„Mindig így van. Ő elhagy, aztán napokig úgy érzed boldog vagy nélküle, új terveket szősz, új lehetőségeket veszel észre magad körül, és eldöntöd, hogy mindent újrakezdesz. Nélküle... Aztán egy idő után már nem érzel így. Egészen addig a pontig, mikor véletlenül meghallasz egy bizonyos mondatot a külvilágból, meglátsz valamit, ami Őt juttatja eszedbe, egy emlék, egy szó, egy dal... és megtörsz. Ekkor jössz rá, hogy minden, ami egész eddig a boldogságodat jelentette, örökre elvesztetted. És Őt már nem hozza vissza semmi…”