztül ment a poklok poklán, hogy veled lehessen. Aki
hajlandó volt várni, ameddig csak kellett, csakhogy a tiednek hívhassa magát. Aki
még mindig akart téged, miközben te semmiként kezelted. Eldobtad azt a lányt,
aki hónapokat töltött reménykedve, hogy ti ketten végül együtt lesztek. Aki
sokáig fent maradt, azon izgulva, hogy vajon jól vagy-e. Eldobtad azt, aki
továbbra is annyi mindent megtett érted, még ha tudta is, hogy semmit nem kap
cserébe. Azt, aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak rólad. Eldobtad
azt a lányt, aki a világon bármit megtett volna érted. Eldobtad őt. És tudod
mit? Most elveszítetted.”
